• Tartalom

PK BH 1992/643

PK BH 1992/643

1992.10.01.
Az ügyvédi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíj és a készkiadások perköltségként való megtérítésének szempontjai [Pp. 75. § (1)-(2) bek.; 1991. évi XXIII. tv. 10. §; 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek., 2. §.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének a per főtárgya tekintetében helyt adott. A felperes részére - a Pp. 78. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - 450 000 forint első fokú perköltséget ítélt meg, utalással arra, hogy ebből az összegből a „képviseleti munkadíj” 150 000 forint, míg a felperes által előlegezett kereseti illeték 300 000 forint.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és kizárólag az első fokú eljárásban megállapított ügyvédi munkadíj mértékét sérelmezte. Kérte annak felemelését 600 000 forintra, és igényelte a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségei megtérítését is. A fellebbezési kérelem indokaként a következőkre hivatkozott. Az alperes 121 238 008 forintnak megfelelő összegű DM perlésére okot adott. A per előkészítése külföldi megbízó vonatkozásában jelentősen bonyolultabb... „A felperesi képviselet feladata volt az alkalmazandó jog megfelelő megválasztásának a kérdése és a német joggyakorlat felderítése. A képviselet ellátása érdekében két esetben a képviseleti irodától eltérő székhelyű bíróságra kellett utaznia.” Mindezekre figyelemmel - szerinte - megalapozott az az igény, hogy legalább - a vonatkozó jogszabályban megjelölt a perérték 5%-át kitevő összegű képviseleti munkadíjat kapjon.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett rendelkezésének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdéséből következően perköltség címén a pernyertes fél igényt tarthat a célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül felmerült költségei megtérítésére; így egyebek mellett - az általa előlegezett eljárási illetékre és a hivatkozott szakasz (2) bekezdése szerint a képviseletében eljáró ügyvéd készkiadásainak és munkadíjának megtérítésére is.
A jelen ügyben már irányadó 1991. évi XXIII. tv. 10. §-ával megállapított módosító rendelkezés szerint az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya. Ez alól kivétel az, hogy a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségről a törvény indokolása szerint az ítélkezési gyakorlat jogszabállyal történő irányítása végett - továbbra is külön jogszabály rendelkezik. Ez a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: R.), amelynek az 1. §-a (1) bekezdése b) pontja szerint az elsőfokú bírósági eljárásban polgári peres ügyben legalább 1000 forint, legfeljebb a perérték 5%-át kitevő összegű ügyvédi munkadíj állapítható meg. Ha az ügyvéd a készkiadásait nem részletezi, a bíróság az ügyvéd készkiadásait a rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg, vagy azok megállapítását mellőzi (R. 2. §).
Az előzőekben hivatkozott rendelkezések együttes értelmezéséből következően az elsőfokú bíróság a pernyertes felperesnek járó perköltség összegének megállapításánál jogszerűen vette figyelembe az általa előlegezett kereseti illetéket, míg a képviseletével felmerült ügyvédi készkiadások megtérítését részletezés hiányában - indokoltan mellőzte. Tévedett azonban akkor, amikor az előzőekben ismertetett IM rendeletre utalással csupán 150 000 forintban határozta meg az ügyvédi díj mértékét, holott annak összege - kizárólag a per tárgya értékét figyelembe véve - elérhetne a 600 000 forintot. Ennél több viszont akkor sem volna megítélhető, ha az ügyben több tárgyalás megtartására kerül sor és terjedelmes bizonyítási eljárás foganatosítására, s mindamellett a per nem volna „különösen bonyolult”-tá nyilvánítható.
Értékelve az adott ügyben ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységet is, a felperes képviselője az első fokú ítéletben megállapított összegű perköltségnél többre tarthat igényt, de nem a fellebbezésében kért 600 000 forintra, hanem csak a bírói mérlegeléssel meghatározott 400 000 forintra. Ennek megfelelően emelte fel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú perköltség összegét 700 000 forintra.
A Legfelsőbb Bíróságnak a részben megváltoztató ítélete a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésén alapszik.
A felperesnek a nagyobb részben eredményes fellebbezése folytán - a Pp. 81. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperest a fellebbezési eljárási részperköltség megfizetésére, figyelemmel a felperes által előlegezett 13 500 forint fellebbezési illeték összegére is. (Legf. Bír. Pf. I. 20 500/1992. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére