PK BH 1992/637
PK BH 1992/637
1992.10.01.
Nem felel a kárért a közigazgatási hatóság, ha annak bekövetkezte és a hatóság mulasztása között nincsen okozati összefüggés [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; PK 42. sz.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes 1166,78 Ft és ennek 1991. augusztus 9-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata megfizetése iránti keresetét. Az ítélet indokolása szerint az alperes alkalmazottai a felperes és a perben nem álló volt házastársa közötti, a közös gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó közigazgatási ügyben 1991. augusztus 9-én, sem tevékenységével, sem az intézkedés elmulasztásával okozati összefüggésében a felperesnek kárt nem okoztak, ezért a Ptk. 349. §-a alapján - figyelemmel a PK 42. számú állásfoglalására - az alperes marasztalásának nem volt helye.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatását, a keresetének való helyt-adást kérte. Fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy az alperes téves jogi álláspontja miatt az 1991. évi XXVI. tv. ismeretének hiányában tagadta meg az intézkedést volt feleségével szemben.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság 42. számú polgári kollégiumi állásfoglalása alapján az alperes az alkalmazottai által okozott kárért akkor felel, ha az alkalmazott jogellenes magatartásával okozati összefüggésben a felperesnek kára merült fel és az alperes felróhatóságát nem menti ki.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, az alperes alkalmazottai azzal, hogy a felperes szóban előterjesztett kérelme tárgyában határozatot nem hoztak, intézkedést nem tettek, a hatáskörükbe tartozó ügyben a szervező-intézkedő tevékenység elmulasztásával jogellenes magatartást tanúsítottak. A felperes ugyanis 1991. augusztus 9-én nem elsősorban igazolás kiadását kérte a korábbi, tévesnek vélt tájékoztatással szemben, hanem - a becsatolt feljegyzésből megállapíthatóan - arra kérte gyermekei anyját kötelezni, hogy adja ki a gyermekeket kapcsolattartásra. Ez tartalma szerint a felperes részéről a korábbi, részére kapcsolattartást biztosító határozat végrehajtására irányuló kérelem volt. E végrehajtásra irányuló kérelem tárgyában az alperesnek a közigazgatási eljárás szabályai szerint intézkednie kellett volna, vagy úgy, hogy a felperes kérelmének helyt adva kötelezi az anyát a korábbi határozat végrehajtására, vagy úgy, hogy a felperes kérelmét alakszerű és ebből eredően jogorvoslattal támadható határozat meghozatalával elutasítja. Miután az alperes a hatáskörébe tartozó ügyben intézkedést nem tett, azt elmulasztotta. Az ugyanis nem tekinthető érdemi intézkedésnek, hogy a feljegyzésben közölték a felperessel, igazolást nem hajlandók kiadni. E mulasztás olyan jogellenes magatartás, amely a kártérítő felelősségét megalapozza.
Ezért a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy a jogellenes magatartással összefüggésben keletkezett-e a felperesnek a keresetben érvényesített kára. A felperes az alperesi intézkedés érdekében önként utazott Miskolcról Szentesre és Szentesről Szegedre. A szegedi utazás szükségessége nem azért merült fel, mert erre az alperes dolgozói felhívták, hanem azért, mert az intézkedés kérésének alátámasztására szolgáló - halasztó hatályú -, perindítást igazoló keresetlevelet vagy bírósági egyéb iratot kérelme előterjesztésével egyidejűen nem tudta bemutatni. Ezért a Szegedre utazással kapcsolatos költség - mint kár - nem az alperes mulasztásának következménye, így az alperes jogellenes magatartásával nem is áll okozati összefüggésben. Okozati összefüggés hiányában pedig a kár megtérítésére lehetőség nincsen.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú érdemben helyes ítéletét a fenti indokolásbeli módosítással a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 248/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás