GK BH 1992/655
GK BH 1992/655
1992.10.01.
A felperes kártérítési követelésének megalapozottsága annak folytán, hogy az alperes a helyiségek használati jogának átengedésére vonatkozóan a felperessel kötött - hatóság által engedélyezett - szerződés teljesítését jogos ok nélkül megtagadta: a kártérítés összegének megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 215. §, (2) bek., 312. § (2) bek., 313. §].
A felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban - a felemelt keresetében - 2 366 489 Ft és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A követelését az alperessel 1989. február 2-án létrejött megállapodásra alapította. A szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt az ingatlankezelő vállalattól bérelt T. u. 18. és T. út 24. sz. alatti 47, ill. 35 m2 alapterületű irodahelyiségek használati jogának átengedésére, 2 000 000 Ft ellenében. A felperes előadta, hogy bár a helyiségek használati jogának átengedését jogerős hatósági határozat engedélyezte, az alperes a helyiségekre a bérleti szerződéseket nem kötötte meg és a 2 000 000 Ft-ot részére nem fizette meg. A szerződésben kikötött összegen felül az időközben felmerült és általa kifizetett közüzemi díjakat az alperestől kártérítés jogcímén igényelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint 1989. május 2-án a szerződéstől elállt, tekintettel a felperes hibás és késedelmes teljesítésére, valamint az időközben bekövetkezett érdekmúlásra.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította a felperes kártérítési követelése jogalapjának „fennállását”. A döntését azzal indokolta, hogy az alperes mulasztást követett el, amikor a jogerős hatósági határozat ellenére nem gondoskodott a perbeli helyiségek bérleti szerződéseinek megkötéséről: ezáltal a felperest 2 000 000 Ft kár érte. Megállapította továbbá, hogy az előzőekkel okozati összefüggésben a felperes kénytelen volt tovább fizetni az átadásra szánt helyiségek közüzemi díjait is, amelyek megfizetésére pedig az alperes vállalt kötelezettséget. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló tényállás alapján úgy ítélte meg, hogy a kereseti kérelem jogalapja kártérítés címén megalapozott.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a részéről történt elállás következtében „szabadult” a szerződésben foglalt kötelezettségeitől. Rámutatott arra: az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy összesen 82 m2 alapterületű irodahelyiségre kötött a felperessel megállapodást, ezzel szemben a megállapodást engedélyező határozat 23 m2 irodahelyiségről és 35 m2 műhelyről rendelkezett. Az alperes fellebbezésében hangsúlyozta, hogy az elhelyező hatóságot időben értesítette megváltozott szándékáról. A helyiségek szerződéstől eltérő rendeltetése, kisebb alapterülete csak hosszabb idő után derült ki: ez megerősítette elállási szándékát. A fellebbezés szerint a felperes a helyiségeket jelenleg is használja, így közüzemi díjait is viselni tartozik: azokat nem lehet az alperesre áthárítani.
A felperes ellenkérelmében az első fokú közbenső ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 313. §-a szerint, ha a kötelezett a szerződés teljesítését jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között.
A perbeli esetben - az addig rendelkezésre álló tényállás alapján - 1989. július 21-én az alperes szövetkezet elnöke, V. F. kifejezetten visszavonta az 1989. május 2-i, elállást bejelentő nyilatkozatát, és fellebbezési jogáról lemondott arra az esetre, ha az elhelyező hatóság engedélyezi a megállapodásban foglalt helyiségek bérleti jogának átengedését. A jogerős államigazgatási határozattal a felek között a megállapodás létrejött [Ptk. 215. §-ának (2) bekezdése], s ehhez képest az alperesnek 8 napon belül át kellett volna utalnia a 2 000 000 Ft-ot, és az ingatlankezelő vállalattal a bérleti szerződést is meg kellett volna kötnie.
Az alperes a helyiségekről megtekintett állapotban szerződött. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére az alperes nem bizonyította, hogy az elnöke fellebbezésről lemondó nyilatkozatát követően bekövetkezett volna olyan állagromlás vagy egyéb körülmény, amely jogossá tehette a teljesítés megtagadását.
A kifejtettekre tekintettel tehát az alperes jogos ok nélkül tagadta meg a szerződés teljesítését. Mivel a jogosult a késedelemhez fűződő jogkövetkezmények helyett a lehetetlenüléssel kapcsolatosakat választotta, ezért a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján a kötelezett teljesítésének elmaradása miatt kártérítést követelhet.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróságtól eltérő indokok alapján, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint, az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta, és a Pp. 253. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az iratokat az elsőfokú bíróságnak azzal küldte meg, hogy a követelés összegszerűségére nézve a tárgyalást folytatni kell.
A Legfelsőbb Bíróság a követendő eljárás szempontjából nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a felperes káraként nem a megállapodásban szereplő 2 000 000 Ft-os összegből kell kiindulni, miként azt az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolása tartalmazza, mivel ez az összeg a bérleti jogok ellenértéke, és a felperes bérleti jogai továbbra is fennállnak. Azt kell vizsgálni, hogy a felperesnek milyen tényleges kára keletkezett annak folytán: az alperes jogos ok nélkül tagadta meg a szerződés teljesítését. A közüzemi díjakkal kapcsolatos igény elbírálásánál pedig abból kell kiindulni, hogy a helyiségeket jelenleg is a felperes tartja a birtokában. Vizsgálandó a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a károsult kárenyhítési kötelezettségének teljesítése is. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 181/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás