GK BH 1992/602
GK BH 1992/602
1992.09.01.
Ha a végrehajtási lapon megnevezett adós és a végrehajtási eljárás megszüntetését kérő felperes személye nem azonos, lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felperes perbeli legitimációját nem vizsgálja [1979. évi 18. tvr. (Vht.) 38. §, 43. § (3) bek., 44. § (1) bek. b) pont, 48. § (1) és (4) bek.; 14/1979. (IX. 17.) IM r. (Vhr.) 4. § (1)-(2) bek.; PK-GK 2. sz.].
Az alperes kérelmére - 75 609 Ft számlatartozás és ennek évi 20%-os kamata megfizetése végett - kibocsátott fizetési meghagyás az É. Szállítási Leányvállalat kötelezettel szemben - ellentmondás hiányában - 1988. október 28-án jogerőre emelkedett. A jogerős fizetési meghagyás alapján az alperes azonnali beszedési megbízást nyújtott be a bankhoz 1988. november 21-én. A bank azonban a beszedési megbízást fedezethiány miatt nem tudta teljesíteni, azt a kötelezett számláján sorba állította és rangsorolta. Ezt követően az alperes jogosult 1989. november 15-én végrehajtási eljárás megindítása végett kérelmet nyújtott be először a B.-i Bírósági Végrehajtói Irodához, amely ezt 1989. november 24-én visszaküldte, ezután - december 11-én - a kérelmét a Fővárosi Bírósághoz nyújtotta be. A végrehajtási eljárás megindult az eredeti kötelezettel szemben. A végrehajtási eljárás során a felperes bejelentette, hogy a kötelezett leányvállalat 1989. június 30-án megszűnt, a jogutód a felperes.
A felperes a keresetében a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte elévülés okából a Vht. 44. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a jogelőddel szemben keletkezett alperesi követelést a jogerős fizetési meghagyás alapján az alperes 1988. október 28-án azonnali beszedési megbízással megpróbálta behajtani. Ezt követően a követelés behajtása érdekében egy év eltelte után kérte a végrehajtási eljárás megindítását, csatolta a leányvállalat megszüntetéséről szóló határozatát, amely szerint a felperes jogutód.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, nem ismerte el, hogy a követelése elévült. Előadta, hogy az azonnali beszedési megbízás teljesítése érdekében 1989. szeptember 7-én levelet írt a bankhoz, onnét azonban választ nem kapott, majd a végrehajtási lapot először 1989. november 15-én a végrehajtási irodának küldte meg. Onnan azzal kapta vissza, hogy adja be a bírósághoz. Ezután a végrehajtás elrendelése iránti kérelmével a Budapesti XX-XXI. ker.-i Bírósághoz fordult, s innen küldték el a végrehajtási lapot a Fővárosi Bíróságnak. Utalt arra is, hogy a jogutódlásról nem volt tudomása, többször fordult telefonon a felperesei anyavállalathoz is, de a számlát egyik sem egyenlítette ki. Álláspontja szerint a végrehajtás érdekében tett cselekményei az elévülést megszakították, így az elévülés nem következett be.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az elévülés nem következett be, mert azon idő alatt, míg a banknál az azonnali beszedési megbízás fedezethiány miatt sorban állt, az elévülés nyugodott. Ezen túlmenően pedig a felperes az azonnali beszedési megbízás benyújtását követően egy éven belül, 1989. november 15-én kérte a végrehajtási eljárás megindítását. Utalt arra is, a felperes a Vht. 43. §-ának (3) bekezdése alapján nem volt jogosult a végrehajtás megszüntetése iránt pert indítani.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az első fokú ítélet megváltoztatását, továbbá a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte. A fellebbezésében az első fokú eljárásban kifejtett álláspontját ismételte meg. Ebben kiemelte, hogy az alperes a felperessel szemben 1989. július 1-jétől végrehajtási cselekményt sem foganatosított, mert a végrehajtási eljárást a jogelőddel szemben indította meg, így a jogutódlástól számítva is bekövetkezett az elévülés. Ugyanis a jogutódlással az elévülés újból kezdődött, majd egy év elteltével az igény elévülés folytán megszűnt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyása irányult. Nem fogadta el a jogutódlás és az elévülés kapcsolatáról kifejtett felperesi álláspontot. A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig rendelkezésre álló iratok alapján a vitás kérdésben érdemi döntés nem hozható.
Az iratoknál található, végrehajtás megindítása iránt előterjesztett végrehajtási lapokból megállapítható, hogy eredetileg 1989. november 15-én az alperes a megyei állami építőipari vállalatnál, mint az E. Építésgépészeti és Szállítási Leányvállalat általános jogutódjával szemben kérte a végrehajtás elrendelést két jogerős határozat alapján. Az elsőfokú bíróság felhívására - amely szerint az egyes követelések végrehajtásának elrendelése iránt külön-külön kell végrehajtási lapot kiállítani - az alperes 1990. május 9-én újabb végrehajtási lapot nyújtott be. Ebben az alperes adósként a korábbi kérelmétől eltérően az É. Építésgépészeti és Szállítási Leányvállalatot jelölte meg. Így a perbeli végrehajtási eljárás nem a jogutóddal, hanem a megszűnt leányvállalattal szemben indult meg.
A végrehajtás megszüntetése iránt a keresetet az alperes, mint jogutód terjesztette elő.
Az 1979. évi 18. tvr. (a továbbiakban: Vht.) végrehajtásáról szóló 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a végrehajtást kérő, illetőleg az adós (együtt: felek) személyében változás áll be, a végrehajtandó okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult hatóság, ha pedig a változás a végrehajtó okirat kiállítása után derül ki, a végrehajtást foganatosító bíróság a jogutódlás kérdésében végzéssel határoz. A (2) bekezdés szerint a bírósági végrehajtó is köteles bejelenteni - ha erről tudomást szerez - az adós személyében bekövetkezett változást.
A végzés meghozataláig a felperes ellen végrehajtási cselekmények foganatosításának helye nincs. A végrehajtó intézkedése ellen a Vht. 38. §-a szerint van helye jogorvoslatnak.
A végrehajtás megszűntetése iránti pert az indíthatja meg, aki ellen a végrehajtási lappal az eljárást megindították, valamint az, akinek a jogutódlását a bíróság végzéssel megállapította. Az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy a végrehajtási lapon szereplő adós és a felperes két különböző jogi személy, ezért a felperes legitimációját vizsgálnia kellett volna. Ennek elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt szükséges a tárgyalás megismétlése. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a Vhr. 4. §-ában írottak szerint alakszerű határozatot kell hozni a jogutódlás kérdésében, és meg kell állapítani, hogy a végrehajtási eljárás a felperes ellen folyik tovább. Ezt követően kerül a felperes olyan helyzetbe, hogy - amennyiben ezt a szándékát még akkor is fenntartja - a végrehajtás megszüntetése iránt indult perben félként (felperesként) rész vegyen.
A felperes, mint jogutód a jogelőd tartozásaiért helytállni köteles, a végrehajtási eljárásban a jogelőd helyébe lép, ezért alaptalanul hivatkozik arra, hogy az alperesnek a követelést vele szemben külön is érvényesítenie kell. A Vht. 48. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. Az elévülés a Ptk. 327. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésével újból elkezdődött, a végrehajtás a Vht. 100. §-a szerint a beszedési megbízás benyújtásával megindult, az elsőfokú bíróságnak a továbbiakban azt kell vizsgálnia, hogy a végrehajtási cselekmények megszakították-e az elévülést [Vht. 48. § (4) bek., PK-GK 2.].
A végrehajtás megszüntetése - ellentétben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával - a Vht. 43. §-ának (3) bekezdése alapján olyan okból is kérhető, mely miatt a végrehajtási lap kiállításának sem lett volna helye. A peren kívüli jogorvoslat (Vht. 21. §) igénybevételének elmulasztása nem zárja ki a végrehajtás megszüntetése iránti kereset megindítását. (Legf. Bír. Gf. I. 31 362/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás