PK BH 1992/631
PK BH 1992/631
1992.10.01.
I. Ha a szerzői jogi jogviszonyban külföldi elem szerepel, a jogvita elbírálásánál a nemzetközi szerződés és a magyar jog szabályait kell alkalmazni [1969. évi III. tv. (Szjt.); 1975. évi 4. tvr.; 1979. évi 13 tvr. 1-2. §-ai].
II. A szabad felhasználás körébe tartozó idézés e minőségének megállapításánál elsősorban annak van jelentősége, hogy az átvevő mű önálló irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotásnak minősül-e [1969. évi III. tv. (Szjt.) 1. § (1) bek., 17. § (1) bek.].
A felperes a kiadója a K. c. havi magazinnak. Ennek az 1990. évi november számában jelent meg „K. interview Garri Kasparov” címmel a lap tudósítója által készített interjú Garri Kaszparovval, a sakk világbajnokával. Az alperes által kiadott hetilap a Tallózó rovatban közölte a fenti interjú magyar nyelvű, mintegy 50%-ban lerövidített, de - fordítói és stiláris változtatások melletti - tartalmában azonos szövegű változatát, „K. amerikai magazin, Kaszparov nem csak a sakkról” címmel.
A felperes keresetében a jogsértés megtörténtének megállapítását és az alperes kötelezését kérte arra, hogy saját lapjában, valamint két napilapban tájékoztassa az olvasókat, hogy a magyar változatban fele terjedelemre rövidített cikk teljes szövege angol nyelven a K. 1990. XI. számában olvasható.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a cikk rövidített megengedett idézés volt. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes szerzői jogát megsértette, egyben kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül saját lapjában, valamint két napilapban tegye közzé, hogy „Tallózó rovatában, magyar változatban megjelent »K. amerikai havi magazin Kaszparov nem csak a sakkról« cím alatt rövidített cikk teljes eredeti szövege angol nyelven a K. amerikai magazin 1990. évi XI. számában olvasható”.
Az ítélet indokolása szerint a perbeli esetben az alperes nem idézte a felperes művét, hanem azt jogosulatlanul, a felperes engedélye nélkül átvette, ezáltal a felperes szerzői jogát az Szjt. 10. §-a, 13. §-a alapján megsértette. Ezért a felperes az Szjt. 52. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján alappal kérte a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását és a c) pont alapján megfelelő elégtételt.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett.
A felperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetést vont le. Az ítélet jogi indokolását a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakkal egészíti ki.
A felperes külföldi jogi személy. Ezért elsősorban azt kellett meghatározni, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni a jogvita eldöntése során, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 1. §-a alapján. Miután a szerzői jogok védelméről nemzetközi szerződés is rendelkezik, a 2. §-a alapján a nemzetközi magánjogról szóló tvr.-et nem lehet alkalmazni.
Az 1975. évi 4. tvr.-tel kihirdetett, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1986. évi szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövege (a továbbiakban Egyezmény) 2. cikkének (1) bekezdése szerint az „irodalmi és művészeti művek” kifejezés felöli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozásának módjára vagy alakjára, tehát könyv, szövegkönyv vagy más írásmű; előadás... Ebből következik, hogy a felperesi írásmű e szerződés hatálya alá tartozik, e szerződés által védett mű.
A szerződés 5. cikkének (1) bekezdése szerint az ezen Egyezmény által védett művek tekintetében - a mű származási országa kivételével - a szerzők az Unió valamennyi országában azokat a jogokat élvezik, amelyeket a vonatkozó belföldi törvények és e szerződés a belföldieknek megadnak. Eszerint tehát a felperesi igényre a szerződés rendelkezéseit és az elsőfokú bíróság által is hivatkozott, többször módosított, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) szabályait kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes nem önálló műhöz használta fel a felperes által közölt cikket, így a magyar változat nem lehet a szabad felhasználás körébe tartozó az Szjt. 17. §-ának (1) bekezdése szerinti idézés, függetlenül attól, hogy nyilvánosságra hozott mű részletét a forrás megjelölésével közli. Nem az idézés terjedelme és nem is a stílus vagy fordításbeli eltérések azok, amelyek döntően kizárják az idézés megállapíthatóságát, hanem elsősorban az, hogy az alperes cikkének Garri Kaszparovról egyetlen önálló gondolata sincsen, így az alperes műve nem a fenti jogszabályban megkívánt önálló mű [Szjt. 1. § (1) bek.]. Az alperes egyszerűen átvette - a terjedelmi okok miatt megrövidítve - a felperes írásművet. Ez pedig a szabad felhasználás körét meghaladja.
Nyilvánvaló, hogy az Szjt. 19. §-ának (2) bekezdése alapján sem lehet a szabad felhasználást megállapítani, hiszen a felperesi írásmű nem időszerű gazdasági vagy politikai cikk. Még akkor sem, ha Kaszparov saját személyén és életén, sakkozói tevékenységen túl gazdasági és politikai kérdésekben is véleményt nyilvánít. Az Szjt. alapján tehát a szabad felhasználást megállapítani nem lehet.
Az Egyezmény 10. cikke is foglalkozik a szabad felhasználás lehetőségével. Az (1) bekezdés szerint a közönség számára már jogszerűen hozzáférhetővé tett műből történő idézés az elérni kívánt cél által indokolt mértékben megengedett, ha az a bevett szokásoknak megfelel, ideértendő az újságcikkekből és időszakos gyűjteményekből sajtószemle formájában történő idézés is. E jogszabály alapján sem mentesülhet az alperes a szerzői jogsértés alól. Az igaz, hogy a felperes cikke a közönség számára már jogszerűen hozzáférhetővé vált, hiszen az megjelent, és az is igaz, hogy az alperesi mű tartalma szerint „idézi” a felperesi cikket. Ez az „idézés” azonban terjedelmében messze meghaladja az elérni kívánt cél által indokolt mértéket, azaz a cikk bemutatását. Az is nyilvánvaló, hogy az idézés helybeli szokásának [Szjt. 17. § (1) bekezdése] az alperesi mű nem felel meg. A Tallózó rovat valójában lapszemle célját is szolgálja. Arra a fenti jogszabály alapján van lehetőség, hogy más újságcikkeket lapszemle keretében bemutassanak. Ez azonban a szorosan vett tartalmi ismertetésen és az azt alátámasztó idézésen túl nem terjedhet. A perbeli eset tehát nem tekinthető lapszemlének, hiszen ez nemcsak ismerteti a felperes írásművet, hanem megismétli azt.
A fentiek alapján nincs olyan jog, amely az alperes által alkalmazott átvételt megengedné. Ezért helytálló az elsőfokú bíróság ítélete, amikor a jogsértés megállapítása mellett az alperest elégtétel adására kötelezte.
Az alperes fellebbezésében foglaltakkal a másodfokú bíróság nem értett egyet. Az igaz ugyanis, hogy a Tallózó önálló rovata a lapnak, ez azonban még nem teszi az abban közölt írásműveket is önálló művé, ami pedig az Szjt. 17. §-ának (1) bekezdése alapján a megengedett idézés előfeltétele.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, mint érdemben helytállót, helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 841/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás