GK BH 1992/595
GK BH 1992/595
1992.09.01.
A megrendelő szerződésszegése közbenső intézkedés elmulasztása miatt csak akkor állapítható meg, ha a közbenső intézkedést a szerződésben kikötötték, vagy azt jogszabály előírta; ennek hiányában a közbenső intézkedéssel kapcsolatban nem állapítható meg a jogosult késedelme, amely a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja [Ptk. 277. § (1) bek., 303. § (3) bek.].
A felek közötti szerződés alapján a felperes vállalkozott B. község vízellátási munkáinak kivitelezésére 1988. december 20-i határidőre. A felperes a munkát elvégezte, a benyújtott számlából azonban az alperes 4 011 850 Ft-ot arra hivatkozással nem fizetett ki, hogy a vállalkozó késedelme miatt kötbérigénye, a fel nem használt előleggel kapcsolatban pedig kamatigénye keletkezett, amit beszámít a felperes követelésébe.
A fentiek miatt a felperes 1990. március 26-án fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen a ki nem fizetett összeg és ennek kamata erejéig. Az alperes ellentmondással élt. Az 1990. május 3-án érkezett iratában beszámítási kifogást jelentett be 3 739 812 Ft késedelmi kötbér és a vissza nem fizetett előleggel kapcsolatos kamat címén, melynek összegét utóbb 270 210 Ft-ban jelölte meg.
Kötbérigényét arra alapította, hogy a felperes a módosított befejezési határidő helyett (1989. április 30.) az ún. I. és II. zónába tartozó munkákat 152 napi késedelemmel, 1989. szeptember 29. napján fejezte be, a III. zónába tartozó munkákat pedig 1990. január 10-én adta át. A kötbérkiszámítás olyan módon történt, hogy miután a felperes az 1989. július 31-i póthatáridőt is elmulasztotta, az alperes kötbért érvényesített egyrészt a módosított befejezési határidőtől a teljesítésig, másrészt a póthatáridőtől a teljesítés időpontjáig.
Az alperes az 1990. május 16-án tartott tárgyaláson igényét viszontkeresetként jelölte meg 4 010 022 Ft-ban.
A perré alakult ügyben a felperes a keresetét fenntartotta. Az alperes igényéből a 270 210 Ft kamatot elismerte, a kötbérrel szemben arra hivatkozott, hogy vétlen a késedelemben. Állította, hogy az alperes az őt terhelő vízszolgáltatási kötelezettségének csak 1988. november, illetve december hónapban tett eleget, emiatt nem lehetett korábban kipróbálni a vezetékhálózatot és a bekötéseket. Nyomás alá pedig nem helyezhette az egész rendszert, mert időközben a lakók rákötötték a vezetékre. Az 1990. május 16-i tárgyaláson a felperes a késedelmét mintegy 40-50%-os arányban elismerte.
Az alperes a fentiekkel kapcsolatban azt adta elő, hogy nem szegte meg a szerződést, nem terhelte vízszolgáltatási kötelezettség, a szükséges víz ettől függetlenül a kivitelező rendelkezésére állt. Szerinte a felperes késedelmét a munkák nem megfelelő ütemezése okozta.
Az elsőfokú bíróság a felmerült vitás kérdések tisztázása végett szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő a felek által rendelkezésre bocsátott adatok (levelek, telexek, naplóbejegyzések fotómásolata) alapján terjesztette elő szakvéleményét. Megállapította, hogy a kivitelezés késedelmesen történt. A munkavégzés üteme a kezdéstől 1988. július-augusztus hónap elejéig megfelelő volt, szeptember-október hónapban azonban erősen visszaesett. Ezt követően a felperes intézkedéseket tett a munka felgyorsítása érdekében, vízhiány miatt azonban nem tudta elvégezni a szakaszos nyomáspróbát. A kivitelező nem tudta betartani a szükséges technológiát, és emiatt időigényes javítási munkák merültek fel. 1989 áprilisában még nem történt meg a sikeres nyomáspróba, lehetetlenné vált a járulékos munkák végzése.
A szakértő szerint a vízszolgáltatás késedelmével az alperes is közrehatott abban, hogy a felperes a befejezési határidőt nem tudta betartani. A nyomáspróbához szükséges víz késedelmes biztosítása nemcsak egyszerűen időeltolódást okozott, miután a munkák a téli időszakra csúsztak át.
A felperes elfogadta, az alperes vitatta a szakvéleményt, és állította, hogy nem mulasztott a nyomáspróbához szükséges víz biztosítása terén, tehát nem követett el szerződésszegést. Sérelmezte, hogy a szakértő nem vizsgálta át a teljes építési napló anyagát, és emiatt téves következtetésre jutott.
A szakértő fenntartotta a véleményét. Kifejtette, hogy a szükséges víz biztosítása a megrendelő feladata, és a vezetéket víznyomás hiányában nem tudták feltölteni. 1989. december 17-én még nem tudták a nyomáspróbát megtartani, késtek a járulékos munkák, mert azokat télen nem lehet végezni (feltöltés parkrendezés). A szakértő úgy nyilatkozott, hogy napokban nem határozható meg: az alperes mennyiben akadályozta a vízszolgáltatás hiányával a felperest, ezért műszaki becsléssel állapította meg 50%-ban az alperes közrehatását a késedelemben.
Az alperes a viszontkeresetét fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok alapján meghozott ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 2 219 555 Ft-ot és kamatát.
Az ítélet indokolása szerint tényként volt megállapítható, hogy a felperes a leszámlázott (4 011 850 Ft értékű) munkát elvégezte. Ezt az alperes is elismerte. A felperes ugyanakkor elismerte az alperes 270 210 Ft összegű kamatigényét.
Az alperes kötbérigényével kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a felperes késedelembe esett. Az I-II. zóna kivitelezési munkáit 1989. április 30. helyett 1989. szeptember 29-én, a III. zóna munkáit pedig 1990. január 10-én adta át. Emiatt 2 228 170 Ft, illetve 816 000 Ft késedelmi kötbér érvényesíthető, összesen tehát 3 044 170 Ft. Az elsőfokú bíróság a felperes által az alperesnek fizetendő késedelmi kötbér összegét ennek felében állapította meg. Elfogadta a szakértői véleménynek azt a megállapítását, amely szerint a késedelem bekövetkezésében mindkét fél közrehatása megállapítható. Erre tekintettel a bíróság a felperes által fizetendő kötbér összegét 50%-kal mérsékelte. Rámutatott arra, hogy az alperes az ekként megállapított kötbért beszámíthatja a felperest megillető vállalkozói díjba. Erre figyelemmel állapította meg a bíróság az alperes által a felperes részére fizetendő összeget.
A fenti ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatása vagy az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Fellebbezésében többek között arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul tért el a kötbérkövetelés általa megjelölt összegétől, és a szakértői véleményre tett észrevételeit nem megfelelően vette figyelembe, emiatt megalapozatlan döntést hozott. A vízszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban fenntartotta korábbi előadását; hivatkozott a becsatolt víznyerési vázrajzra, amely a szakértői véleménnyel szemben azt igazolja, hogy szerződésszerűen járt el.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes még előadta, hogy a szerződés nem tartalmazta az ő vízszolgáltatási kötelezettségét, a felperes saját maga volt köteles a nyomáspróbához szükséges vízről gondoskodni, akár lajtos-kocsival is. A felperes nem rendeltetésszerűen járt el, a házi bekötéseket anélkül végezte el, hogy előtte elvégezte volna a gerincvezeték nyomáspróbáját. Ezt fordítva kellett volna végezni.
A szakértő a fellebbezési tárgyaláson azt adta elő, hogy a vízvétel hiányáért a felperes nem felelős. Egyetértett viszont az alperessel abban, hogy mi lett volna a helyes kivitelezési technológiai sorrend. A szakértő véleménye szerint a nyomáspróbához szükséges víz biztosítása - bár lényegesen nagyobb költségek mellett - lajtos-kocsival is megoldható lett volna. Előadta, hogy a felperes az f.-i vízrendszerből 1989. december 8-án kapott először vizet. Ezt követően a nyomáspróbát vízhiány nem akadályozta, csak az időjárás (a fagyok), illetve az, hogy a felperes korábban már elvégezte a házi vízbekötéseket, így a fogyasztók használták a vizet, és emiatt nem volt meg a szükséges víznyomás.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogása - a felperessel szemben érvényesített 3 739 812 Ft késedelmi kötbérigénye - elbírálásánál abból indult ki, hogy az alperes megszegte a nyomáshoz szükséges vízszolgáltatásra vonatkozó közbenső intézkedési kötelezettséget, és ezzel mintegy 50%-ban közrehatott a felperes késedelmében. Erre tekintettel gyakorlatilag fele összegben elutasította az alperes által érvényesített kötbérigényt. Ennek összegét az alperes számításaitól eltérően állapította meg, az eltérést azonban nem indokolta, az ítélet indokolása a kötbérszámítást nem tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság a felperes jogos díjkövetelését az általa kiszámított és felére mérsékelt kötbér összegével, valamint a felperes által nem vitatott alperesi kamatigénnyel csökkentette, az alperest a különbözet megfizetésére kötelezte. A felperes nem fellebbezett a kereset részbeni elutasítása miatt, az alperes viszont jogorvoslattal élt. Kérte, hogy a bíróság teljes egészében adjon helyt a kötbér iránti kérelmének, az általa érvényesített összegű teljes kötbért számítsa be a felperes díjkövetelésébe, és ennek eredményeként teljes egészében utasítsa el a felperes keresetét.
Az alperes fellebbezési kérelme folytán a bíróságnak kizárólag abban kell állást foglalnia, hogy alapos-e az alperes kötbérigényének az elsőfokú bíróság által elutasított része. Az előbbiektől, tehát az alperesi kötbérigény elbírálásától függ ugyanis az, hogy - a beszámítás eredményeként - az alperes egészben vagy részben köteles-e a felperes részére megfizetni az elsőfokú bíróság által megítélt díjat.
Az alperes kötbérigényének elbírálásánál az alábbiakból kell kiindulni. A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. Ebből következik, hogy szerződésszegés csak a szerződésben kikötött vagy a jogszabályban előírt kötelezettség megsértése miatt állapítható meg. Az adott esetben ezért azt kellett tisztázni, hogy a felek szerződése alapján az alperest terhelte-e közbenső intézkedési kötelezettség a felperes szolgáltatásának kipróbálásához szükséges víz biztosítása terén. A rendelkezésre álló adatok alapján idevonatkozóan a következők állapíthatók meg. A szerződés 2.11 pontjában valóban található arra vonatkozó kikötés, hogy a nyomáspróbához szükséges vizet kellő időben a főművekről a megrendelő biztosítja. A szerződés egyeztetése tárgyában felvett közös jegyzőkönyvben viszont a felek a szerződésnek - egyebek között - ezt a pontját is törölték.
Bár a peres iratokban megtalálható, a szakértő által is hivatkozott levelezésekből kitűnik, hogy az alperes ennek ellenére is közreműködött a víz biztosításában, a fenti szerződéses nyilatkozatok alapján a víz biztosítása nem tekinthető az alperes szerződéses kötelezettségének. Annak elmulasztása, mint szerződésszegésre ezért a vállalkozó nem hivatkozhat eredményesen. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján ettől eltérő következtetésre jutott, és a felperes szerződésszegését részben kimentettnek ítélte meg azon az alapon, hogy az alperes is mulasztott az őt terhelő közbenső szolgáltatás terén, és ezzel a felperes késedelmében mintegy 50%-ban közrehatott.
A jelenlegi adatok alapján - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően abból kell kiindulni, hogy az alperest nem terhelte vízszolgáltatási kötelezettség. A felperesnek magának kellett megoldani azt, hogy az elvégzett munkája nyomáspróbájához szükséges víz a rendelkezésére álljon. A késedelem miatt vele szemben érvényesített kötbérrel szemben a felperes nem hivatkozhat eredményesen az alperesnek a vízszolgáltatás terén elkövetett mulasztására, késedelmére. Nincs tehát olyan jogosulti késedelem, ami a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja [Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság a felperes késedelme miatt az érvényesíthető kötbér összegét az alperes keresetétől eltérő összegben állapította meg. Az ítélet indokolásában nem található magyarázat arra, hogy a bíróság miért nem fogadta el az alperes által kiszámított kötbér összegét, illetve a bíróság az ettől eltérő saját kötbérszámítását nem indokolta meg ellenőrizhető módon.
A fentiek alapján, miután az alperes szerződésszegése megítélése kérdésében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságtól alapvetően eltérő álláspontot foglalt el, és mert a törvényes kötbér összege sem tekinthető tisztázottnak, a másodfokú eljárásban kiegészített bizonyítási eljárás adatai mellett sem hozható megalapozott döntés a fellebbezett igény tárgyában. Az eddig lefolytatott bizonyítás - amikor a szakértő iratok hiányában nem a teljes terjedelmű építési napló vizsgálata alapján nyilvánított véleményt - egyébként sem tekinthető teljes körűnek.
Abban az esetben, ha a felperes - aki a fellebbezési tárgyaláson nem vett részt - az eddigi előadását kiegészítve más vétlenségi okra is hivatkozik, és bizonyítani kívánja, hogy késedelmét egyéb, rajta kívül álló ok vagy okok is befolyásolták, a bizonyítási indítvány függvényében szóba kerülhet a bizonyítás kiegészítése, így pl. a teljes naplóanyag felülvizsgálata. Az ehhez szükséges bizonyítékokat a felperes köteles a bíróság, illetve a szakértő rendelkezésére bocsátani.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes által fellebbezett részében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 959/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás