PK BH 1992/586
PK BH 1992/586
1992.09.01.
A házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásának törvényi feltételeként jelentkező egyezség jóváhagyásának szempontjai [Csjt. 18. § (2) bek.; Pp. 148. § (2) bek.].
A peres felek 1971-ben kötöttek házasságot, amelyből két gyermekük született. Közülük az 1974-ben született András még tartásra szorul. A tartási kötelezettséget a felperes, aki a gyermeket ellátja, a házasság felbontására irányuló keresetlevelében tett nyilatkozat szerint magára vállalta.
A felek az 1991. január 23-án tartott tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy a kiskorú gyermek elhelyezése, a vele való kapcsolattartás, valamint a felperes különvagyoni lakásának használata és a felperes által a lakásból távozó alperes javára megfizetni vállalt 250 000 forint lakáshasználati jog ellenértéke tekintetében egyezséget kötnek. Az egyezség, valamint az azt jóváhagyó végzés a gyermektartásdíj tekintetében rendelkezést nem tartalmaz.
A kerületi bíróság ilyen előzmények utána felek házasságát egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel a családjogi törvény (Csjt.) 18. §-ának (2) bekezdése alapján felbontotta.
Az alperes a fellebbezési jogról történt lemondás folytán jogerőre emelkedett határozatok meghozatala után - jogai megóvása érdekében - kérelmet terjesztett elő az egyezség szövegének azzal történő kiegészítése iránt, hogy a felperes gyermektartásdíjat nem igényel. Kérelmét a keresetlevél erre vonatkozó tartalmával, valamint a felperesnek az 1991. január 23-i tárgyaláson tett nyilatkozatával támasztotta alá, és arra is hivatkozott, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének alacsony összege a tartásdíj iránti igényről történt lemondás következménye.
Az elsőfokú bíróság az alperes kérelmét elutasította, mert - végzésének indokolása szerint - „a felek jegyzőkönyvben nyilatkoztak a gyermektartásdíj tekintetében, miszerint a felperesnek az alperessel szemben nem volt gyermektartásdíj-igénye. E vonatkozásban az egyezséget nem vitatták, mert azt a bíróság nem hagyhatta volna jóvá. A tartásdíj a gyermeket illeti, arról a szülők nem mondhatnak le”.
A másodfokú bíróság az első fokú végzést helybenhagyta. Indokolásában a Pp. 225. és 226. §-aira hivatkozva kifejtette: „ha a felek az egyezségben nem rendezték valamennyi vitás kérdést, kiegészítő egyezségnek nincs helye, csak fellebbezéssel, jelen esetben pedig - a jóváhagyó végzés első fokon történt jogerőre emelkedése folytán - csak törvényességi óvással lehet orvosolni a hiányt”.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásának törvényi feltétele az, hogy a felek a Csjt. 18. §-a (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt valamennyi kérdésben - ideértve a közös gyermek tartását is - megegyezzenek, és egyezségüket a bíróság jóváhagyja. Nincs ugyan jogszabályi akadálya annak, hogy a gyermeket illető tartásdíjra vonatkozó fizetési kötelezettséget, illetőleg annak mértékét a felek az egymással szembeni egyéb kötelezettségeikből eredő igényekkel egybevetve határozzák meg, ideértve a vagyoni elszámolásból eredő vagy a lakásból távozó félnek járó lakáshasználati jog ellenértékének összegszerűségét is, megállapodásuknak azonban a tartásra jogosult gyermek érdekeivel összhangban kell állnia, és ennek az egyezség szövegéből ki kell tűnnie. Enélkül a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az egyező akaratnyilvánításon alapuló, a házasságot felbontó ítélet meghozatalához megkívánt egyezség jóváhagyásáról, illetőleg annak megtagadásáról megalapozottan döntsön.
A rendelkezésre álló adatok szerint nem kétséges, hogy a peres felek a gyermektartásdíj kérdésében is megállapodtak. Erre utal a felperesnek a keresetlevélben, valamint az 1991. január 23-i tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata. A gyermektartásdíj tekintetében kötött ezt a megállapodást azonban a házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásához megkívánt módon az egyezség tartalmazza. Ennek hiányában pedig a bíróság a Pp. 148. §-a (2) bekezdésének megsértésével olyan egyezséget hagyott jóvá, amely a Csjt. 18. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek nem felel meg, azt tehát jogszabálysértéssel tekintette a házasság egyező akaratnyilvánítással való felbontásának alapjául.
A Legfelsőbb Bíróság ezért annak megállapításával, hogy a törvényességi óvással támadott végzés a gyermektartásdíjról való rendelkezés mellőzése folytán törvénysértő, a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a kerületi bíróságot a gyermektartási kötelezettség rendezése érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 092/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás