GK BH 1992/594
GK BH 1992/594
1992.09.01.
A bérleti szerződésnek a felmondási idő lejárta előtt, közös megegyezéssel való megszüntetése nem állapítható meg azon az alapon, hogy a bérleti szerződés felmondását követően a bérlő a bérelt dolgot a bérbeadónak visszaadta, és ezt a bérbeadó elfogadta [Ptk. 216. § (1) bek., 319. § (1) bek.].
A felperes 1990. június 4-én benyújtott keresetében 212 500 Ft és ennek kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A követelését az alperessel 1987. március 18-án megkötött, majd 1988. január 29-én módosított AKK 56 típusú Kompakt kamera bérleti szerződésére alapította. Előadta, hogy az alperes a hivatkozott szerződésben foglaltak ellenére a kikötött 3 havi felmondási idő betartása nélkül 1989. április 5-én a szerződést 1989. április 20-ra felmondta, majd a bérbe vett kamerát 1989. május 2-án szétszedett állapotban visszaszállította.
A felperes keresetét kiegészítve előadta, hogy 100 000 Ft megfizetésére azért kéri kötelezni az alperest, mivel 1988. december és 1989. március hónapokra adós maradt 237 500 Ft bérleti díjjal, továbbá 1989. április 1-jétől 1989. április 20-ig időarányosan 25 000 Ft díjjal. Ezenfelül az 1989. április 5-től július 5-ig terjedő felmondási időre háromhavi díjként 112 500 Ft megfizetését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelmében 100 000 Ft-ra vonatkozólag elévülési kifogással élt, míg az 1989. május 2-től számított bérleti díj tekintetében azért kérte a felperes keresetét elutasítani, mert álláspontja szerint ettől az időtől a szerződés a bérelt dolog visszaadásával megszűnt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 112 500 Ft és ennek kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes szerződéses kötelezettségét megszegve 1989. március, április hónapokra már nem fizetett bérleti díjat, ezért ezekre a hónapokra késedelembe esett. A bíróság a kamera 1989. május 2-i visszaadásának jogkövetkezményét értékelve, azt ráutaló magatartásként a felek közötti szerződés ugyanezen időponttól való megszüntetésének fogadta el. Elmaradt haszon megtérítéseként indokoltnak találta 1989. május hónapra is megállapítani az alperes díjfizetési kötelezettségét. Elévülési kifogás alapján nem találta megítélhetőnek az 1988. december havi 37 500 Ft-os bérleti díjat, továbbá kétszeres felszámítás, illetve megalapozatlanság miatt elutasította a felperes 62 500 Ft-ra vonatkozó bérletidíj-követelését.
Az ítélet ellen fellebbező felperes az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával vagylagosan a 3 havi felmondási időre eső bérleti díj vagy elmaradt haszna megtérítését kérte. Az elmaradt haszon iránti követelését arra alapította, hogy az alperes a kamerát szétszedve szállította vissza, és annak újbóli üzembe helyezése hosszabb időt vett igénybe.
Az alperes ellenkérelmet írásban nem nyújtott be, a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A Ptk. 319. §-ának (1) bekezdése alapján a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik, vagy felmondhatják.
A hivatkozott rendelkezés alapján a szerződés megszüntetéséhez vagy felbontásához a felek egybehangzó akarat-nyilvántartására van szükség. Ez kifejezésre juthat a Ptk. 216. §-ának bekezdése szerinti ráutaló magatartással is. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg a kamera felmondási idő lejárta előtti visszaszállítását, illetve annak elfogadását, hogy ezzel a felek egyező ráutaló magatartással a szerződést megszüntették. A bírói gyakorlat a ráutaló magatartás megállapíthatóságához a magatartás mögött álló akarat minden kétséget kizáró megállapíthatóságát igényli. Márpedig erre a kamera felmondási idő előtti visszaszállításából és annak elfogadásából nem lehet egyértelműen következtetni.
Az alperes az általa is vállalt háromhavi felmondási időre eső fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet annak folytán, hogy a kamerát visszaszállította, és ezt a felperes elfogadta. A háromhavi felmondási idő kikötésének éppen az volt a nyilvánvaló célja, hogy a felek esetleges üzleti veszteségét csökkentse. Arra nincs adat, hogy a felperes a felmondási idő alatt másnak ismét bérbe adta volna a kamerát, sőt a felperes ennek ellenkezőjét bizonyította. Mindezekre tekintettel tehát az alperes az 1989. március havi elmaradt 37 500 Ft bérleti díjon felül köteles a felperes részére megfizetni az április hónap 5 napjára járó 6250 Ft díjat, valamint az 1989. április 5-től 1989. július 5. napjáig számított háromhavi felmondási időre eső bérleti díjat is.
A kifejtett indokok miatt, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperes marasztalási összegét 156 250 Ft tőkeösszegre és kamatára felemelte, míg egyebekben az ítéletet nem érintette. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 185/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás