BK BH 1992/620
BK BH 1992/620
1992.10.01.
Fiatal leány sérelmére a nyílt utcán, útonálló módon és kiemelkedő durvasággal elkövetett szemérem elleni erőszakot megvalósító terhelt esetében a büntetlen előélete ellenére nincs helye az 1 évet meghaladó tartalmú szabadságvesztés tartamának enyhítésére, végrehajtásának a felfüggesztésére és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzésére [Btk. 89. § (2) bek., 53. §, 198. § (1) bek.].
A kerületi bíróság a terheltet szemérem elleni erőszak büntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ellene 2 rendbeli szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete miatt indított büntetőeljárást megszüntette.
A megállapított tényállás lényege szerint az épületburkolóként dolgozó, nőtlen, büntetlen terhelt személyiségében pathológiás fejlődési struktúra alakult ki, amely a beszámítási képességét nem érintette.
A vádlott a vádbeli napon az esti órákban a lakása felé haladt. Ugyanekkor igyekezett szintén hazafelé a 16 éves sértett leány is. A környék sötét és elhagyott volt. A sértett észlelte a mögötte kb. 60 méterrel haladó terheltet, aki a lépteit meggyorsította, hogy őt beérje. Ezért rossz érzése támadt, ismételten hátrafordult, majd meghallva a terhelt futását, segítségért kiáltott, és maga is szaladni kezdett. A sértett mintegy 300 méterre tudta megközelíteni a házukat, amikor a terhelt beérte. Egyik kezével befogta a sértett száját, és felszólította, hogy ne kiabáljon, a másikkal pedig a bal kezét hátrahúzva a földre ültette. Dzsekijének cipzárját lehúzta, és alányúlva a melleit fogdosta. A lány sírva ellenállt, szabadulni igyekezett, segítségért akart kiáltani, de a terhelt újból a szájára tapasztotta a kezét. Alkarját továbbra is hátracsavarva hasra fordította, miközben többször kijelentette: "Jó lesz". A sértett nadrágjáról - több övtartót is elszakítva - levette az övet, és a másik karját is hátrafeszítette, hogy az övvel a lány kezeit összekösse. A sértett ellenállása miatt azonban ez nem sikerült.
A síró, védekező sértettet ekkor hanyatt fordította, nadrágjának felső gombját kigombolta. A nadrágot a harisnyanadrággal együtt úgy lerántotta, hogy a gombok leszakadtak. A lány fölé helyezkedve a kezeire térdelt, letépte róla a bugyiját. Ismét a hasára fordította, miközben a kezeit hátrafelé feszítette. A terhelt szabad kezével a lány nemi szervét kezdte simogatni, és az ujját többször a sértett hüvelyébe nyomta.
Rövid idő elteltével talpra állította a sértettet, közölte, hogy melegebb helyre mennek. A sértett tiltakozott, majd dulakodtak, végül a sértett észrevette, hogy a szomszédjuk jelenik meg az utcán. Sikoltozva szólítgatta. A szomszédot a terhelt is meglátta, ezért a sértettet elengedve elfutott. A cselekmény mintegy negyedóráig tartott. A sértett a felső ajkain 8 napon belül gyógyuló hámfosztásos sérüléseket szenvedett.
A sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát 1 évre enyhítette, annak végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, mellőzte a közügyektől eltiltás mellékbüntetést, és a terheltet 10 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. A bűnösségi körülményeket annyiban egészítette ki, hogy a terhelt javára értékelte további enyhítő tényezőként azt, hogy a másodfokú tárgyaláson a bűncselekmény elkövetését megbánta. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését azzal indokolta, hogy a terhelt első ízben valósított meg bűncselekményt.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a főbüntetés enyhítése, a végrehajtás felfüggesztése, a közügyektől eltiltás mellőzése, illetve pénzmellékbüntetés alkalmazása miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt a nyílt utcán, útonálló módon támadta meg a lakása felé tartó 16 éves sértettet. A kitartó elkövetésre figyelemmel is a bűncselekmény tárgyi súlya olyan jelentős, hogy a büntetési cél csak a büntetési tétel alsó határát - azaz egy évet - meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén érhető el.
A közrendet és közbiztonságot is sértő gátlástalan, különösen durva támadások elkövetőivel szemben a törvény szigorának kell érvényesülnie. Az elsőfokú bíróság a most írtakat szem előtt tartva, súlyuknak megfelelően értékelte a bűnösségi körülményeket, amikor a főbüntetés tartamát 1 év 6 hónapban határozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság VII. számú Büntető Elvi Döntésében kifejtettek szerint az egy évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtása többnyire nem függeszthető fel, ha az elkövető, jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (erőszakos, garázda jellegű), nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követett el. A Btk. 89. §-a (2) bekezdésének értelmében az egy évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére csak különös méltánylást érdemlő esetben kerülhet sor. Ilyen tartamú szabadságvesztést ugyanis a bíróság jelentős, társadalomra veszélyességű bűncselekmény miatt szab ki, ezért a felfüggesztés ezekben az esetekben kivételes.
Az adott ügyben ilyen kivételes körülmény nem ismerhető fel. A másodfokú bíróság a terhelt büntetlen előéletét jelölte meg a büntetés felfüggesztésének indokaként, ez azonban önmagában e kedvezmény alkalmazását nem alapozza meg, különös figyelemmel arra is, hogy a kerületi bíróság igen jelentős súllyal értékelte a terhelt javára fiatal felnőtt voltát, ezért emellett a büntetlen előélet jelentősége csekély.
A végrehajtandó szabadságvesztés büntetés mellett a cselekmény tárgyi súlyára, de különösen annak jellegére figyelemmel a terhelt méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, ezért a Btk. 53. §-a szerint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása is indokolt volt.
Mindezek mellett a Btk. 64. §-a szerinti pénzmellékbüntetés kiszabása viszont szükségtelen.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre figyelemmel megállapította a törvénysértést, a másodfokú bíróság ítéletének a megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a terheltet 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a pénzmellékbüntetés kiszabását, valamint a börtönbüntetés próbaidőre való felfüggesztését mellőzte.
Az 1990. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a szabadságvesztés tartama a 8. §-a (3) bekezdésének b/6. pontjában írt kizáró körülményekre is figyelemmel - kegyelem folytán - az egynyolcadára csökken. Egyben figyelmeztette a terheltet a törvényben írt jogkövetkezményekre. (B. törv. IV. 132/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás