PK BH 1992/578
PK BH 92/09/578
1992.09.01.
A fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményeként létrehozott pozitív kép, a pozitív kidolgozási eljárás önmagában nem egyéni és eredeti alkotói folyamat, ezért szerzői jogokat nem keletkeztet [1969. évi III. tv. (Szjt.) 4. §, 7. §; 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 1. §].
Az 1988. március 28-án írásba foglalt szerződésben az alperes megbízta a felperes házastársát „Gy” című film propagandájához szükséges - a szerződésben meghatározott mennyiségű és fajtájú - fényképfelvételek (ún. standfotók) 1988. július 15-ig történő elkészítésével, és ezért 140 000 forint díjazást ajánlott fel. Ugyanezen a napon az alperes a felperessel is „felhasználási szerződés” megnevezésű szerződést kötött, és abban a felperest a fotóművész által készítendő fényképfelvételek laborálási munkáinak elvégzésével bízta meg, és ezért 60 000 forint díj megfizetését vállalta. A szerződésben a felek kikötötték, hogy a felperes a laborálási munkát a fotóművész irányításával végzi.
Az alperes a fotóművésszel kötött szerződést még a filmforgatás befejezése és a szerződésben megjelölt teljesítési határidő letelte előtt felmondta, és arra tekintettel, hogy a „szerződésben foglalt mennyiségi és minőségi mutatókat a fotóművész túlteljesítette”, a szerződésben kikötött díj helyett összesen 290 000 forint „tiszteletdíjat” fizetett ki a részére, és a tulajdonába adta az ún. „blimpet” a tartozékaival együtt. A fotóművész pedig bejelentette, hogy az alperessel szemben további követelése nincs.
Az alperes ezt követően a filmforgatás alatti fényképészeti feladatokkal és az ahhoz kapcsolódó laborálási munkákkal más személyt bízott meg, a felperessel kötött szerződést azonban nem módosította, ugyanakkor a szerződésben a felperes javára kikötött 60 000 forint díjból csak 30 000 forintot teljesített, a további díjfizetés alól pedig elzárkózott.
A felperes a keresetében eredetileg a szerződés szerint járó hátralékos díj megfizetését kérte, majd pedig 570 000 forint díjigényt érvényesített arra hivatkozva, hogy a művészi fényképek előállításával kapcsolatos alkotói folyamatban laboránsi munkájával ő is alkotó módon vett részt, ezért a fotóművésznek szerzőtársa, és ő is szerzői díjra jogosult, amelynek mértékét az elkészített 1600 db fekete-fehér kópiára tekintettel a 4/1988. (II. 12.) MM rendelettel módosított 8/1970. (IV. 24.) MM rendelet díjtételei alapján jelölte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a felperes a fotóművész mellett kisegítő és járulékos jellegű, lényegében ipari tevékenységet végzett, ezért szerzői díjra nem tarthat igényt. Miután pedig a felperessel kötött szerződésben a laboránsi munka mennyisége számszerűleg nem volt meghatározva, az szorosan kapcsolódott a fotóművész tevékenységéhez, ezért a felperest csak időarányos díj illette meg. A felperes a szerződés szerinti időtartamnak csak a fele részében végzett munkát, ezért ilyen arányban vált jogosulttá a szerződésben kikötött díjra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 570 000 forint és ennek 1988. július 15-től járó törvényes mértékű kamata, valamint 50 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára. Az első fokú ítélet indokolása szerint az iratokhoz csatolt fényképfelvételek, illetőleg a felmutatott fotóalbum anyaga bizonyította a felperes által állított tényt, amely szerint az elkészült felvételek a laborálási munka eredményeként nyertek végső kialakítást, és ennek során a laboráns az eredeti felvételek képanyagában olyan mértékű változtatást végzett (részleteket kiemelt, a fekete-fehér színezéstől eltérő színt alkalmazott stb.), amely alkotói tevékenységnek, a fotóművész irányító tevékenysége pedig alkotói együttműködésnek értékelhető. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes tevékenysége csak akkor lenne járulékos és „ipari” jellegű, ha a fotóművész által exponált képet változtatás nélkül előhívta volna. Erre az esetre tekintette helytállónak a perben beszerzett szakértői véleményt, amely szerint a negatív képről a pozitív kép előhívása önmagában nem alapoz meg szerzői jogi védelmet. Miután azonban álláspontja szerint a perbeli esetben a fotóművész és a laboráns alkotói együttműködéséről van szó, ezért az elbírált jogvitában nem látta alkalmazhatónak a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményét. A felperest megillető szerzői díj mértékének meghatározásánál az elsőfokú bíróság értékelte azt a körülményt, hogy a nyersanyagot az alperes biztosította, továbbá hogy a felperes az elkészült fényképészeti alkotásoknak csak ötven százalékában a szerzője, további részben szerzőtársa a perben nem álló fotóművész. Az 1600 db kópiáért 1500 Ft/db díjat számolva, a felperest megillető teljes szerzői díjat 600 000 forintban állapította meg, amelyből levonta az alperes által teljesített 30 000 forintot.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett.
A fellebbezés az alábbi okok miatt túlnyomó részben alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 4. §-a értelmében a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Szerzőtársi igényt pedig az érvényesíthet, aki más szerzővel közösen alkot olyan művet, amely - a mű sérelme nélkül - önálló részekre nem választható szét. A szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 1. §-a értelmében a művészi fényképek szerzői jogi védelem alatt álló alkotások, ezért a művészi fényképekkel kapcsolatos szerzői (szerzőtársi) igény elbírálásánál annak van ügydöntő jelentősége, hogy a mű létrehozásában az igényt érvényesítő egyéni és eredeti jellegű alkotótevékenységgel vett-e részt.
A per adatai szerint a felperes a fotóművész által készítendő fényképek laborálási munkáinak elvégzésére vállalkozott, és azt állította, hogy ennek teljesítésekor olyan alkotómunkát végzett, amely meghatározta a művészi fényképek értékét és karakterét, és ez megalapozza szerzőtársi igényét. Miután a fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményeként létrehozott pozitív kép, a pozitív kidolgozási eljárás önmagában nem egyéni és eredeti alkotói folyamat, és ezért a pozitív kép vonatkozásában sem eredményez a laboráns számára szerzői jogokat, ezért a felperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy valamennyi, a fotóművész által az alperesnek átadott művészi fénykép az ő laboratóriumi munkája folytán nyerte el művészi jellegét, vagyis hogy a laborálás során minden esetben egyéni és eredeti jellegű alkotómunkát végzett. Az elsőfokú bíróság az alperesnek átadott fényképek egyenkénti elemzése nélkül, csupán a felperes és a fotóművész által is selejtnek minősített három darab fényképfelvétel alapján állapította meg a laboratóriumi munka alkotó jellegét, ezért megalapozatlan az az ítéleti megállapítás, amely - mellőzve a Szerzői Jogi Szakértői Testületnek a laboratóriumi munkák jellegét általánosságban minősítő véleményét - bizonyítottnak tekintette, hogy a fotóművész által az alperesnek átadott fényképek (amelyekről pontosan az sem állapítható meg, hogy a negatív vagy pozitív kópiák voltak-e) a laboratóriumi munkák által nyerték el művészi hatásukat. E különleges szakértelmet igénylő kérdés eldöntése csak valamennyi felvétel szakértői vizsgálatával lett volna lehetséges, a fényképeket azonban az alperes nem tudta a bíróság rendelkezésére bocsátani, ezért ennek hiányában a felperes laboratóriumi munkájának alkotótevékenységként való minősítése megalapozatlan.
A per rendelkezésre álló adatai szerint tehát nem bizonyított, hogy a felperes az elkészült és az alperesnek átadott fényképfelvételek vonatkozásában a fotóművésznek szerzőtársa volt.
Rámutatott ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy amennyiben a felperes szerzőtársi pozíciója a perben bizonyítást nyert volna, ez a körülmény a felperes javára további szerzői díjak megfizetését ugyancsak nem alapozná meg. A Szjt. 7. §-a értelmében ugyanis a szerzőt (szerzőtársat) a művel kapcsolatban személyhez fűződő és vagyoni jogok illetik meg. A mű felhasználásának engedélyezése részben személyiségi, részben pedig vagyoni jog, és utóbbi - ellentétben a személyiségi jogokkal - másra átruházható. A szerzőtársak tehát a szerzői díjak egymás közti felosztásában szabadon megállapodhatnak. Az alperes a művészi fényképek felhasználásáért a felperes házastársa részére fizetett szerzői díjat, és az alperesnek a felperessel és a házastársával kötött szerződéseinek tartalmából, majd pedig a fotóművésszel történt elszámolásából az alperes nem következtethetett arra, hogy az általa kifizetett szerzői díj csak egy része a fényképre vonatkozó felhasználói jog megszerzésének. Ebből következik: ha a felperes és a házastársa egymást kölcsönösen szerzőtársaknak is tekintik, illetőleg a felperes szerzőtársi pozíciója bizonyítást nyerne, a felperes az alperessel kötött szerződések folytán az alperessel szemben nem, legfeljebb a szerzőtársával szemben érvényesíthetne a felvett szerzői díjjal kapcsolatos elszámolási igényt.
Az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor az alperest a felperes részére további 540 000 forint szerzői díj megfizetésére kötelezte. Megalapozott ugyanakkor a felperesnek az alperessel kötött szerződésen alapuló további 30 000 forint díjkövetelése. A felek ugyanis a laboratóriumi munkák elvégzésére 1988. március 28-án kötött szerződést nem módosították, a felperes ugyanakkor az alperes által megrendelt munkát elvégezte, és a szerződés módosítása hiányában nem érinti a felperes díjigényét az a körülmény, hogy az alperes a fotóművésszel való megállapodás alapján rövidebb ideig tartott igényt a felperes szolgálataira, mint ahogy azt a szerződésben kikötötték. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a fotóművész munkájához igazodóan volt köteles a laboratóriumi munkák elvégzésére 60 000 forint díjazás ellenében. A felperes e szerint teljesített, tehát az alperes alaptalanul tagadta meg a felperes részére a hátralékos 30 000 forint díj kifizetését. Az első fokú ítéletnek ezzel kapcsolatos marasztaló rendelkezése ezért megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az alperes által fizetendő marasztalási összeget 30 000 forintra és kamataira leszállította, és az ezt meghaladó keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 063/1992/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás