PK BH 1992/649
PK BH 1992/649
1992.10.01.
Ha az örökhagyó házastárs hátrahagyása mellett hal meg, fokozott körültekintéssel kell eljárni a hagyatéki vagyontárgyak körének meghatározásánál [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 50. § (1) bek., 52. § (3) bek.; Csjt. 27–28. §-ok].
Az örökhagyó 1991. július 21-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örökösei gyermekei: dr. Cs. M. és Cs. I. míg túlélő házastársát özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
A hagyaték leltározása során az örökhagyó hagyatékaként vettek leltárba egy fenntartásos takarékbetétkönyvet 16 567 forint betéti összeggel, továbbá az ügyben szereplő szövetkezeti lakás egészét, melynek tulajdonjogát az örökhagyó 1963-ban vétel jogcímén szerezte meg.
A hagyatéki eljárásban az örökösök személyesen jártak el; a tárgyalásról felvett 3. sorszámú jegyzőkönyv szerint a közjegyző a tárgyalás megnyitása után ismertette az iratokat, majd a megjelent érdekelteket tájékoztatta „az idevonatkozó jogszabályokról”. Ezt követően a megjelentek előadták, hogy az örökhagyó után végrendelet nem maradt, és rajtuk kívül más törvényes örökös nincs; majd a hagyatéki vagyontárgyak rögzítése és a hagyatéki teher bejelentése után a túlélő házastárs úgy nyilatkozott, hogy „csak özvegyi haszonélvezeti jogot kér, a házastársi vagyonközösség megosztását nem kéri”. Az örökhagyó két gyermeke a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget osztályos egyezség alapján a túlélő házastársnak engedte át. Az ingatlant az érdekeltek törvényes öröklés jogcímén kérték átadni.
A közjegyző az ismételt nyilatkozatokra tekintettel a 3. sorszámú végzésével a szövetkezeti lakásingatlan egészét törvényes öröklés jogcímén a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten az örökhagyó két gyermekének, míg a takarékbetétkönyvben elhelyezett összeget osztályos egyezség alapján a túlélő házastársnak adta át. Az érdekeltek a fellebbezési jogról lemondtak, így a hagyatékátadó végzés nyomban jogerőre emelkedett.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A He. 52. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
Olyan esetben, amikor az örökhagyó házastárs hátrahagyása mellett hal meg, fokozott körültekintéssel kell eljárni a hagyatéki vagyontárgyak körének meghatározásánál. Ilyenkor a közjegyző akkor jár el helyesen, ha a túlélő házastársat a házastársi vagyonközösségből eredő jogaira figyelmezteti és a hagyatéki leltárba felvett vagyontárgyak közös, illetőleg különvagyoni jellegére nézve őt megnyilatkoztatja. Ha pedig a rendelkezésre álló adatokból kellő alappal lehet arra következtetni, hogy a teljes egészében az örökhagyó hagyatékaként felvett vagyontárgy a házastársi közös vagyonhoz tartozik, és a házastárs közös vagyoni igényét mégsem érvényesíti, ennek indokára magyarázatot kell tőle kérni. Előfordul ugyanis, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró házastárs félreérti a tájékoztatást, vagy valamely jogszabály tartalmáról van téves értesülése, és emiatt tesz az érdekeivel ellentétes nyilatkozatot.
Az adott esetben a hagyatéki iratok az örökhagyó és házastársa házasságkötésének az időpontját nem tartalmazzák. A törvényes örökösök születési adataiból azonban alappal lehet következtetni arra, hogy a szövetkezeti lakás megvásárlására a házasságkötést követően került sor. Ha pedig a szerzéskor a házastársak együtt élnek, és a lakásingatlan a Csjt. 28. §-a értelmében nem minősül az örökhagyó különvagyonának, annak csak 1/2 része tartozik az örökhagyó hagyatékához, míg további 1/2 része házastársi vagyonközösség jogcímén a túlélő házastársat illeti (Csjt. 27. §).
Bár a hagyatéki tárgyalást jegyzőkönyv rögzíti, hogy a közjegyző a jelenlevőknek az „idevonatkozó jogszabályokról” a tájékoztatást megadta, nem állapítható meg, hogy ez a tájékoztatás a fenti részletességgel a házastársi közös vagyoni igény lehetőségére is kiterjedt volna. A közjegyző a túlélő házastárs nyilatkozatának okát sem tisztázta, arra magyarázatot nem kért, és az özvegyet esetleges tévedéséről nem világosította fel. Mindez pedig azért sem lett volna mellőzhető, mivel a hagyatéki leltárnyomtatvány III. részének 2. pontja szerint a leltár felvételekor a túlélő házastárs azt a nyilatkozatot tette, hogy a lakásra fele részben házassági vagyonközösségi igényt érvényesít.
A kifejtettekre tekintettel a hagyatékátadó végzés a szövetkezeti lakásingatlanra vonatkozó részében törvénysértő s megalapozatlan. Tekintettel arra, hogy a fenntartásos betétkönyv vonatkozásában az osztályos egyezség nyilvánvalóan abban a feltételezésben jött létre, hogy az özvegy vagyonközösségi igénnyel nem lép fel, továbbá a hagyaték átadásáról lehetőleg egységesen kell dönteni, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a hagyatékátadó végzést teljes egészében hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 377/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás