BK BH 1992/622
BK BH 1992/622
1992.10.01.
Rablás bűntettével bűnhalmazatban terrorcselekménnyel elkövetett bűntett valósul meg, ha a rablás elkövetője túszt ejt, akinek elengedését ahhoz a feltételhez köti, hogy a rendőrség a bűncselekmény helyszínéről történő szabad elvonulását engedélyezze [Btk. 175. §, 261. § (1) bek., 321. §].
A másodfokú bíróság az I. r. és II. r. vádlottat társtettesként különösen nagy értékre elkövetett rablás büntette, társtettesként terrorcselekménnyel elkövetett bűntett, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak büntette; a közlekedés biztonsága elleni bűntett és lőfegyverrel visszaélés büntette miatt halmazati büntetésül 13-13 évi fegyházbüntetésre és 8-8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint az I. r. és a II. r. vádlottak szoros baráti kapcsolatban álltak, közösen látogatták a város különböző szórakozóhelyeit. 1991. év tavaszától nagyobb összegű pénzszerzés gondolata foglalkoztatta a vádlottakat, végül elhatározták, hogy a város postahivatalát fogják kirabolni. Több alkalommal megjelentek itt, és megfigyeltek, hogy a főpénztárba hogyan lehet bejutni, mely időpontokban gyér az ügyfélforgalom, illetve hogy a vállalatok és más szervek napi bevételeiket mikor fizetik be. A cselekmény tervezése folytán felvetődött, hogy fegyvereket kell szerezni, ezért Ausztriába mentek, és az egyik faluban 2 db vadászfegyvert, valamint 90 db részben golyós, részben pedig sörétes lőszert vásároltak. A fegyvereket a gépkocsi üléstámlájába rejtve a határon átcsempészték, és itthon kipróbálták. A cselekmény végrehajtása érdekében különböző felszereléseket vásároltak, így 2 db overallt, gumikesztyűt, szemüveget, sapkát, matracot, valamint béreltek egy kétszemélyes sátrat. A sátrat, az utazótáskát és a fegyvereket a vasúti állomás csomagmegőrzőjében helyezték el, vásároltak egy autóbelsőt, majd a II. r. vádlott az előzetesen lemásolt kulcsokkal az unokatestvére gépkocsiját elvitte. A csomagmegőrzőben levő felszereléseket a gépkocsiba rakták, felvették a magukkal hozott overallokat, összeszerelték a fegyvereket, amelybe 3-3 darab golyós töltényt tettek. Ezt követően leszerelték a gépkocsi rendszámtábláját.
A vádbeli napon este a II. r. vádlott által vezetett gépkocsival a postahivatalhoz hajtottak, magukhoz vették a fegyvereket, az utazótáskát, és bementek a posta épületébe. A postaépületben mintegy 8-10 személy tartózkodott. A II. r. vádlott elkiáltotta magát: "Postarablás, mindenki feküdjön le". Az I. r. vádlott, kezében a fegyverével a felvételi ablaknál a pulton átugorva bement a munkatérbe.
N. J.-né postai alkalmazott az I. r. vádlottat észlelve megnyomta a riasztót. A riasztó sípoló hangját meghallva az I. r. vádlott odament N. J.-néhez, a mellén a blúzt megfogta, és kijelentette: "Megöllek, amiért riasztottál!" Ezt követően N. J.-nét maga előtt a főpénztár felé vezette. N. J.-né a főpénztárba érve, annak kívülről nem nyitható ajtaját maga után becsapta. Amikor az I. r. vádlott észlelte, hogy a főpénztárba nem tud bejutni, fegyverét kibiztosította, és a főpénztár zárjába egy esetben belelőtt. Az ajtót berúgta, a táskát a bent lévő N. J.-né elé dobta, és utasította az ugyancsak ott tartózkodó Zs. M.-né főpénztárossal együtt, hogy a trezort kinyitva a táskába a pénzt rakják be. Zs. M.-né és N. J.-né a táskába mintegy 2 millió forint papírpénzt berakott. Az I. r. vádlott ekkor felszólította N. J.-nét és Zs. M.-nét, hogy a zsákos befizetéseket is rakják a táskába. Amikor a táskát N. J.-né és Zs. M.-né pénzzel telerakták, az I. r. vádlott a pénzzel megrakott táskával a pulton keresztül átugrott az ügyféltérbe, ahol a II. r. vádlott figyelmeztette, hogy itt vannak a rendőrök. Amíg ugyanis az I. r. vádlott a posta főpénztárában Zs. M.-nével és N. J.-nével a pénzt a táskába rakatta, az N. J.-né által végzett riasztás hatására a rendőrség egységei a helyszínen megjelentek.
Az időközben a helyszínre érkező rendőrök közül P. A. és M. Z. akkor érkezett a helyszínre, amikor az I. r. vádlott a pulton keresztül kiugrott. P. A. a postabejárattól jobbra levő első ablakszemnél guggolt, míg M. Z. a postával szemben levő telefonfülkénél, illetve a vádlottak gépkocsijának fedezékében tartózkodott. Időközben a helyszínre érkezett K. J. és H. J. is, akik a postát a másik oldalról megközelítve gépkocsijukkal a járdára felhajtva a bejárati ajtó közelében álltak meg. H. J. a posta bejáratánál levő előtérbe belépve, a lengőajtónál megpillantotta a II. r. vádlottat, aki a telefonfülke közelében éppen lehajolt. Ekkor H. J. egy célzott lövést adott le a II. r. vádlott felé, akit azonban a lövés nem talált el.
A bejáratnál az oszlopok takarásában tartózkodott K. J. aki a külső bejárati ajtó és a belső lengőajtó üvegén keresztül egy fekete csuklyás alakot látott megjelenni. Ekkor egy célzott lövést adott le az üvegen keresztül, majd amikor a csuklyás alak ismét megjelent, akkor ismételten két célzott lövést adott le az üvegen keresztül. A lövések közben az I. r. vádlott a bejárati ajtó melletti falszögletéből két nem célzott lövést adott le az utcai ablak irányába, majd fegyverét újratöltötte. Erre válaszul M. Z. a kifelé jövő lövés irányába két lövést adott le a vádlottak felé.
A vádlottak észlelték, hogy a terv szerinti menekülés ilyen körülmények között nem lehetséges, ezért a II. r. vádlott a posta ügyfélterében levő telefonfülke közelében az asztal alatt fekvő, és 4 éves gyermekét védő N. G.-t a karjánál fogva felállította, bal kezével a nyakát átfogta, a jobb kezében levő fegyvert a fejéhez tartotta, és ilyen módon a bejárati ajtó felé kísérte. Miközben elhaladtak a postafióknál levő szögletben guggoló I. r. vádlott előtt, a II. r. vádlott olyan kijelentést tett az I. r. vádlottnak, hogy menjen vele, ő megy előre a tússzal. Ezt követően a II. r. vádlott, még mindig N. G. nyakát átkarolva, a fegyvert a fejéhez tartva a posta bejáratánál levő kis előtérben állva, a helyszínen tartózkodó rendőrök felé kijelentette, hogy ne lőjenek, mert ellenkező esetben a túszt agyonlövi. Eközben az I. r. vádlott egyik kezében a fegyvert, a másik kezében a pénzzel megrakott táskát fogta.
A postaépület bejárati ajtaján először a II. r. vádlott lépett ki, N. G.-t átkarolva és a korábbi kijelentését megismételte. Amikor a gépkocsihoz ért, N. G.-t a bal hátsó ülésre ültette a vezetőülés mögé ő maga a vezetőüléshez ült. A posta bejárati ajtajánál és a gépkocsihoz menet N. G. többször kiabált a rendőrök felé, hogy ne lőjenek, mert bent van a gyermeke. Az I. r. vádlott a gépkocsiban N. G. mellé ült. Ezt követően a II. r. vádlott a gépkocsit beindította, és mintegy 100 km/óra sebességgel elhajtottak.
Először az Sz. P. által vezetett gépkocsi kezdte meg a vádlottak gépkocsijának az üldözését, amelybe a másik rendőrségi gépkocsi is bekapcsolódott. A vádlottak észlelték, hogy több rendőrségi gépkocsi üldözi őket. Amikor a II. r. vádlott a felüljáró aljába ért, felszólította az I. r. vádlottat, hogy lőjön. Az I. r. vádlott a gépkocsi jobb ablakát lehúzta, majd a fegyvert kitéve oly módon, hogy a gépkocsiból nem hajolt ki, az őt üldöző gépkocsi felé nem célzott lövést adott le. Az üldözést elsőként végző Sz. P. által vezetett rendőrségi gépkocsi ekkor a vádlottak gépkocsijától mintegy 50 m-re lehetett. A lövés hatására Sz. P. a fékre lépett, a gépkocsi megpördült. Ekkor a mögötte közlekedő gépkocsi folytatta tovább az üldözést. Az I. r. és a II. r. vádlottak a felüljárót elhagyva mintegy 500 m megtétele után a gépkocsival a földes, egyenetlen utcára, jobbra fordultak. Mivel észlelték, hogy még mindig üldözik őket, az I. r. vádlottat a II. r. vádlott ismételten felszólította, hogy lőjön. Ekkor az I. r. vádlott a korábbihoz hasonló módon a fegyvert kitéve két újabb, nem célzott lövést adott le. Az egyik lövedék a rendőrségi gépkocsi első lökhárítóját érte, és a lökhárító mögötti homloklemezt átütve a hűtőbe fúródott. A vádlottak így egérutat nyertek, ezért a II. r. vádlott a gépkocsit lelassította, majd az I. r. vádlott N. G. előtt áthajolva a gépkocsi bal hátsó ajtaját kinyitotta és N. G.-t a II. r. vádlott azon felszólítására, hogy "dobd ki a túszt", nem nagy erővel megnyomta. A nyomástól N. G. a gépkocsi nyitott ajtaján keresztül kiesett, de sérülést nem szenvedett. Ezt követően a vádlottak a folyótöltés partjáig közlekedtek, itt a gépkocsiból a pénzt, a gumimatracot, az autóbelsőt kirakták, és a fölösleges dolgokat a vízbe dobták a gépkocsi indítókulcsával együtt.
A fegyverekkel és a pénzzel az I. r. vádlott úszva, a II. r. vádlott pedig a felfújt gumibelsőbe bújva a folyón átkeltek, majd mintegy 5-6 km után a túlsó parton kijöttek. Egy kukoricásban a magukkal vitt sátrat felverték, és az éjszakát ott töltötték.
Másnap reggel a pénzt hozzávetőlegesen megszámolták és azt mintegy 6 millió forintra becsülték. A sátrat magukhoz véve a fegyvereket a folyóba dobták. Ezt követően a Balatonhoz utaztak, szobát béreltek és szórakoztak. A rendőrség eközben elfogta őket.
A vádlottak 6 104 409 forintot tulajdonítottak el, amelyből lefoglalással 5 679 077,90 forint megtérült.
A vádlottak javára szóló fellebbezések alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság mind a két vádlott bűnösségére, és törvényes a cselekmények jogi minősítése is.
A védelem fellebbezésében a terrorcselekmény megállapítását sérelmezte azzal az indokkal, hogy a vádlottaknak a tényállásban megalapozottan rögzített magatartása nem valósítja meg a Btk. 261. §-ának (1) bekezdésébe ütköző terrorcselekmény törvényi tényállását. Az I. r. vádlott védője jogi okfejtésében arra utalt, hogy ez a vádlott az összetett bűncselekménynek sem a személyi szabadságtól megfosztásban megnyilvánuló részcselekményét, sem pedig az állami szervhez történő követelés intézésében megnyilvánuló részcselekményt nem valósította meg. Amennyiben e magatartások alkalmasak a Btk. 261. §-ának (1) bekezdésébe ütköző terrorcselekmény megállapítására, úgy az I. r. vádlottnak a puszta jelenléte esetleg a II. r. vádlott cselekményét elősegítő pszichikai bűnsegédként értékelhető.
A II. r. vádlott védője is vitatta e bűncselekmény megállapíthatóságát azzal, hogy az adott ügyben politikai motívum, indíték nem ismerhető fel, holott a terrorcselekmények minden államban, a nemzetközi joggyakorlatban politikai színezetűek. Azt az álláspontját fejtette ki, hogy a vádlottak cselekményét a kalandvágy motiválta, és amikor észlelték, hogy a posta épületét a rendőrség körbezárta, a menekülés érdekében ragadták magukhoz N. G. sértettet, mely magatartás a fiatalemberek életösztönének következménye. Ezért nem valósult meg a súlyos büntetéssel fenyegetett terrorcselekmény.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a védelem jogi álláspontjával.
Az elsőfokú bíróság törvényesen értékelte a vádlottak cselekményét társtettesként, terrorcselekménnyel elkövetett bűntettnek. Helytálló e bűncselekménnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének a jogi indokolása is.
A terrorcselekménynek a Btk.-ban pönalizálása azért vált szükségessé, mert az utóbbi években a szervezett bűnözés a kényszerítésnek és a zsarolásnak a korábban ismerteknél minőségileg új formáját hozta létre.
A terrorcselekmény elkövetője előzetes biztosíték szerzésével igyekszik kizárni a kudarc lehetőségét. A tettes egy vagy több személyt, esetleg nagy értékű javakat kerít hatalmába, és a személy vagy személyek szabadon bocsátását, illetve a javak visszaadását a követelés teljesítésétől teszi függővé.
Ennek a bűncselekménynek kettős a jogi tárgya. Elsődlegesen a cselekmény az állami, társadalmi szervek működését zavarja, azt az igényt, hogy e szervek működésében a saját, kényszermentes elhatározásuk érvényesülhessen. Minthogy az állami és a társadalmi szervek akadálytalan működése a közrend és a közbiztonság egyik alapvető feltétele, a cselekmény a Btk. XVI. fejezetében a közbiztonság elleni bűncselekmények körében került elhelyezésre. E védett jogtárgy jellege önmagában kizárja a védelem által említett politikai indítéknak, motívumnak a meghatározó jellegét. Másrészt a bűncselekmény a személyi szabadságot és a vagyoni jogokat sérti. A kettős jogtárgy védelmét a törvény akként biztosítja, hogy törvényi egységet képez a személyi szabadság megsértése, illetve a vagyon elleni bűncselekmények és az a bűncselekmény, amelynek megvalósulását az eszközcselekmények szolgálják. E törvényi egység összetett bűncselekmény (delictum compositum). Az említett két cselekmény eszközcselekmény arra, hogy az elkövető a célját elérje, az állami szerveket vagy társadalmi szerveket saját elképzelésének, követelésének a megvalósítására késztesse. A célcselekmény a követelés intézésében megvalósul, és ezáltal a bűncselekmény nyomban befejezetté válik. A követelés fogalma abban határozható meg, hogy olyan erőteljes felszólítás cselekvésre vagy a cselekvéstől való tartózkodásra, amely az elkövető akaratának felel meg.
Az adott esetben a társtettesként terrorcselekménnyel elkövetett bűntett e tényállási elemei mindkét vádlott tekintetében maradéktalanul megvalósultak. A vádlottak látták, hogy a menekülésüket és a már megszerzett több mint 6 millió forint értéket csak oly módon tudják megtartani, ha túszt ejtenek. Ekkor a II. r. vádlott a közelében tartózkodó és gyermekét védő sértettet karjánál fogva magához emelte, nyakát átkarolta, a vadászfegyver csövét fejének szegezte, s közölte vádlott-társával, hogy együtt menjenek ki, ő megy előre a tússzal. Az I. r. vádlott észlelte társa magatartását, azzal egyetértett, szándékával azonosult, és ugyancsak fegyverrel a kezében, egymást követően indultak ki az épületből. A vádlottak N. G.-t a személyi szabadságától együttes tevékenységükkel fosztották meg. A bejáratnál levő előtérben a II. r. vádlott a rendőrökkel közölte, hogy ne lőjenek, mert ellenkező esetben megöli a túszt. Az I. r. vádlott fegyverrel a kezében ekkor mellette tartózkodott. A vádlottak ezzel a rendőrséggel - mint állami szervvel - szemben azt a követelést támasztották, hogy a rendőrök a szolgálati szabályzatban foglalt kötelezettségüket ne teljesítsék, a bűncselekmény elkövetőit ne fogják el. A túsz személyi szabadságának megfosztásával, sőt élete kioltásának kilátásba helyezésével a követelésüket ténylegesen el is érték, így vált lehetővé, hogy a vádlottak bántódás nélkül elmenekülhettek.
A vádlottaknak ez a magatartása mindenben megfelel a Btk. 261. §-ának (1) bekezdésében írt bűncselekmény törvényi tényállásának.
Ez a tevékenységük a rablás büntette tényállásának megvalósításán túlmenően, további bűncselekményt valósít meg, a különösen nagy értékre elkövetett rablással bűnhalmazatban.
Az I. r. vádlottnak az a magatartása, hogy társával együttműködve a sértett elfogásában és elhurcolásában fegyveresen, azzal fenyegetve részt vett, majd a túsznak a menekülés közbeni fogva tartását biztosította, a személyi szabadság megsértését - a terrorcselekménnyel elkövetett bűntett eszközcselekményét - kimerítette. A helyes jogértelmezés szerint pedig amennyiben többes elkövetés esetén, a többmozzanatú cselekmény véghezvitelekor az egyik elkövető az eszközcselekményt, a másik pedig a célcselekményt valósítja meg, társtettesség megállapításának van helye. Az adott esetben tehát mindkét vádlott cselekményének az első fokú ítéletben írt jogi minősítése a törvényes. (Legf. Bír. Bf. V. 625/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás