PK BH 1992/635
PK BH 1992/635
1992.10.01.
A szerződés írásbeli megerősítését jelenti és a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási jog megszűnését eredményezi, ha a felek ugyanarra az ingatlanra változatlan vételár mellett új adásvételi szerződést kötnek [Ptk. 117. § (3) bek., 236. § (4) bek., 240. § (1) bek., 328. § (1) bek.].
A perbeli ingatlannak a felperesek voltak a tulajdonosai. Az adásvételi szerződés szerint ennek az ingatlannak a tulajdonjogát a III. és IV. r. alperesek vásárolták meg 4 000 000 forint vételárért. A vevők a vételárból 2 000 000 forintot a szerződés aláírásakor kifizettek, és vállalták, hogy a hátralékos vételárat meghatározott részletekben 1989. március 31-ig fizetik meg, és ezzel egyidejűleg veszik birtokba az ingatlant. Az eladók kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ingatlant terhelő OTP-hitelt visszafizetik, és az ingatlant tehermentesen adják át.
Ezt követően újabb adásvételi szerződés készült, amely szerint az ingatlan tulajdonjogát az I-II. r. alperesek szerzik meg, akik a III-IV. r. alperesek unokái, míg ez utóbbiakat haszonélvezeti jog illeti meg az ingatlanon. A szerződésben megállapították, hogy az ingatlan tehermentes, mert az „OTP-tartozást hiánytalanul rendezték”. A szerződés 4. pontja szerint a szerződő felek a vételárat 4 000 000 forintban állapították meg és - 50 000 forint kivételével - annak kifizetése megtörtént.
A felperesek az 1991. május 21-én indított keresetükben az 1990. május 21-én kelt adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték arra hivatkozással, hogy annak megkötésekor a szolgáltatások között feltűnő aránytalanság állt fenn. Előbb a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását, utóbb 5 500 000 forint vételárral a szerződés érvényessé nyilvánítását és az I. és II. r. alpereseknek 1 500 000 forint megfizetésére való kötelezését kérték.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában azt fejtette ki, hogy az újabb megállapodás nem új szerződés, hanem a korábbi szerződésnek a Ptk. 240. §-a szerinti módosítása. A felperesek a szerződés nem módosított részét - így a vételárat is - megerősítették, ezért a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése értelmében megszűnt a megtámadási joguk.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek, és annak a módosított keresetük szerinti megváltoztatását kérték. Fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy az utóbb kötött szerződés nem minősülhet a korábbi szerződés módosításának, mert az új felek között jött létre.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a fellebbezésben foglalt érveléssel annyiban, hogy a peres felek által utóbb kötött szerződés nem az előbbi megállapodás módosítása. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis csak az tekinthető a szerződés módosításának, ha a felek a szerződés tartalmát módosítják közös megegyezéssel, vagy megváltoztatják a kötelezettségvállalásuk jogcímét. Ebből a fogalom-meghatározásból következik, hogy az már nem minősül szerződésmódosításnak, amikor új alanyok kerülnek a kötelembe, s ennek folytán keletkeznének új jogviszonyok. Ugyanakkor a felperesek fellebbezése azért nem helytálló, mert a peres felek által aláírt újabb adásvételi szerződést nem önmagában, önállóan és az előzmények nélkül kell megítélni.
Az elsőként megkötött adásvételi szerződésben vevőként a III. és IV. r. alperesek szerepeltek, s a szerződésben megjelölt ingatlan tulajdonjogának átruházással történő megszerzéséhez kötelmi jogcímet szereztek arra, hogy a tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztessék, és ezzel az ingatlan tulajdonjogát megszerezzék [Ptk. 117. § (3) bek.]. Ez utóbbira, a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, és nem történt meg a szerződés felbontása sem.
Az újabb szerződés tartalmában azonos a korábbival, és különösképpen a felperesek szerződési nyilatkozata - szerződési akaratuk és annak tartalma - teljes mértékben megegyező. E szerződés megkötéséig a vételár nagyobb részét a III. és IV. r. alperesek már kifizették, s csupán az ő szerződési akaratukban történt változás annyiban, amennyiben már nem ők kívánták a tulajdonjogot megszerezni, hanem - az ügy szempontjából lényegtelen további megállapodás alapján - azt kívánták elérni, hogy az ingatlan tulajdonjogát az I. és II. r. alperesek szerezzék meg.
Ezért ebben a szerződésben az ingatlan tulajdonjogának megszerzőiként (vevőként) az I-II. r. alperesek szerepeltek, ami tartalmilag a III-IV. r. alpereseket a korábbi szerződés alapján megillető annak a követelésnek a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerinti engedményezése, hogy ők követelhessék az átruházáson alapuló tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. A felpereseknek ebbe a szerződésbe foglalt nyilatkozata pedig nem több és nem is más, mint az ehhez való hozzájárulás megadása.
A Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése szerint a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. A felperesek - bár saját előadásuk szerint tudtak a szolgáltatások feltűnő aránytalanságáról - a korábban kötött szerződést változatlan tartalmú eladási szándékuk kinyilvánításával megerősítették, ezzel a megtámadási joguk megszűnt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét - a per főtárgya tekintetében - a fent elmondott eltérő indokok alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 284/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás