BK BH 1992/616
BK BH 1992/616
1992.10.01.
Az a körülmény, hogy az Alkotmánybíróság határozata megsemmisítette azokat a büntetőeljárási szabályokat, amelyek szerint a törvényességi óvás alapján a terheltre kiható hatállyal a jogerős határozatban megállapítottnál hátrányosabb rendelkezést lehet hozni, és elrendelte azoknak a büntetőeljárásoknak a felülvizsgálatát, amelyekben a törvényességi óvás nyomán ilyen határozatokat hoztak, nem eredményezheti, hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa törvénysértő határozat meghozatalára kényszerüljön, minthogy a törvényességi óvást a meghozatalának idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni [Be. 287. § (1) bek., 290. § (1) és (3) bek., 291. § (2) bek.; 9/1992. (I. 30.) AB hat.].
Az Sz.-i Városi Bíróság az 1991. március 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével, a terhelttel szemben összbüntetésként 2 év 8 hónapi börtönbüntetést állapított meg. Kimondotta, hogy a terhelt visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az összbüntetés alapjául az alábbi elítélések szolgáltak:
1. a H.-i Városi Bíróság 1990. június 6. napján jogerős összbüntetési ítélete, mellyel összbüntetésként 2 év 9 hó 10 napi börtönbüntetést állapított meg, és
2. az Sz.-i Városi Bíróság 1990. szeptember 12. napján jogerőre emelkedett ítélete, amellyel az 1990. március 1. napján elkövetett lopás vétsége miatt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte a terheltet.
Az 1. pont alatt megjelölt összbüntetési ítélet alapját az alábbi elítélések képezték:
a) az Sz.-i Városi Bíróság 1988. július 18. napján jogerőre emelkedett ítélete, mellyel az 1988. május 14. napján elkövetett lopás büntette és más bűncselekmények miatt 11 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra, és
b) a H.-i Városi Bíróság 1990. május 10. napján jogerős ítélete, mellyel az 1990. február 8. napján elkövetett rablás büntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte a terheltet.
A terhelt a b) pont alatt megjelölt határozattal elbírált bűncselekményeket az a) pontban megjelölt ítélettel kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság ideje alatt követte el, ezért a b) pontban megjelölt bíróság a feltételes szabadságot megszüntette, és ezt követően került sor az összbüntetési eljárásra.
Az Sz.-i Városi Bíróság 2 év 8 hónapi börtönbüntetést megállapító összbüntetési ítélete ellen - a terhelt terhére - törvényességi óvás emelésére került sor, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság az 1991. június 17. napján kelt törvényességi határozatban megállapította, hogy az Sz.-i Városi Bíróság összbüntetési ítélete törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új összbüntetési eljárás lefolytatására az Sz.-i Városi Bírósághoz visszaküldte.
A Legfelsőbb Bíróság határozata indokolásának a lényege szerint a törvényességi óvással megtámadott összbüntetési ítélet azért törvénysértő, mert a városi bíróság által kiszabott összbüntetés tartama nem haladja meg az annak alapját képező súlyosabb büntetés tartamát, sőt az alacsonyabb ennél, ezáltal a Btk. 93. §-a (2) bekezdésében írt rendelkezést megsértve járt el az Sz.-i Városi Bíróság.
Az Sz.-i Városi Bíróság - a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás során - 1991. augusztus 21. napján jogerőre emelkedett ítéletében az összbüntetés tartamát 2 év 10 hónapi börtönbüntetésben határozta meg, megállapította, hogy az elítélt különös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható. Kimondta egyúttal azt is, hogy a börtönbüntetés tartama közkegyelem folytán az egynyolcadával csökken.
A legfőbb ügyész 1992. március 16. napján törvényességi óvást emelt a terhelt javára a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata és az Sz.-i Városi Bíróságnak a megismételt összbüntetési eljárás során hozott 2 év 10 hónapi börtönbüntetést megállapító összbüntetési ítélete ellen. A törvényességi óvásban kifejtett álláspont a következő: „Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatával 1992. január 30. napjától kezdődően megsemmisítette azokat a büntetőeljárási szabályokat, amelyek szerint a törvényességi óvás alapján a terheltre kiható hatállyal a jogerős határozatban megállapítottnál hátrányosabb rendelkezést lehet hozni; egyúttal elrendelte mindazoknak a büntetőeljárásoknak a felülvizsgálatát, amelyekben a törvényességi óvás nyomán ilyen határozatot hoztak, feltéve, hogy az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól.”
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és annak megállapítását indítványozta, hogy „a jogerőhatás a korábbi határozathoz fűződik” (vagyis az összbüntetés tartamát 2 év 8 hónapi börtönbüntetésben meghatározó határozathoz).
A törvényességi óvás nem alapos.
Elöljáróban a következőket kell kiemelni:
Az Alkotmánybíróság a megjelölt határozatban az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 5. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján kötelezte a legfőbb ügyészt a törvényességi óvás emelésére, de nem írta - és nem is írhatta - elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi eljárás során „az ügy érdemében” miként döntsön.
A Be. 287. §-ának (1) bekezdése értelmében - melynek hatályát az Alkotmánybíróság határozata nem érintette - a törvényességi óvást a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok és - a megalapozatlanság kivételével - a megtámadott határozatban megállapított tényállás alapján kell elbírálni.
Az Elnökségi Tanács ezért annak vizsgálata során, hogy a megtámadott törvényességi határozat és az annak alapján hozott újabb jogerős összbüntetési ítélet törvénysértő-e, a szóban forgó határozatok meghozatalakor (tehát 1991. június 17. és 1991. augusztus 21. napja) hatályban levő büntető anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések alapulvételével döntött.
Az adott ügyben irányadó - egyébként azóta folyamatosan és jelenleg is hatályos - jogszabályok és követendő elvek az alábbiak:
I. A többszörös összbüntetésbe foglalás olyan eseteiben, amikor az ismételt összbüntetésbe foglalás szükségességét eredményező újabb alapítéletben elbírált bűncselekményt a már korábban összbüntetésbe foglalt alapítéletek valamelyikének a jogerőre emelkedése előtt követték el, nem kell visszatérni a korábbi összbüntetési ítélettel érintett alapítéletekre, hanem a korábbi összbüntetési ítéletben megállapított és az újabb alapítéletben kiszabott büntetéseket kell összbüntetésbe foglalni, és a részleges „quasi halmazatnak” csupán az összbüntetés tartamára van kihatása [a Legfelsőbb Bíróság BK 105. számú állásfoglalásának I/C/1/b) pontja];
II. az összbüntetés tartamát - az összbüntetésbe foglalandó büntetések alapulvételével - úgy kell megállapítani, hogy az haladja meg a legsúlyosabb büntetést, de ne érje el a büntetések együttes tartamát [Btk. 93. § (2) bek.].
A törvényességi óvással megtámadott határozatok az idézett szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban állnak, kiküszöbölték a korábbi összbüntetési ítéletben vétett törvénysértést, amely abban állt, hogy az összbüntetés tartama alatta maradt az alapját képező egyik büntetésnek.
Az Elnökségi Tanács - a kifejtettekre tekintettel - nem adhat helyt a törvényességi óvásnak; semmi körülmény nem indokolhatja, hogy bármely bíróság - az adott esetben az Elnökségi Tanács - tudatosan törvénysértő határozat meghozatalára kényszerüljön.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ezért a törvényességi óvást a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján - a Be. 288. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján tartott tanácsülésén - elutasította.
Megjegyzi az Elnökségi Tanács, hogy a törvényességi óvás „indítványi része” formai okból sem teljesíthető. Annak megállapítására ugyanis, hogy „a jogerőhatás a korábbi határozathoz fűződik”, az eljárásjogi rendelkezések alapján nincs lehetőség. A törvénysértés megállapítása és a törvénysértő határozat hatályon kívül helyezése mellett az adott esetre elvileg lehetséges rendelkezés szerint a Legfelsőbb Bíróság (illetve az Elnökségi Tanács) maga hozhatna „a törvénynek megfelelő határozatot” [Be. 290. § (3) bek.]. (Eln. Tan. B. törv. 487/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás