MK BH 1992/615
MK BH 1992/615
1992.09.01.
Ha a bíróság az alapperben súlyosan megsértette az eljárási jog szabályait, és az ügy bonyolultsága ellenére sem folytatott bizonyítási eljárást a tényállás felderítése érdekében, a perújító fél perújítási kérelme - amennyiben abban a per eldöntése szempontjából alapvetően lényegesnek tűnő és el nem bírált körülményekre és bizonyítékokra hivatkozik - nem utasítható el érdemi tárgyalásra alkalmatlanként [Pp. 266. § (1) bek.].
Az I-IV. rendű felperes üzletkötők az alperes jogelődjénél. a B. Fuvarozási Irodában dolgoztak. Az V-X. rendű felperes üzletkötők a T. Fuvarozási Iroda dolgozói voltak.
Az alperes 1989. július 25-i, névre szóló prémiumkitűzésében a következő prémiumfeladatokat és az azokhoz kapcsolódó prémiumot határozta meg:
1. A vállalati szintű tervezett 129 000 E Ft eredmény teljesítése esetén az alapbér 40%-át, 160 000 E Ft vállalati eredmény feletti teljesítés esetén további 10%-ot.
2. A belföldi fuvarozás kereskedelmi tevékenységének korszerűsítése és az 1990. évi új kereskedelmi szervezet, valamint üzletpolitika kialakítása. Ennek a feladatnak a telesítése esetén az alapbér 10%-át.
3. A 0413 számú számlán december 31-ig megjelenő új üzletkötés bevételéből a következő mértékű prémiumot:
bevétel: |
E Ft prémium %-os mértéke |
0-100 |
5% |
100-200 |
6% |
201-300 |
7% |
301-400 |
8% |
401-500 |
9% |
500 felett |
10% |
azzal, hogy a prémium számítása az egyes sávok között a tényleges teljesítés és a hozzá tartozó százalékkal történik, tehát sávosan progresszív.
A T. Fuvarozási Iroda dolgozóinál, az V-X. rendű felpereseknél a prémiumkitűzés 3. pontja a 0404 számú számlára vonatkozott azonos sávbeosztásban, az 1. és a 2. pontban megjelölt prémiumfeladat változatlan volt.
A II., a IV., a VI., a VII., a VIII., és IX. és a X. rendű felpereseknél az alperes az 1. ponthoz kapcsolódó prémiumfeladat teljesítését az alapbér 30%-ával premizálta.
A felperesek a prémium teljesítése tekintetében önértékelést végeztek, az I-IV. rendű felperesek szerint a 0413 sz. számlán 4 949 590 forint bevételt értek el, az V-X. rendű felperesek a prémium teljesítése tekintetében önértékelést végeztek, az I-IV. rendű felperesek szerint a 0413 sz. számlán 4 949 590 forint bevételt értek el, az V-X. rendű felperesek szerint pedig a prémiumfeladatukhoz tartozó 0414 sz. számlán az általuk megjelölt 1 478 818 forint bevétel volt.
Az alperes ezeket az összegeket nem fogadta el, kiértékelése szerint a 0413 sz. számlán a bevétel 983 250 forint, a 0414 sz. számlán 1 471 733 forint.
A főosztályvezető 1990. április 5-én a felperesek részére névre szóló értékelést adott. Eszerint a felperesek mind a három prémiumfeladatot teljesítették. Ennek alapján az alperes a felperesek prémiumra jogosultságát az alapbérükre figyelemmel - az 1. a 2. és a 3. pontok tekintetében különböző összegekben határozta meg.
A felperesek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmükben sérelmezték, hogy az alperes nem a prémiumkitűzés 3. pontja szerint számfejtette részükre a prémiumot, ezért kérték a különbözet megfizetését.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával a kérelmeket elutasította, amelyeknek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Ebben az I-IV rendű felperesek további 1 979 836 forint, az V-X. rendű felperesek 883 038 forint, számítási hibával összesen 2 647 376 forint prémiumkülönbözet megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Módosított keresetük arra irányult, hogy az alperes az I-IV. rendű felpereseknek személy szerint további 473 579,50 forintot, az V-X. rendű felpereseknek ugyancsak további 125 144 forintot fizessen meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek fizessen meg 2 647 376 forint prémiumot „az esedékességtől számított kamatkonzekvenciák mellett”. Kötelezte egyúttal 50 000 forint eljárási költség megfizetésére is.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesek részére nem csoportos, hanem névre szóló prémiumkitűzés és ennek megfelelően névre szóló értékelés történt az alperes részéről. Az, hogy ennek következtében rendkívül magas összegű lenne a prémium, nem ad alapot a csoportos kifizetésre, illetve értékelésre. Az összegszerűség tekintetében egyébként nem volt vita a peres felek között.
Az alperes a jogerős ítélet ellen 1991. április 22-én perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását. Arra hivatkozott: a bíróság tévedett annak megállapításával, hogy az összegszerűséget és annak jogalapját a perben nem vitatta. Előadta továbbá, hogy a B. Fuvarozási Iroda belföldi és nemzetközi fuvarfeladatokat vállalt, és azokat jutalék ellenében más fuvarozóknak adta át, vagy alvállalkozók bevonásával végezte el. A feladatnak jutalék ellenében történő elvégeztetése esetén az elvállalt fuvart teljesítésre átadták más fuvarozónak a fuvarozóval kötött megállapodásban rögzített feltételek és díjak közlésével. A fuvarszámlát ilyen esetben a feladatot végző készítette el, és nyújtotta be a fuvaroztatónak. A jutalék összegének a fuvaroztatótól való beszedéséről az iroda gondoskodott.
A jutalék ellenében történő feladatbiztosítás egyrészt előre megkötött együttműködési szerződésen alapult, másrészt eseti megbízáson. Az együttműködési szerződés alapján, mint pl. a H. üzemegységgel a biztosított feladatok után járó bevétel és az ebből kiszámított jutalék összegét jegyzőkönyvben rögzítették, és ezt helyesen árbevételként kezelték. Ez vonatkozik a belföldi és a nemzetközi fuvarfeladatok után beszedett jutalék összegére is.
Az alvállalkozókkal kötött megállapodásokkal kapcsolatban azonban már más volt a helyzet, a fuvarfeladatot az iroda ugyan az alperes nevében vállalta, a fuvarozást azonban alvállalkozó végezte, amely a teljesítés után a fuvardíjról számlát nyújtott be az alperesnek. Az iroda bevétele ebben az esetben a megbízónak kiszámlázott fuvardíj és az alvállalkozói költség különbsége lett volna, ezzel szemben a felperesek a kiszámlázott teljes bevételt állították be saját bevételükként. Ez azt jelentette, hogy a teljes fuvardíj ugyan az alperesnél jelentkezett, de azt nyomban tovább kellett utalni az alvállalkozóknak, és csak a kettő között különbözetként jelentkező árrés maradt eredményként a vállalatnál, ha egyáltalán maradt. Ennek az lett a következménye, hogy az I-IV. rendű felperesek az alperesnek már csak a konkurenciának szereztek fuvart, tehát a prémium kitűzésével elérni kívánt cél nem valósul meg.
Az V. rendű felperes által vezetett iroda a 0404 sz. számlán szabályszerűen csak a jutalék és az alvállalkozói árrés után ért el prémiumot, ezzel szemben az I. rendű felperes által vezetett iroda a 0413 sz. számlán beérkezett összes „bevétel” után érvényesítette igényét.
Perújítási kérelmének mellékleteként becsatolta a számlakivonatot, a kollektív szerződést, az együttműködési megállapodásokat és az alvállalkozói szerződéseket. Állításai igazolására kérte L. J.-né és B. T. kihallgatását.
A munkaügyi bíróság a végzésével a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította. A végzés indokolása szerint a perújító alperes kérelme és az ahhoz csatolt iratok nem tartalmaznak olyan új tényt vagy bizonyítékot, amelyet a bíróság a korábbi perben ne bírált volna el. L. J.-nét a munkaügyi döntőbizottság eljárása során tanúként kihallgatták. Az alapperben a prémiumkitűzés értelmezése volt a per tárgya, nevezetesen hogy csoportos vagy névre szóló feladat volt-e, illetve a 0413 sz. számlán levő bevételeket a prémium számításánál figyelembe kell-e venni. Ezeket a bíróság az alapperben vizsgálta, és érdemben eldöntötte azzal, hogy a „0413 sz. számlán átfuttatott tételekből képződő árbevételből indult ki, ami nem azonos a kitűzésben rögzített új üzletkötés bevételével.”
Az ítélet és a végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélettel zárult per irataiból megállapítható, hogy a bíróság a Pp.-nek a tárgyalásról szóló IX. és a bizonyításról szóló X. fejezetében foglalt rendelkezéseket nem tartotta be. Az ügyben 1990. július 18-án, szeptember 19-én és november 12-én tartott tárgyalást, és mindhárom tárgyalást elhalasztotta. Az első tárgyaláson három felperes személyi adatait vette jegyzőkönyvbe, ezen túl a jegyzőkönyvek érdemi nyilatkozatokat nem tartalmaznak. Ezt követően - feltehetően átszignálás folytán - a bíróság egy másik tanácselnöke tűzött ki tárgyalást 1991. február 6-ra, amelyre a peres feleket megidézte. Az idézés átvételét igazoló tértivevények nem találhatók a per iratai között, és nem található az 1991. február 6-i tárgyalás jegyzőkönyve sem. E hiányosságok miatt nem állapítható meg, hogy a bíróság az ítéletét tárgyaláson hozta-e, és folytatott-e bizonyítási eljárást. Az ítélet indokolása szerint megalapozottnak tartotta a felperesek eredeti keresetét, nem foglakozott azonban az alperes prémiumkiértékelésének számszaki adataival. Ennek indokát sem adta. Az ítélet nem a felperesek módosított keresete tárgyában, személy szerint előterjesztett igények összegszerűsége tekintetében tartalmaz döntést, ezért törvénysértő és egyben végrehajthatatlan. Törvénysértő azért is, mert nem döntött az illeték megfizetése kérdésében sem. A bizonyítási eljárás lefolytatásának elmulasztása miatt pedig megalapozatlan is az ítélet.
Az alperes a perújítási kérelmét a Pp. 261. §-ának (1) bekezdésében megjelölt hat hónapon belül nyújtotta be, és ebben a perújítási okait tételesen jelölte meg azzal, hogy ezeket a bizonyítékokat a bíróság nem bírálta el az alapperben. A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló perújítási kérelem elbírálása során a Pp. 266. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy fennállnak-e a perújítás megengedhetőségének feltételei. A megengedhetőség körében viszont elsősorban azt kell megítélni, hogy a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon.
Azon túl, hogy a munkaügyi bíróság az alapperben súlyosan megsértette az eljárási jog szabályait, megállapítható, hogy az ügy bonyolultsága ellenére sem folytatott bizonyítási eljárást a tényállás egyértelmű felderítése érdekében. Az alperes a perújítási kérelmében ezzel szemben olyan, a per eldöntése szempontjából alapvetően lényegesnek tűnő, az előbbiek folytán az alapperben el nem bírált körülményekre és bizonyítékokra hivatkozott, amelyek alapján alaposan feltételezhető, hogy valóságuk esetén az alperesre a korábbinál kedvezőbb döntést eredményezhetnek.
Miután az alapperben eljárt bíróság az elemi bizonyítási kötelezettségének sem tett eleget, az alperes azonban a perújítási kérelmében olyan lényeges - a tényállást érintő - okokra hivatkozott, amelyek alkalmasak lehetnek annak eltérő tartalommal történő megállapítására, a munkaügyi bíróságnak a perújítást meg kellett volna engednie, és a kérelmet érdemben kellett volna elbírálnia, ehhez képest a korábbi ítélet hatályban tartása, illetőleg annak egészben vagy részben hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoznia (Pp. 268. §). Az alperes ugyanis a perújítási kérelméhez olyan tényeket tartalmazó iratokat, számlakivonatokat, szerződéseket mellékelt, amelyek alkalmasak lehetnek a kérelem érdemi elbírálására, annál inkább, mert az alapper erre vonatkozóan semmiféle adatot nem tartalmaz. Iratellenes a munkaügyi bíróságnak az a megállapítása is, hogy a munkaügyi döntőbizottság L. J.-nét tanúként hallgatta ki, mert nevezett a munkáltatót képviselte. Téves a végzésben az ítéletből idézett rész, miután az a munkaügyi döntőbizottságnak a felperesek kérelmeit elutasító határozatában található.
Arra tekintettel, hogy a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság határozatának hatálya a felekre nem terjedhet ki az alapperben hozott ítélet vonatkozásában, a Legfelsőbb Bíróság határozatában csak megállapította, hogy a megtámadott ítélet megalapozatlan volt. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 094/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás