PK BH 1992/639
PK BH 1992/639
1992.10.01.
A kötelezett által önként teljesített egyösszegű nem vagyoni kártérítés mellett járadék megállapítása [Ptk. 354. §1, 355. § (3) bek.].
A felperes balesetet szenvedett, motorkerékpárjával nekiütközött az előtte szabálytalanul beforduló személygépkocsinak. Jobb lábszárán darabos csonttörés következett be, lába tökéletesen nem gyógyult, munkaképesség-csökkenése 25-30%-os, állapota végleges. Járása bizonytalan, gyakran bedagad a lába, időváltozásokra érzékeny. A baleset bekövetkezésekor a felperes 16 éves volt. Felszolgáló-tanuló munkakörében állandó járásra, állásra van szüksége, amelyet a baleset folytán kialakult állapota megnehezít. Az alsó végtagok fokozott igénybevételét kívánó munka és más tevékenység végzésében állapota akadályozza. Korábban szabadidejében, zenekarban dobolt, sérülése miatt azonban erre nem képes, mert lábával nem tudja a zenegépet kezelni.
A felperes kötelező felelősségbiztosítás alapján a kárigényét bejelentette az alperesnek. Az alperes a jogalapot elismerte, megtérítette a balesettel kapcsolatos dologi károkat és nem vagyoni kártérítés címén kifizetett 100 000 forintot. Ezt az összeget a felperes jogfenntartással fogadta el.
A felperes keresetében munkaképesség-csökkenésére tekintettel havi 2000 forint járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy amennyiben a felperes igazolni tudja, hogy a sérülés ténylegesen akadályozza a munka végzésében, nem zárkózik el a járadék fizetése elöl.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 1990. szeptember hó 1. napjától havi 1500 forint járadék fizetésére kötelezte az alperest. A felperes fiatal korára is tekintettel a nem vagyoni kártérítést járadék formájában látta megítélhetőnek, amelynek az összegét mérlegeléssel állapította meg, figyelembe véve az alperes által egy összegben már megfizetett nem vagyoni kárpótlást is. Ezek együttesen alkalmasak a felperes nem vagyoni hátrányának is kiküszöbölésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a felperes jelenleg is a szakmájában dolgozik, ezért a járadékigény idő előtti.
A másodfokú bíróság ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és 1992. január 1. napjától kezdődően elutasította a járadék iránti keresetet. Álláspontja szerint az alperes által készpénzben kifizetett 100 000 forint és az első fokú ítélet alapján fizetett 24 000 forint elegendő a felperes nem vagyoni kárigényének a kielégítésére, arra is tekintettel, hogy a felperes maga is közrehatott felróható módon a baleset bekövetkezésében.
A jogerős másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Minden alapot nélkülöz a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, mely szerint a baleset bekövetkezésében a felperes felróható módon közrehatott. A másodfokú bíróság a felperes közrehatását azon az alapon állapította meg, hogy egy hatósági jelzéssel nem ellátott motorkerékpárt vezetett vezetői engedély nélkül. Ezek a körülmények azonban legfeljebb a közlekedés-rendészet keretében lennének értékelhetők, ugyanis a baleset előidézésénél ezeknek semmi szerepük nem lehetett; az összeütközés kizárólagos okozója a szabálytalanul közlekedő gépkocsi vezetője volt.
A felperest 16 éves korában érte a baleset, az orvos szakértő véleménye szerint a balesetből eredő rokkantsága egész életére megmarad. A baleset miatt bekövetkezett véglegesen megmaradó mintegy 25-30%-os munkaképesség-csökkenés ugyan viszonylag kisebb mértékű, a baleset azonban azzal a következménnyel is járt, hogy a felperes a korábban folytatott foglalkozását a kialakult egészségi állapota miatt csak fokozott igénybevétel mellett folytathatja. A baleset miatt a felperes az alsó végtagok fokozott igénybevételét kívánó munka és más tevékenység végzésében akadályozott; mindez alkalmas arra, hogy a felperes életvitelét a baleset következményei megnehezítsék. Az ezzel kapcsolatos nem vagyoni hátrányt csak a járadék fizetésével lehet viszonylagosan kiküszöbölni. Semmi alapja nem volt annak, hogy a másodfokú bíróság 1992. január 1-jétől a járadékfizetési kötelezettséget megszüntette. Erre nem szolgálhat alapul, hogy a felperes korábban jogfenntartással átvette az alperes által egy összegben fizetett 100 000 forintot, illetőleg hogy csupán akkor lépett fel járadékigénnyel, amikor orvos szakértő által megállapítást nyert a végleges rokkantsága.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a járadékösszeg megállapításánál vette figyelembe az alperes által nem vagyoni kártérítés címén korábban egy összegben fizetett összeget.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 360/1992. sz.)
1
A Ptk. 354. §-át az 1993: XCII. törvény 40. §-a (4) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás