BK BH 1992/626
BK BH 1992/626
1992.10.01.
Nem a garázdaság vétségét és a kifosztás bűntettét, hanem a lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértést valósítja meg, aki a sértettel kialakult tettleges vita során az annak kezében tartott, 2000 forintot meg nem haladó értékű dolgot elveszi [Btk. 271. § (1) bek., 322. § (1) bek. b) pont, Sztv. 105. § (1) bek. a) pont, 1990. évi XXXIX. tv. 11. § b) pont].
A terheltet a városi bíróság kifosztás büntette és garázdaság vétsége miatt, halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt, 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A megállapított tényállás lényege a következő.
A nőtlen, gyermektelen, többszörösen büntetett terheltet a járásbíróság 1979-ben lopás büntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre, majd az 1983-ban vétsége miatt mint visszaesőt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Nem sokkal az utóbbi szabadságvesztés kitöltése után a vádbeli napon hajnalban a sértett két társával az országúton az úttest menetirány szerinti bal oldalán haladt. A sértett kezében tartotta az általa aranynak vélt, 1000 forint értékű nyakláncot, mert azt oda akarta adni a társának. Velük szemben közlekedett a B. Z. által vezetett személygépkocsi, amelyben a vezetőülés mellett foglalt helyet a terhelt, a hátsó ülésen pedig további két személy. B. Z. fényjelzéssel hívta fel a sértettet és társaságát, hogy húzódjanak le az úttestről, akik ezt nem tették meg. Amikor a gépkocsi melléjük ért, megállt és mind a négyen kiszálltak a gépkocsiból. A terhelt odalépett a sértetthez és felelősségre vonta, amiért az úttesten haladnak. Megragadta a mellen a bőrdzsekit, rángatni kezdte úgy, hogy az el is szakadt. Közben a terhelt észlelte a sértett kezében a nyakláncot, azt megfogta, és kezdte húzni. A sértett ezért, hogy a lánc el ne szakadjon, azt elengedte. Közben a terhelt megkérdezte, hogy a nyaklánc arany-e, mire a sértett igenlő választ adott. A terhelt erre olyan mozdulatot tett, mintha a láncot eldobta volna, azt azonban zsebre tette, majd a helyszínről társával együtt távozott. Az okozott kár megtérült.
Az elsőfokú bíróság a vádtól eltérően a cselekményt garázdaságként és kifosztásként értékelte, mert álláspontja szerint a rablás törvényi tényállása nem valósult meg. A terhelt nem a lánc megszerzése érdekében alkalmazott erőszakot. A sértettel szembeni erőszak - a bíróság álláspontja szerint - kizárólag kötözködési célzatú volt, mivel a személygépkocsinak nem kellett volna megállnia, lehetősége volt a társaságot kikerülni. A lökdösődésben megnyilvánuló erőszak garázdaság vétségének minősül, és mivel a terhelt a vétség elkövetése során alkalmazott erőszak hatása alatt álló személytől szerezte meg a láncot, e cselekmény a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző kifosztás bűntetteként minősül.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva, hogy a szabadságvesztés tartama közkegyelem folytán az egynyolcadával csökken.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 322. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt rendelkezés szerint a kifosztás bűntettét valósítja meg, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti; illetve az idegen dolgot az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől veszi el. Ez a bűncselekmény a rablásnál enyhébben büntetendő, ugyanakkor lényegesen súlyosabb megítélésű a lopásnál. Kétségtelen, hogy a garázdaság vétsége és a kifosztás büntette az ítélkezési gyakorlat szerint bűnhalmazatként megállapítható. Az adott ügyben azonban a vallomásokból egyértelmű az a következtetés, hogy a B. Z. által vezetett személygépkocsi utasai nem kötekedési célzattal álltak meg, hanem a terhelt és társasága felháborodott a sértett és az ittas társaság szabálytalan közlekedésén. Meg is állapítja az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt és a társai azzal szálltak ki a gépkocsiból, hogy a társaság tagjait figyelmeztessék, húzódjanak le az útról. A sértett társasága nem adott megfelelő választ, ezért történt közöttük az indulatos szóváltás.
A Btk. 271. §-a szerinti garázdaság vétsége a köznyugalom elleni jogellenes támadás. Az elkövetési magatartásnak három eleme: a kihívó közösségellenesség, az erőszakos magatartás és az, hogy a magatartás alkalmas legyen megbotránkozás vagy riadalom keltésére. A kihívó közösségellenesség az erőszakos magatartással együttesen olyan hangsúlyozottan antiszociális, az együttélési szabályokat semmibe vevő magatartást jelent, amely alkalmas a megbotránkozás keltésére. A garázda motívumot, a feltűnő közösségellenességet mindig az adott helyen, az adott körülmények között kell vizsgálni.
Ebben az esetben a hajnali órákban két, fiatalokból álló társaság között alakult ki vita, ellentét, amelynek kiváltója a sértett és ittas társasága szabálytalan haladása volt. B. Z. fényjelzéssel kért helyet az úttesten haladó társaságtól, akik ezt figyelmen kívül hagyták. Ezért állt meg a gépkocsi, és alakult ki a két társaság közötti nézeteltérés. Így a terheltnek az a magatartása, hogy a sértettet megrázta, az adott körülmények között nem garázdaság, hanem a kérdőre vonásnak helytelenül megválasztott formája, amelyet az indulat motivált.
A lánc elvétele a fent kifejtettekből következően nem a súlyosabb jogi megítélésű kifosztás bűntettét, hanem - az értékre tekintettel - tulajdon elleni szabálysértést valósít meg [1968. évi I. tv. 105. § (1) bek. a) pont]. A sértett vallomása szerint nem azért adta oda az aranyláncot, mert közvetlen erőszak vagy lenyűgöző fenyegetettség hatása alatt állt, hanem azért, mert nem akarta, hogy a lánc elszakadjon, ezért azt elengedte. A két társaság között sem volt egyik oldalról sem olyan erőfölény, amely kizárta volna a lánc esetleges visszaszerzését. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint tévedett mindkét bíróság a cselekmény jogi megítélésénél, ezért a határozatok törvénysértők, a téves minősítés miatt pedig törvénysértő a terhelt bűnösségének a megállapítása és az ezzel kapcsolatos büntetés kiszabása.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, az eljárt bíróságok határozatait hatályon kívül helyezte, és a terheltet a rablás büntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, mert a terhelt nem követett el bűncselekményt.
Ugyanakkor megállapította, hogy a terhelt elkövette az 1968. évi I. tv. 105. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti tulajdon elleni szabálysértést, mellyel kapcsolatban az eljárást az 1990. évi XXXIX. tv. 11. §-ának b) pontja alapján közkegyelem okából megszüntette, ugyanis a tv. 8. §-ában foglalt kizáró okok a szabálysértést elkövetőkkel szemben nem jönnek figyelembe. (B. törv. I. 145/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás