PK BH 1992/636
PK BH 1992/636
1992.10.01.
A munkáltató megtérítési igénye a tartós kiküldetésben levő alkalmazottja helyett kezesként kifizetett vámtartozásért [Ptk. 272. § (1) bek., 273. § (1) bek., 276. § (1) bek.].
Az alperes a felperes alkalmazottjaként tartós külföldi kiküldetés keretében Algériában dolgozott, és oda magával vitte a tulajdonában levő Opel típusú személygépkocsiját. Algériába érkezésekor az ottani vámhatóság ún. vámelőjegyzésbe vette a gépkocsit, ami valójában ideiglenes vámmentességet jelent, és azzal a kötelezettséggel jár, hogy távozáskor az autót ki is kell vinni az országból. Ha erre nem kerül sor, meg kell fizetni a vámértéket és a bírságot is.
A vámkezeléskor az alperes biztosítékkal megerősített kötelezettségvállalást tartalmazó vámáru-nyilatkozatot írt alá, amely szerint vállalta, hogy az időlegesen vámmentesen behozott gépkocsit az országból kiviszi. Tudomásul vette azt is, hogy az algériai tartózkodása alatt a gépkocsi használatát másnak át nem engedheti, azt el nem adhatja.
Ezt a vámáru-nyilatkozatot a felperes biztosítékul aláírta, és ezzel kezességet vállalt arra, hogy a kötelezett a vámhatósággal szemben fennálló kötelezettséget teljesíti.
Az alperes hazautazása előtt a gépkocsit eladta egy munkatársának. A vevő vállalta, hogy hazautazásakor a gépkocsit kiviszi Algériából. A vevő az autóval karambolozott, és a megrongálódott gépkocsit a felperes telephelyén helyezte el, és a létesítmény igazgatójának felszólítására a gépkocsi iratait is leadta. Ezt követően a vevő úgy tért haza véglegesen Algériából, hogy 500 dinár kauciót a felperes felszólítására kifizetett, és az autót a felperes telepén hagyta.
Az algériai vámszervek ellenőrzést végeztek a felperes telephelyén, és ennek során több szabálytalanságot tártak fel. Egyebek mellett megállapították, hogy az alperes az ország területéről az Opel személygépkocsit nem vitte ki, emiatt 1987. március 3-án az algériai vámhatóság az alperest vám és bírság címén 156 910 algériai dinár megfizetésére kötelezte. Minthogy az említett vámot és bírságot az alperes - az országból való távozása folytán - közvetlenül nem fizette meg, az algériai vámhatóság a bírságot és a vámot - aminek ellenértéke 1 500 043 forint - a felperestől hajtotta be.
A felperes a keresetében 1 500 043 forint és törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az algériai vámhatóság által az alperessel szemben kiszabott vámot és bírságot, mint kezes kifizette, ezért az alperes tartozik neki megtéríteni ezt az összeget. Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban hozott ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes kötelezettségvállalásához kapcsolódóan a felperes a vámhatóság előtt olyan felelősségvállalást tett, amely a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerinti kezességnek felel meg. Az alperes a tulajdonában levő személygépkocsit átruházta, majd a kötelezettségvállalása ellenére nem hozta ki Algériából; ezekkel a vámszabályokat megsértette, s az emiatt kiszabott vámot és bírságot a felperes fizette meg a felelősségvállalása alapján. Az alperes egyedül és kizárólagosan szolgáltatott alapot az egyezség alapján megállapított és az eredetinél kedvezőbb összegű vám és bírság kiszabására, amelyet a felperes a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján követelhet az alperestől.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett; az ítélet megváltoztatását: a kereset elutasítását kérte.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben alapos.
Amikor az alperes a gépkocsit Algériába bevitte, és azt vámelőjegyzésbe vették, az alperes a vámhatósággal került jogviszonyba, amelynek tartalmát az algériai vámjogszabályok és az azok alapján készült, az a vámnyilatkozat adta, amelyet az alperes aláírt. Ebben az alperes tudomásul vette, hogy a vámelőjegyzésbe vett autó tulajdonjogát nem ruházhatja át másra, és vállalta, hogy végleges kiutazásakor azt kiviszi az országból. Az alperes ezeket a kötelezettségeit megszegte. Úgy tért haza, hogy a gépkocsit nem vitte ki Algériából, illetőleg még ezt megelőzően eladta. Ebben a körben az is az alperes terhére esik, hogy a vevő - ebből a szempontból, mint megbízott is - nem teljesítette az autó kivitelével kapcsolatos vállalását.
Az alperes vámáru-nyilatkozatát biztosítékul aláíró felperes ugyancsak megszegte a vámhatóságnak adott azt a kötelezettségvállalását, amelyben az alperes - már említett - kötelezettségei teljesítéséért vállalt kezességet. A felperesnek ez a kezessége kötelezettségvállalás arra, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak (vámhatóságnak) teljesíteni, ezért ebben megfelel a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdésében írt szabályozásnak is. Ezen túlmenően azonban arra vonatkozó kötelezettségvállalást is tartalmaz a felperes nyilatkozata, hogy az alperes teljesíti a kötelezettségeit (hazatéréskor kiviszi az autót az országból stb.). Ezt a vállalást megalapozzák a felperesnek, mint munkáltatónak ebből a helyzetéből adódó lehetőségei, és összhangban vannak a vámhatóság későbbi intézkedéseivel, amelynek során a felperest kötelezettségvállalása megszegése miatt önállóan vonták eljárás alá.
A bizonyítás kiegészítése alapján megállapítható volt, hogy a felperes már akkor sem tett meg mindent, hogy az alperes a gépkocsit kivigye az országból, amikor az végleg hazatért. A vállalat illetékes vezetőinek tudtával alakult ki olyan gyakorlat, hogy a végleg hazatérő dolgozók szabálytalanul „hátrahagyják” gépkocsijaikat. Ismert tény volt az is, hogy az alperes eladta az autóját. A felperes még e szabálytalan ügylet után is elérhette volna, hogy a vevő végleges hazatérésekor megtörténjen az autó vámkezelése. Ehelyett tőle a gépkocsit a felperes átvette, és a telepén tartotta, de az illetékes vámszerveknél bejelentéssel nem élt, eljárást - az autó esetleges „totálkáros” állapota miatt - nem kezdeményezett annak vámáruraktárban való elhelyezése miatt. Ha pedig mindezekre nem került sor, a felperesnek mintegy másfél év állt rendelkezésére, hogy az alperest értesítse; intézkedjék az autó kihozataláról. Ezekkel a mulasztásokkal és szabálytalan eljárásokkal szegte meg a felperes - az elmondott tartalmú - őt önállóan is terhelő kötelezettségeit.
Az elmondottakból következik, hogy a felek egyaránt megszegték a vámhatósággal szemben fennálló kötelezettségeiket, és közösen idézték elő a vámjogszabályon alapuló - és eredetileg az alperest terhelő - fizetési kötelezettséget.
Megállapítható, hogy az alperes távollétében folytatott vámszabálysértési eljárás során a felperes a lehetőségek szerint járt el, és az eredetileg kilátásba helyezett következmények enyhítésével fogadott el olyan alkalmazott jogkövetkezményt, aminél kedvezőbb döntés elérésére - az ottani eljárások és jogszokások ismeretében - nem volt esély. Ezért ebben a tekintetben eljárása megfelelt a Ptk. 273. §-ának (1) bekezdésében írtaknak.
A felperes az említett kezessége folytán a vám és bírság címén teljesített kifizetésből a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján támasztott megtérítési igénye annyiban alapos, amennyiben az alperes magatartása is előidézője volt a fizetési kötelezettségnek. Az elmondottakból következően az alperessel azonos mértékűnek ítélt felelőssége folytán a felperes nem követheti a kifizetései megtérítésének azt a részét (a felét), ami a saját szerződésszegő magatartása miatt következett be.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes marasztalását - kismértékű kerekítést alkalmazva - 750 000 forintra és kamataira szállította le. (Legf. Bír. Pf. III. 20 030/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás