PK BH 1992/582
PK BH 92/09/582
1992.09.01.
A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a felek kérelméhez, a kereseti kérelmet és ellenkérelmet azonban tisztázni kell, és a mérlegelés körében irányadónak vett körülményeket az ítélet indokolásában meg kell említeni [Ptk. 355. §; Pp. 206. § (3) bek., 221. § (1) bek., 246. § (3) bek.; PK 44. sz.].
A II. r. felperes az I. r. felperes 1981. október 13-án született gyermeke. 1987. márciusában a II. r. felperes nagyszülője lakásán tartózkodott, amikor belázasodott. 1987. március 13-án a gyermekorvosi rendelőben a körzeti gyermekorvos súlyos tüszős mandulagyulladást állapított meg nála, és gyógyszeres kezelés helyett injekciós kezelést látott szükségesnek. Az orvosi vizsgálatra az 5 éves 5 hónapos gyermeket nagyszülője kísérte el. Az orvosi vizsgálat alapján a gyermek Promtcillyn Forte injekciót kapott. Másnap a gyermekorvos a nagyszülő lakásán kereste fel a gyermeket, és egy tűvel Promtcillyn Forte, valamint Demalgon injekciót adott be az izomba. Ezt követően rövid idő múlva a gyermek bal bokája viszketegségéről panaszkodott, s ezen a testrészen lila pettyek jelentek meg, néhány órai alvás után tudott a bal lábára állni. Átmeneti teljes, majd részleges bénulás alakult ki a bal alsó végtagban, az ülőideg sérülése folytán. Állapotának a javítása végett szelektív ingeráram-kezelésben és gyógytornáztatásban részesült, valamint ortopéd cipőt készítettek a részére kéregerősítéssel, jelentős javulás azonban nem történt. A bal láb részleges bénulása miatt a gyermek járásában korlátozott, állapota a személyiségfejlődését is befolyásolja.
Az I. r. felperes keresetében kérte az alperes kötelezését a kiskorú gondozásával kapcsolatban a nagyszülő részére kifizetett 2000 forint, valamint utazási költségek és egyéb készkiadások megtérítése címén 20 000 forint, továbbá általános kártérítés címén havi 3000 forint megfizetésére. A II. r. felperes keresetében havi 3000 forint nem vagyoni kártérítést követelt.
Az alapeljárásban az elsőfokú bíróság a másodfokon helybenhagyott ítéletével a felperesek keresetét a jogalap megállapíthatóságának hiányával indokolva elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet elleni törvényességi óvásnak helyt adva a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert megítélése szerint a jogalap kérdésében a másodfokú bíróság döntése megalapozatlan volt.
A Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelő új eljárás eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a körzeti orvos az alkalmazott gyógykezelés során az oltóanyag nem megfelelő hígításával olyan orvosi műhibát vétett, amely az 1972. évi II. törvény 43. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel az alperes felelősségét a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében megalapozza. Ezért az alperest - az I. r. felperes kárának megtérítésére kötelező egyéb rendelkezések mellett - arra kötelezte, hogy a II. r. felperes javára nem vagyoni kártérítés címén 1987. március 14. napjától kezdődően havi 2000 forintot fizessen meg. Kifejtett álláspontja szerint a II. r. felperes egészségkárosodása nem végleges, a jövőbeli javulással számolni lehet. Erre tekintettel a Pp. 253. §-a (2) és a 206. § (3) bekezdésének alkalmazásával egy összegű kártérítés helyett az alkalmazott mértékű havi járadék megállapítása indokolt.
A jogerős ítéletnek a nem vagyoni kár megfizetésére vonatkozó rendelkezése ellen az összegszerűség megalapozatlansága miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek keresetükben részben vagyoni, részben általános, részben nem vagyoni kártérítési igényt érvényesítettek. A II. r. felperes 1987. október 16-án benyújtott keresetlevelében havi 3000 forint nem vagyoni kártérítés megállapodását kérte, 1991. augusztus 1. napján nem vagyoni kártérítés iránti igényét 1 millió forintban jelölte meg. Az 1991. szeptember 18-án tartott tárgyaláson a másodfokú bíróság a keresetmódosítást tartalmazó beadványt nem ismertette, a jegyzőkönyv szerint a II. r. felperes a nem vagyoni kár tekintetében az eredeti kereseti kérelmét tartotta fent. A perben fellépő ügyész havi 5000 forint járadék vagy egy összegben 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megítélését indítványozta.
A másodfokú bíróság törvényt sértett, amikor a másodfokú tárgyaláson nem ismertette a Pp. 246. §-a (3) bekezdésének előírása ellenére a II. r. felperes által a Pp. 247. §-a alapján 1991. augusztus 1-jén benyújtott keresetmódosítást. Ezért nem lehet megállapítani, hogy a II. r. alperes a nem vagyoni kártérítés tekintetében milyen kereseti előadását tartotta fent. A keresetmódosítást csak akkor lehetett volna figyelmen kívül hagyni, ha ezt a II. r. felperes kifejezetten visszavonta volna.
A másodfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta a perben a Pp. 2/A. §-a alapján fellépő ügyész indítványát. Ítéletének az indokolásában erre nem is hivatkozott. A felperes eredeti kereseti kérelmében havi 3000 forint járadékot követelt, az ügyész havi 5000 forint járadék vagy 500 000 forint egyösszegű nem vagyoni kártérítés megítélését indítványozta. A II. r. felperes írásban benyújtott, de a tárgyaláson - a másodfokú bíróság mulasztása miatt - elő nem terjesztett keresetmódosításban 1 millió forint egy összegű nem vagyoni kártérítést kért. Döntés előtt szükség lett volna ezeknek az ellenmondásoknak a feloldására.
A másodfokú bíróság 1991. szeptember 18-án hozott határozatában megalapozatlanul állapította meg, hogy az egészségkárosodás nem végleges. Ezt a megállapítást a három évvel korában, 1988. június 2-án kelt szakértői véleményre alapította. A II. r. felperes állapotának a további alakulására a perben megnyugtató adatok nincsenek.
A másodfokú bíróság a kártérítés módjának és összegének a megállapításával kapcsolatban indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Döntését a Pp. 206. §-ának a (3) bekezdésére alapította, nem jelölte meg azonban, hogy a mérlegelésénél milyen tényeket és körülményeket vett figyelembe [Ptk. 355. § (1) bek., PK 44. sz. állásfoglalás].
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a törvényességi óvással érintett rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben - perköltségre is kiterjedően - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 497/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás