PK BH 1992/632
PK BH 1992/632
1992.10.01.
A szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó számítógépi programalkotás felhasználása tárgyában a szerződést megkötni és lényeges kikötéseit módosítani írásban kell [1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 27. §; Ptk. 205. §, 217. §, 240. §].
A felperes, mint szerző, az alperes, mint felhasználó 1989. március 8-án írásban szoftver (számítógépi programalkotás) fejlesztésére kötöttek írásban szerződést. A szerződést 1989. szeptember 30-ig terjedő időre kötötték, de a szerződés IV. pontja szerint megállapodtak abban, hogy ez a határidő közös megegyezéssel többször is meghosszabbítható. A felek a szerződést 1989. december 31-ig terjedő időre meghosszabbították. Az alperes 1989. november 20-án írásbeli ajánlatában a szerződés módosítására tett ajánlatot. Ajánlata az volt, hogy a felek a szerződés hatályát hosszabbítsák meg 1990. június 30-ig, és ez esetben visszamenőleg 1989. október 1-jétől 1990. június 30-áig az ajánlatában részletezett magasabb összegű díjazást fizeti a felperesnek.
Az alperes a pert megelőzően a szerződés alapján járó szerzői díjat megfizette a felperesnek, de a szerződés szerinti díjazási kötelezettséget alapul véve számítási hiba következtében a felperesnek a - kikötött - díjnál 37 927 Ft-tal többet fizetett.
A felperes keresetében a szerződésmódosításra tett ajánlatban közölt mértékű szerzői díjra tartott igényt, és az alperest a kifizetett „találmányi díjon” felül 138 830 Ft „találmányi díjkülönbözet” és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet terjesztett elő a számítási hibára hivatkozva - 37 927 Ft szerzői díj és kamatai megfizetése iránt.
A per első fokú tárgyalása során a felek egyezően adták elő, hogy közöttük nem az összegszerűség, hanem a jogalap kérdésében van vita. Az alperes részéről díj fizetése számítási hibával történt. A felperes kereseti és az alperes viszontkereseti kérelmének megalapozottsága attól függ, hogy a felek a szerző díjazásra vonatkozó megállapodást módosították-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az alperes viszontkeresete alapján kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 37 927 Ft-ot és ennek 1990. június 20-tól járó késedelmi kamatát, valamint perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtása tárgyában kiadott és a 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet 1. §-ával módosított 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Vhr.) 1. §-ának (1) bekezdése értelmében, a szoftver tárgyában kötött megállapodás az Szjt. hatálya alá tartozik, és a szerződésmódosítást az Szjt. 27. §-ának értelmében, írásban kellett volna megkötni. Mivel a felek a szerződést írásban nem módosították, az alperes az eredeti szerződés szerinti díjat volt köteles megfizetni, ezt alapul véve pedig az alperes túlfizetésben volt, a felperes követelése pedig alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet változtassa meg, a keresete alapján marasztalja az alperest, és a viszontkeresetet utasítsa el.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az Szjt. 3. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Az Szjt. hatálya alá tartozó szoftver szerződés tárgyában pedig a szerződést a Ptk. 217. §-a, valamint az Szjt. 27. §-a értelmében, írásban kell megkötni. E rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a felek a szerződés lényeges kikötéseit a Ptk. 240. §-a alapján közös megegyezéssel kívánják módosítani.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényállást a fellebbezési eljárásban csatolt iratok alapján azzal egészíti ki, hogy a felperes írásbeli nyilatkozatában az alperes által közölt magasabb díjazást hajlandó lenne elfogadni, de ugyanakkor határozottan írásban kijelentette: „Az 1989. március 8-án kelt szerződésünket nem módosítom, meghosszabbítani nem kívánom, a személyesen már többször ismertetett okok miatt.” A magasabb díjazásra vonatkozó szerződésmódosítási ajánlatot azonban ebben az esetben nem lehet elválasztani az ezzel összefüggő egyéb lényeges résztől. Az alperes ugyanis a felperes érdekében álló magasabb díjazásra, arra az esetre tette az ajánlatát, ha a felperes is teljesíti az alperes érdekében álló, a szerződés 1990. június 30-ig történő meghosszabbítására tett módosító javaslatát. A felperes azonban ebbe sem írásban, sem szóban nem egyezett bele, nem állapítható ezért meg, hogy a felek kölcsönös és egybehangzó írásbeli nyilatkozatot tettek volna a szerződésmódosítás tárgyában. Az elsőfokú bíróság ezért a kiegészített tényállás mellett is helyesen állapította meg, hogy a szerzői díjat az eredeti szerződés alapján kellett megállapítani, és ennek megfelelően helytálló a kereset elutasítása, illetve a felperesnek a viszontkereset alapján történt marasztalása.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bírósági ítéletét a fentiekkel kiegészített helyes indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 047/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás