PK BH 1992/633
PK BH 1992/633
1992.10.01.
A kiadói szerződésben a szerzői díjnak a nyereségtől függő mértékben való megállapítása a szerző kifejezett joglemondása hiányában nem eredményezheti az egyébként visszterhes szerződés ingyenességét [Ptk. 207. § (1)-(2) bek.; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 26. § (2) bek., 31. § (1) bek.; 1/1970. (III. 20.) MM r. 2. § (1) bek., 9. § (1) bek.].
A peres felek által 1990. április 23-án írásba foglalt szerződés értelmében az alperesek kötelezettséget vállaltak egy dokumentum riportkönyv kézirata teljes anyagának 1990. május 12-ig a felperes részére való átadására, és hozzájárultak a könyv 1990 júniusában tervezett kiadásához. A felperes, mint a könyv kiadója ellenszolgáltatásul a szerzők részére a könyv tiszta nyereségének ötven százalékát ajánlotta fel azzal, hogy a kézirat átvételekor a szerzők részére (szerzőségi arányuknak megfelelő felosztásban, összesen azonban) 500 000 forint „előleget” folyósít. A szerződés értelmében a felperest terhelték a szerzők olaszországi „munkájának” költségei is. Az alperesek a könyv kéziratát a felperesnek átadták, és a felperes a részükre összesen 500 000 forintot fizetett.
A felperes a keresetében az alpereseket a kifizetett előleg teljes összegének és 1990. november 15-től járó kamatainak visszafizetésére kérte kötelezni, mert a 80 000 példányban kiadott könyv értékesítése a könyvterjesztők érdeklődésének hiányában meghiúsult, és a kiadványok egy része a könyvterjesztőknél való helytelen tárolás miatt megrongálódott. A szerződéskötéskor remélt nyereség helyett a könyvkiadás veszteséges volt, ezért a szerzők a közös kockázatviselés miatt szerzői díjra nem jogosultak.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert a szerződés szerint teljesítettek, és nem vállaltak arra kötelezettséget, hogy a nyereség hiányában az előleget visszafizetik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest 100 000 forint, a II. r. alperest 50 000 forint, a III. r. alperest pedig ugyancsak 100 000 forint ezen összegek után 1990. november 15-től járó évi 20%-os kamat, valamint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az elsőfokú bíróság az ítélet azzal indokolta, hogy a peres felek a vállalkozási szerződés elemeit is tartalmazó kiadói szerződést kötöttek, amikor a könyv közös kiadásában és a könyvkiadással összefüggő nyereség megosztásában állapodtak meg. A szerződés vegyes jellegéből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a szerzők a vállalkozás veszteséges kimenetele esetén elveszítik a szerzői díj iránti igényüket. A szerzők által felvett előlegből ezért elkülönítendő volt az a rész, amely tisztán szerzői díjnak minősül, és erre a szerzők mindenképpen jogosultak, ugyanakkor kötelesek visszatéríteni az előlegnek azt a részét, amely a vállalkozói kockázatot fejezi ki. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a felvett előleg ötven százalékát minősítette szerzői díjnak, és ezért az alpereseket a felvett előleg fele részének visszatérítésére kötelezte.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperesek fellebbeztek.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 31. §-ának (1) bekezdése értelmében a kiadói szerződés alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult azt kiadni, valamint forgalomba hozni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni. A kiadói szerződések feltételeiről és a szerzői díjakról 1/1970. (III. 20.) MM rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdése és a 9. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a kiadói szerződésekben - egyebek mellett - meg kell határozni a szerzői díjazást, amely a mű terjedelmétől és példányszámától független díjazás esetén történhet a felek által előre meghatározott összegben.
A peres felek által megkötött kiadói szerződés alapján megállapítható, hogy az alperesek a kézirat átadásán kívül a felperes részére egyéb szolgáltatás nyújtására nem vállalkoztak, a könyvkiadásban sem személyes közreműködésükkel, sem pedig vagyoni hozzájárulással részt nem vállaltak, kötelezettségeik a per egyéb adatai szerint sem haladták meg azt a terjedelmet, mint amire a kiadói szerződés alapján a szerzők az Szjt. 31. §-alapján általában kötelesek. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor abból a tényből következően, hogy a szerzőket megillető ellenszolgáltatás a könyvkiadás nyeresége arányában került meghatározásra, a könyvkiadást a szerzők és a kiadó közös vállalkozásának, a szerződést pedig vállalkozással vegyes kiadói szerződésnek minősítette. A kiadói szerződések rendszerében megállapításra kerülő szerzői díjak mértéke általában független az értékesítés eredményességétől, a szerzői díj ugyanis a kiadás tényéhez és nem az értékesítéshez kapcsolódik, ezért a peres felek szerződésében a szerzőknek a könyv értékesítésétől is függő, nyereségarányos díjazásra való jogosultság) megállapítása eltér az R. 9. §-a (1) bekezdésében szabályozott díjazási módoktól. (E szerződési kikötés ugyanis nem felel meg a mű terjedelmétől és példányszámától függő díjazási feltételeknek, sem pedig a szerződő felek által előre meghatározott összegű díjazásban való megállapodás jogszabályi követelményének.) A szerzőknek a nyereség arányában való díjazása ezért csak akkor minősül érvényes szerződési kikötésnek, ha az nem ellentétes a szerzők érdekeivel [Szjt. 26. §-ának (2) bekezdése], és a szerzők kifejezett jogfelmondása hiányában nem eredményezi az egyébként visszterhes szerződés ingyenességét. A peres felek a szerzők nyereségarányos díjazása mellett a szerződésükben arról is rendelkeztek, hogy a szerzőket a kézirat átadásával egyidejűleg 500 000 forint előleg illeti meg, az értékesítés sikertelenségéhez, a várt nyereség elmaradásához azonban nem fűzték az előleg visszafizetésének jogkövetkezményét. A felek szerződéskötési akarata ezért nyilvánvalóan az volt, hogy a szerzők mindenképpen 500 000 forint szerzői díjban részesüljenek. Ezzel ellentétes értelmezésre az első fokú eljárásban kihallgatott tanú vallomása sem nyújt lehetőséget, az eltérő értelmezés pedig ellentétes lenne az Szjt. 3. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 207. §-a (1) és (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekkel és az Szjt-nek a szerzők érdekeit előtérbe helyező követelményrendszerével.
A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el a felek szerződésének minősítése és a szerződés alapján nyújtandó szolgáltatások értelmezése kérdésében, és emiatt alaptalanul kötelezte az alpereseket az általuk felvett szerzői díj felének visszafizetésére. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperesek marasztalására vonatkozó rendelkezését mellőzte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 222/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás