PK BH 1992/580
PK BH 92/09/580
1992.09.01.
Kereskedelmi tevékenységre vonatkozó szolgáltatással kapcsolatos védjegyoltalom kiterjed a külkereskedelmi tevékenységre is [1969. évi IX. tv. (Vt) 1. § a) pont, 13. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes az „Interflex” megjelölés 1990. június 15-ét követő használatával a felperes védjegyét bitorolja, ezért az alperest e jogsértés abbahagyására kötelezte, és a további jogsértéstől eltiltotta. Az elsőfokú bíróság az ítéletét a következő tényekre alapította: az Interflex Műszaki Fejlesztő Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. felperes jogosultja az „Interflex” szóelemet és kör alakú grafikai elemet tartalmazó védjegynek, amely egyebek mellett a 30. áruosztályba sorolt „kereskedelmi tevékenység” megjelölésére szolgál. Az alperes 1990. június 15-én kezdte meg a kereskedelmi tevékenységét, amelyet kezdetben Interflex Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság cégnevén, „Interflex Bt” rövidítéssel, majd pedig 1991. január 9-től Interflex 90. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság cégnevén „Interflex 90. Bt” rövidítéssel használt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján megállapította, hogy a felperes védjegyének és az alperes cégnevének (a rövidített változataival együtt) az „Interflex” szó a domináns eleme, mert a védjegyben az ábrás elemnek, az alperes cégnevében pedig a társasági formára való utalást tartalmazó szavaknak a más azonos vagy hasonló áruktól való megkülönböztetést eredményező hatása elenyésző. Az „Interflex” szavak azonossága ezért a védjegy és az alperes cégnevének (és rövidített változatainak) összetéveszthető hasonlóságát eredményezi, és az összetéveszthetőség kizárására nem alkalmas az alperes által alkalmazott (a társaság alapító évére utaló) „90.” toldás sem. Miután pedig az alperes által folytatott külkereskedelmi tevékenység beletartozik a felperes védjegyének árujegyzékében szereplő „kereskedelmi tevékenység” fogalomkörbe, ezért megállapítható, hogy az alperes a felperes védjegyében szereplő áruhoz hasonló áruval kapcsolatban használja az összetévesztésre alkalmas megjelölést. A védjegyjogosulttól származó engedély hiányában az alperes magatartása védjegybitorlást valósít meg, és ezért az elsőfokú bíróság a jogsértés megállapítása mellett a jogsértéstől való tartózkodásra is kötelezte az alperest.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint a felperes védjegye és az alperes cégneve oly mértékben különbözik egymástól, hogy ez kizárja az összetéveszthetőséget. A felperes által az első fokú eljárásban igazolt, a vámhivatal és pénzintézetek részéről történt téves megkeresésekkel kapcsolatban pedig az alperes azzal érvelt, hogy ezekben az esetekben sem a fogyasztók, hanem gépi adatnyilvántartással rendelkező intézmények részéről történt a két cég összetévesztése, ezért ennek a jogvita eldöntésénél nem lehet ügydöntő jelentősége.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alaptalan.
A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.)-nek az elsőfokú bíróság által is helytállóan idézett 13. §-a értelmében védjegybitorlást az követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján helyes jogi álláspontot foglalt el abban a kérdésben, hogy a felperes védjegyének és az alperes cégnevének (valamint rövidített változatainak) egyaránt az „Interflex” szó a meghatározó eleme, és nem alkalmas az alperes által használt megjelölésének a felperes védjegyétől való megkülönböztetésre a „90.” toldás alkalmazása sem. Bizonyított volt a perben az is, hogy az alperes által végzett külkereskedelmi tevékenység a védjegy árujegyzékében szereplő „kereskedelmi szolgáltatás”-sal lényegében azonos, de mindenképpen nagymértékben hasonló szolgáltatásvégzését jelenti, ezért megvalósultak mindazok a törvényi feltételek, amelyek a védjegybitorlás megállapítását megalapozták. A védjegybitorlás jogkövetkezményeinek alkalmazása pedig a Vt. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontjai alapján ugyancsak helytálló.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 346/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás