PK BH 1992/579
PK BH 92/09/579
1992.09.01.
Szabadalmi bejelentés alatt álló találmányok hasznosítására kötött szerződés teljesítésével és a szerződés megszűnésével kapcsolatos jogvita elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 87. § (2) bek., 277. § (1) bek., 310. §, 319. §, 321. § (1) bek., 359. § (1) bek.].
A felperes a szabadalmi bejelentés alatt álló találmányainak hasznosítására 1987. február 26-án a II. r. alperes jogelődjével kötött szerződést 1989. február 13-án írásban felmondta, mert a hasznosító a termékek gyártásával és forgalmazásával összefüggően vállalt kötelezettségeit megszegte, az „üzletvitellel kapcsolatos gondos ügyintézést” elmulasztotta. A II. r. alperes a részére kizárólagos hasznosítási jogot biztosító szerződés megszüntetéséhez nem járult hozzá, ezért a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szerződés felmondás folytán megszűnt, és miután a II. r. alperes a szerződést nem teljesítette, és a felperest attól is elzárta, hogy másokkal szerződést kössön, kárt okozott, amelynek megtérítése érdekében az alperesektől 230 000 forintot követelt.
Az I. r. alperes a védekezésében azzal érvelt, hogy a II. r. alperes jogelődje a szerződéskötéskor valóban az ő szervezeti keretei között működött, a II. r. alperes azonban önálló jogi személy és teljes körű jogutód, az I. r. alperest ezért a kérdéses szerződéses kapcsolattal összefüggően helytállási kötelezettség nem terheli. A II. r. alperes pedig a perben az 1991. január 15-én tartott tárgyaláson a szerződés megszüntetéséhez hozzájárult, a kártérítési követelést azonban elutasítani kérte, mert tagadta, hogy szerződésszegést követett volna el. A termékek sorozatgyártásának és értékesítésének elmaradását azzal magyarázta, hogy a felperes által legyártott mintadarabok alapján a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet csak 1988 novemberében és 1989 februárjában adott kedvező véleményt, és csak ezt követően kerülhetett sor a piackutatásra és a gyárhatósággal kapcsolatos döntések meghozatalára.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes és a II. r. alperes jogelődje között 1987. február 26-án létrejött hasznosítási szerződést megszüntette, és a II. r. alperest 50 000 forint és ennek 1989. augusztus 30-tól járó évi 20%-os kamata, valamint 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította. Az első fokú ítélet indokolása szerint a II. r. alperes a hasznosítási szerződésben vállalt gyártási és forgalmazási kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, ezzel szerződésszegést követett el, és a felperesnek kárt okozott. A felperes ugyanis elesett a szerződés alapján őt megillető hasznosítási díjtól és másokkal sem köthetett hasznosítási szerződést, mert a II. r. alperes ragaszkodott a részére kizárólagos hasznosítási jogot biztosító szerződés fenntartásához. A felperesnek okozott kár mértékét a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján 50 000 forintban állapította meg, és annak megfizetésére kizárólag a II. r. alperest kötelezte. A felek jognyilatkozatai alapján pedig a szerződést megszüntette [Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése].
Az első fokú ítélet kártérítés fizetésére kötelező rendelkezése ellen a II. r. alperes fellebbezett, és a rendelkezés megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
Az I. r. alperes a másodfokú eljárásban érdemi indítványt nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján kizárólag a fellebbezési kérelem és a felperes ellenkérelmének keretei között bírálta el, és ezért érdemben nem vizsgálta a hasznosítási szerződés megszüntetésével kapcsolatos ítéleti rendelkezést. Megjegyzi azonban, hogy a Pp. 319. §-ának (1) bekezdése csak a szerződő felek számára biztosítja a szerződés megszüntetésének jogát, a bíróság ugyanakkor a jogszerűen gyakorolt felmondási jog esetén állapítja meg a szerződés megszűnését [Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése]. A felek által megkötött hasznosítási szerződés szabadalmi bejelentés alatt álló találmányok hasznosítására vonatkozott, a találmányok szabadalmi oltalma kérdésében azonban az Országos Találmányi Hivatal még nem határozott. A feleknek a szerződéskötést követően tett intézkedései, valamint a perben tett nyilatkozatai alapján azonban nem kétséges, hogy a felek a szerződés hatályát nem tették függővé a szabadalom elnyerésétől, és szabadalmi oltalom hiányában - mint vagyoni értéket képviselő ismereteket - kívánták az érintett megoldásokat hasznosítani. A felek szerződésének és a szerződés teljesítése érdekében kifejtett tevékenységének elbírálása ezért a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésén és a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdésén alapulhat.
A II. r. alperes a fellebbezésében már maga sem vitatta, hogy a szerződésben vállalt gyártási kötelezettségét késedelmesen teljesítette, megalapozatlanul állítja ugyanakkor, hogy ez a szerződésszegésnek minősülő magatartás a felperes számára kárt nem okozott, mert a termék forgalmazására irányuló törekvések sikertelenek voltak.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a II. r. alperes a termékek forgalmazásával kapcsolatban szükséges intézkedéseket is elmulasztotta: nem fogadta el a felperes által ajánlott forgalmazási lehetőséget, megakadályozta, hogy a felperes a szerződést felmondva maga köthessen harmadik személyekkel a termékek értékesítésére vonatkozó szerződést. Ennek lehetőségét pedig a felperes az első és másodfokú eljárásban is bizonyította. Az a körülmény, hogy a II. r. alperes, illetőleg az I. r. alperes a II. r. alperes jogelődje nevében a felperesnek a szerződést felmondó levele után kísérletet tett a termék forgalmazásával kapcsolatos piackutatásra, nem tette megalapozatlanná a felperes által gyakorolt felmondási jogot. A szerződéskötést követő két év elteltével ugyanis a II. r. alperes nagyfokú passzivitása alapján a felperes jogszerűen állította, hogy a szerződésben vállalt „üzletvitellel kapcsolatos gondosságot” a II. r. alperes elmulasztotta. Miután a II. r. alperes szerződésszegésen túl a felmondást sem fogadta el, és a felperest arra kényszerítette, hogy az ezzel kapcsolatos jogait perben érvényesítse, a felperest évekre elzárta attól, hogy a termékeket máshol értékesítse, és díjakhoz jusson. Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy ezért a II. r. alperest kártérítési felelősség terheli, és helyesen döntött a kár mértékéről is [Ptk. 310. §-a, 359. §-ának (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az első fokú ítélet a per főtárgyát érintő és fellebbezéssel támadott részében helybenhagyta [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése]. (Leg. Bír. Pf. IV. 20 720/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás