MK BH 1992/614
BH 1992/614
1992.09.01.
A bíróság csak névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén rendelheti el a határozat kijavítását. A határozatot az ügy érdemében megváltoztató kijavító végzés törvénysértő [Pp. 224. § (1) bek.].
Az I. rendű felperes 1990. november 1-jétől, a II. rendű felperes 1990. december 29-től, a III. rendű felperes 1958-tól, a IV. rendű felperes 1976. július 1-jétől, az V. rendű felperes 1990. február 28-tól, a VI. rendű felperes 1979. július 16-tól, a VII. rendű felperes 1991. április 2-től dolgozik az alperesnél üzletkötői munkakörben.
Az I., a II. és a VII. rendű felpereseket tiszta jutalékos bérezéssel alkalmazták, a III., a IV., az V. és a VI. rendű felpereseket alapbér-minimumot és jutalékot kaptak, emellett valamennyien költségtérítésben részesültek.
Az alperes 1990. január hó 1-jei hatállyal új jutaléktáblázatot állapított meg valamennyi üzletkötő tekintetében, egyúttal elrendelte a tiszta jutalékos rendszerre való áttérést. Megszüntette a költségek elkülönített elszámolását, az elszámolható költség mértékét az összdíjazás 30%-ában maximálta.
A felperesek sérelmezték a munkaszerződésük egyoldalú módosítását, a költségtérítésnek a jutalékba való beépítését (és emiatt az esetlegesen várható jövedelemcsökkenésüket, mivel a sikertelen üzletkötéssel járó költségeik nem térülnek meg), illetőleg a III., a IV., az V. és a VI. rendű felperesek azt is, hogy az intézkedés a biztosított alapbér-minimumot megszüntette.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesek kérelmét.
A határozat ellen benyújtott keresetnek a munkaügyi bíróság ítéletével az I., a II. és VII. rendű felperes tekintetében részben, a III., a IV., az V. és a VI. rendű felperest illetően teljes egészében helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 1991. április hó 1-jétől kezdődően a felperesek munkavégzésével felmerült költségtérítést a munkabérüktől (a szervezési darabjutaléktól) elkülönítve számolja el és fizesse ki. Ezt meghaladóan az I-III. rendű és a VII. rendű felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperesnek a bérforma megváltozására tekintettel jogában állt a felperesek személyi alapbérét módosítani, de nem volt lehetősége a költségeknek a munkabérbe való beépítésére.
Az eljárt bíróság az alperes 1991. augusztus hó 2-án kelt kérelmére az ítéletet a 4. sorszámú végzésével akként javította ki, hogy „a bíróság az I., a II. és a VII. rendű felperesek keresetének teljes egészében, a III., a IV., az V. és a VI. rendű felperesek keresetének pedig részben helyt ad..., azt meghaladóan a III., a IV., az V. és a VI. rendű felperesek keresetét elutasítja”.
A végzés és az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a 4. sorszámú jogerős végzés a következő okból törvénysértő. A Pp. 224. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén rendelheti el a határozat kijavítását. Az adott esetben a bíróság az ítélet rendelkező részét érdemben változtatta meg, erre pedig kijavító végzéssel nincs lehetőség.
A 2. sorszámú jogerős ítéletet pedig a következők miatt találta megalapozatlannak és törvénysértőnek.
A felperesek - a tárgyaláson kiegészített és pontosított - keresete a következőkre irányult:
- állapítsa meg a bíróság, hogy jogszabály tilalmába ütköző, egyoldalú munkaszerződés-módosítás történt,
- 1991. április hó 1-jei hatállyal állítsa vissza az eredeti állapotot akként, hogy a III-VI. rendű felperesek részére az eredetileg járónál magasabb mértékű alapbér-minimumot állapítson meg.
- az említett időponttól kezdődően rendelje el a bíróság, hogy az alperes a költségeket a munkabértől elkülönítve, a jogszabályok előírásainak megfelelően számolja el.
A felperesek egyébiránt az első negyedévre esedékes követeléseik érvényesítésétől eltekintettek.
Mindezekhez képest állapította meg a bíróság, hogy az alperes a jogszabály felhatalmazása alapján módosította a személyi alapbéreket, illetőleg szüntette meg a biztosított személyi alapbér-minimumot. Tévedett azonban, amikor a költségeket beépítette a bérbe. E megállapításokból következtetett arra, hogy a jövőben a jogsérelem az eddig alkalmazottól eltérő költségszámítás bevezetése útján hárítható el.
Nem rendelkezett azonban arról, hogy ezt miként és milyen munkadíjhoz mérten kell elvégezni. Az alperes ugyanis a költségeknek a munkabérbe való beépítésekor felemelte a felperesek jutalékát, és ehhez képest nem állapítható meg, hogy a bíróság mihez arányította az elkülönített elszámolást, figyelemmel arra is, hogy az ítélet a III-VI. rendű felperesek biztosított személyi alapbérének eltörlését jogszerűnek találta, és ezért az eredeti munkaszerződésük e vonatkozásban szóba sem jöhet.
Az előzőekből következik, hogy az ítélet rendelkezései a peradatokra figyelemmel végrehajthatatlanok (a felperesek 1991. szeptember 24-én kelt végrehajtási kérelme is elintézetlen maradt).
Munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkavégzés során felmerült igazolt és szükséges költség megtérítésének vagy költségátalány megfizetésének kötelezettségét is előírhatja.
A munkaügyi bíróság a Pp. 3. §-ában előírt kötelezettségét elmulasztotta, és nem tájékoztatta a jogi képviselő nélkül eljáró felpereseket, hogy konkrét kereseti kérelem előterjesztésével érvényesítsék az esetleg felmerült költségeik kifizetésére irányuló igényeiket. Miután e körben is elmaradt a tényállás teljes körű felderítése, nem állapítható meg, hogy a költségtérítésnek az adott módon való elszámolása jelentett-e a felperesek számára vagyoni hátrányt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét és kijavító végzését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 128/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás