PK BH 1992/634
PK BH 1992/634
1992.10.01.
Mindaddig, amíg a bontóperben a házastársi lakáshasználat nem rendeződik, mindkét házastársnak joga van a lakás használatára, s így birtokvédelmet is igényelhet [Ptk. 188. § (1) bek., 192. § (3) bek., 300. § (1) bek., 313. §; Csjt. 31/A-31/E. §-ok].
A peres felek 1979. május 5-én kötöttek házasságot, melyből 1979. július 31-én Krisztián nevű gyermekük született. 1980-ban utalták ki részükre a perbeli másfél szobás tanácsi bérlakást. A házastársak között az életközösség 1989 novemberéig állt fenn, attól kezdve a lakáson belül elkülönülten éltek, gazdasági kapcsolatuk azonban 1990 tavaszáig fennállt.
1990. március 15-én a felek között veszekedésre került sor; a felperes a veszekedés során az alperest tettlegesen bántalmazta, aki ennek hatására néhány napig a nővérénél, majd édesanyjánál tartózkodott. 1990. március 22-én a felperes távollétében az alperes a gyermekkel együtt elköltözött a lakásból. Mindkettőjük teljes ruhatárat, valamint a gyermek íróasztalát, heverőjét és a video-berendezést magával vitte, és élettársi kapcsolatra lépett Z. J.-vel. Az alperes ekkor egy papírdarabot hagyott a felperes részére a lakásban, melyen közölte, hogy többé nem jön vissza hozzá, ne is keresse őt. Két héttel később a felek közös gyermeke visszaköltözött a felpereshez. Az alperes élettársi kapcsolata 7 hónap múlva megszakadt, az alperes különböző ismerőseihez, majd albérletbe költözött.
A felperes néhány nappal az alperesnek a perbeli lakásból való elköltözését követően a lakás bejárati ajtaján zárat cserélt, majd március 28-án bontóper előtti meghallgatásra nyújtott be kérelmet. A meghallgatás befejezését követően megindult bontóper jelenleg is folyamatban van. A perben mindkét fél kéri a házasság felbontását, a gyermek nála történő elhelyezését, és mindketten igényt tartanak a lakás kizárólagos használatára is. Ez utóbbival kapcsolatban az alperes a felperes tettleges magatartására, a felperes pedig arra hivatkozik, hogy az alperes a lakást önként, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el.
Még a bontóper megindítása előtt, 1990. április 4-én a felek az alperes jogi képviselőjének irodájában tárgyaltak egymással, és okiratban rögzítették azt, hogy a házasság felbontásához kapcsolódó járulékos kérdésekben mi az álláspontjuk. Az iratban az alperes kijelentette, hogy a perbeli lakáson a régi zárat nem kéri visszacserélni, de az új zárhoz kulcsra tart igényt; a felperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb április 7-én az új zár kulcsából egyet az alperesnek átad.
A felperes azonban ennek a kötelezettségének nem tett eleget, ezért az alperes birtokvédelmi kérelmet terjesztett elő az államigazgatási hatósághoz.
A városi tanács vb hatósági osztálya határozatával megállapította, hogy a felperes birtokháborítást követett el az alperessel szemben azzal, hogy őt a lakásból kizárta. Kötelezte a felperest, hogy az alperes, mint bérlőtárs lakáshasználatát a perbeli lakásban a határozat kézhezvételétől számított 3 napon belül biztosítsa. A határozat indokolása szerint a felperes a megállapodásban foglaltakkal ellentétben nem biztosította az alperesnek a lakásba való bejutást, és ezzel birtokháborítást követett el.
A felperes a keresetében a szakigazgatási szerv határozatának megváltoztatását és a birtokvédelmi kérelem elutasítását kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A városi bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmének helyt adott és megállapította, hogy a felperes birtoksértést nem követett el. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perbeli lakás használatát sem a bíróság, sem a felek közötti egyezség vagy megállapodás még nem rendezte. Ezért a lakhatási jogosultsága mindkét félnek fennáll. Az alperes azonban „1990. március 22-én olyan körülmények között és úgy távozott el a lakásból, hogy annak alapján a felperes joggal hihette azt, hogy a lakást a felesége véglegesen elhagyta”. Ezért „a bíróság a zárcsere kapcsán olyan álláspontot alakított ki, hogy ezzel a felperes az alperes sérelmére birtoksértést nem követett el, hiszen a zárcsere végrehajtásakor az alperes a lakásban már nem lakott”.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás rögzíti, hogy amikor a felperes a lakás zárat lecserélte, az alperes nem lakott a lakásban, így birtokháborítás a felperes terhére nem állapítható meg. Annak eldöntése pedig, hogy az alperes a lakást véglegesen és a visszatérés szándéka nélkül hagyta-e el, nem erre a perre tartozik.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt.
A peres felek a perbeli lakásnak mindketten bérlőtársai, ez a lakás volt a házastársi közös lakásuk. A házasság felbontása esetén a közös lakás használatának rendezésére a Csjt. 31/A-31/E. §-ok alapján kerülhet sor, azaz a házastársak megállapodásával vagy a bíróság döntésével. A házastársi lakáshasználat rendezése során kerülhet sor annak a vizsgálatra, hogy valamelyik házastárs tanúsított-e olyan magatartást, amely miatt a bérlőtársi jogviszony megszüntetése indokolt [31/B (4)-(5) bekezdései], illetve van-e lehetőség az eltávozott házastárs bérlőtársi jogviszonyának megszüntetésére amiatt, hogy a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta (31/D. §). Helyesen mutatott rá tehát a másodfokú bíróság arra, hogy a lakáshasználati jog elbírálása nem a jelen perre, hanem a folyamatban levő házassági bontóperre tartozik. Mindaddig azonban, amíg a bontóperben a házastársi lakáshasználat rendezése során eltérő döntés nem születik, a bérlőtársi jogviszony alapján mindkét házastársnak joga van a lakás használatára, hiszen a Csjt. 31/D. §-a értelmében a bérlőtársi jogviszonyt elhagyás esetén is csak a bíróság határozatával lehet megszűntnek tekinteni. Figyelemmel tehát arra, hogy a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján kell dönteni, tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetének helyt adtak, és az alperes birtokvédelmi kérelmét elutasították.
Az adott esetben a bíróságok döntése azért is téves, mert a felperes 1990. április 4-én az alperes elköltözését követően írásban kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb április 7-én lakáskulcsot ad az alperesnek, tehát a lakásba való bejutását lehetővé teszi. A birtokvédelmi kérelem benyújtásáig a felek körülményeiben nem következett be olyan változás, amely miatt a felperesnek ez a kötelezettsége megszűnt volna, és a megállapodás módosítására sem került sor a felek között. Azzal tehát, hogy a felperes a vállalt kötelezettségének nem tett eleget, és az alperes birtokba lépését nem biztosította, szerződésszegést is elkövetett, így a Ptk. 313. §-a alapján alkalmazásra kerülő 300. §-ának (1) bekezdése értelmében is kötelezhető a teljesítésre.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. (P. törv. II. 20 530/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás