GK BH 1992/656
GK BH 1992/656
1992.10.01.
A költségvetésben előírtnál drágább anyag felhasználásból származó többletköltség megalapozott áthárítása annak folytán, hogy a szerződés módosítása megállapítható [Ptk. 240. § (1) bek.; GKT 79/1973. sz.].
A felek közötti szerződés alapján a felperes alvállalkozóként végezte a budapesti N. utcai műszaki állomás építési munkáit. A terv és költségvetés szerint a felperesnek G/1 jelű vasbeton gerendát kellett beépítenie, ennek megfelelően készült a költségvetés is. A felperes kérése alapján a tervező hozzájárult a vasbeton gerenda helyett acélgerendás megoldás kivitelezéséhez. Ezt az építési naplóban az alperes is elfogadta anélkül, hogy ennek költségkihatását tisztázta volna. A felperes a végszámlában a költségesebb megoldású acélgerendák felhasználásával végzett munka ellenértékét leszámlázta, ezt azonban az alperes nem egyenlítette ki. Emiatt a felperes 156 983 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munka átalányáras jellegére tekintettel, és mert a változtatással járó többletköltségek viselésére nem vállalkozott, a tervtől való eltérés költségkihatását a felperes nem érvényesítheti.
A felperes keresetét 57 718 Ft-tal felemelte. Előadta, hogy az alperes a számlájából ilyen összeget jogtalanul vont le azon a címen, hogy a szerződés 10. pontja szerinti szolgáltatásokat ő biztosítja.
A perben R. Gy. és az Igazságügyi Könyvszakértői Intézet (IKSZI) készített szakvéleményt. Az utóbbi szakvélemény szerint az eredetileg tervezett módon készítendő gerendák költsége 67 700 Ft lett volna, a ténylegesen beépített gerendáké pedig 156 983 Ft. A különbözet attól függően illeti meg a felperest, hogy a módosításra kinek az érdekkörében került sor. Az alperes az eredetileg tervezett munka ellenértékét sem fizette meg.
R. Gy. szakvéleménye szerint a módosításra a felperes érdekkörében felmerült ok miatt került sor, ezért a felperest nem illeti meg az árkülönbözet.
A szerződés 10. pontja szerinti felvonulási jellegű szolgáltatások kérdésében az IKSZI úgy nyilatkozott, hogy az alperes elvállalta az öltözködés és tisztálkodás lehetőségének a biztosítását, és ezért nem kötött ki térítést, ami építőipari gyakorlat. A bruttó fedezet nem fedezi a felperes számlájából levont 57 718 Ft felvonulási költséget, ezért az alperes indokolatlanul vonta le a felperes számlájából az említett összeget.
R. Gy. szakvéleménye értelmében a bruttó fedezet tartalmazza a felvonulási költségeket is, amelyek levonása indokolt volt.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok alapján meghozott ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és a megadott irányelvek figyelembevételével a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban B. Sz. szakértőt bízta meg, hogy készítsen a felmerült két vitás kérdésben szakvéleményt. A szakértő helyszíni szemlét tartott, tárgyalt a felek képviselőivel, megvizsgálta az iratokat, és ennek eredményeként terjesztette elő szakvéleményét. A szakvélemény értelmében a terv szerinti gerendamegoldás ellenértékét fedező összeget az alperes kifizette, összességében még 5581 Ft-tal többet is fizetett. A felperes ugyan nem az eredeti megoldást számlázta le, de végeredményben hozzájutott az eredeti költségvetésnek megfelelő munka ellenértékéhez. Ugyanakkor a szakértő szerint a kifizetett összeg nem fedezi az acélgerendák árát. Az alperes hozzájárult a módosításhoz, a felek írásban nem rögzítették, hogy ki viseli a módosítással kapcsolatos költségeket. Az alperestől elvárható lett volna annak írásbeli rögzítése, hogy ezeket a költségeket nem kívánja viselni.
A szakértő a vonatkozó rendelkezések ismertetése mellett igenlő választ adott arra, hogy a bruttó fedezet magában foglalja-e a felvonulási jellegű költségeket, így a megrendelő által biztosítani vállalt öltözködési és tisztálkodási lehetőség megoldásának a költségét is. A megrendelő azonban nem közölte, hogy térítést kér, ezért a szakértő szerint jogtalanul vont le a szolgáltatások fejében a felperes számlájából 57 718 Ft-ot.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás fenti adatai alapján meghozott újabb határozatában az alperest a felperes részére 156 983 Ft és kamata, továbbá 57 718 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a megismételt eljárás során beszerzett szakvélemény megalapozza a felperes keresetét. Az alperes a gerendamódosítás folytán arról is tudomást szerzett, hogy költségesebb megoldás készül. Nem zárta ki a költségviselést, ezért a felperes igényt tarthat a módosított megoldás ki nem fizetett ellenértékének a megfizetésére. Az alperes alaptalanul vont le a felperes számlájából 57 718 Ft-ot, mert a szerződés 10. pontjában díjtalan szolgáltatásokra vállalkozott. Köteles ezért a felperes részére az említett összeget megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatása, a kereset elutasítása érdekében. Korábbi előadásait megismételte, illetve kiegészítette azzal, hogy bár hozzájárult az acélgerendás megoldáshoz, ennek költségeit nem vállalta, illetve a felek szóbeli megállapodása értelmében a módosított megoldás kivitelezését a felperes díjtalanul vállalta. Ezt támasztja alá az is, hogy bár a módosítás 1987. június 18-án történt, az ezt követően - a vállalkozói díjra és a határidőre egyaránt kiterjedő - szerződésmódosítás során a felperes nem szerepeltette az acélgerendák többletköltségét. A többletköltséget az 1987. szeptember 30-i részszámlában annak ellenére sem számlázta le, hogy a gerendák beépítése ezt megelőzően megtörtént; a többletköltséget csak a végszámlában szerepeltette. Az alperes előadta, hogy 156 983 Ft fizetésére azért sem lett volna kötelezhető, mert a szakvélemény szerint az említett munka díjaként 70 353 Ft-ot korábban már megfizetett. A felperes ezért legfeljebb 86 626 Ft-ot igényelhetne.
Az alperes tagadta, hogy a szerződésben díjmentesen vállalkozott a felvonulási jellegű szolgáltatásokra, ezért véleménye szerint jogosan csökkentette a felperes számláját az általa nyújtott szolgáltatások költségével.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Tagadta, hogy díjtalanul vállalkozott az acélgerendás megoldásra, illetve nem tartott igényt a különbözetekre. Állította, hogy bár az alperesnek tudomása volt arról: költségesebb megoldás készül, ahhoz hozzájárult. A felperes szerint a szakértői vélemény figyelembevételével a bíróság helyesen állapította meg a marasztalási összeget is. Az összeg fedezi az acélgerendák teljes bekerülési költségét.
A követelés 57 718 Ft-os részével kapcsolatban részletesen kifejtette azt az álláspontját, hogy az alperesnek felvonulási költség címén nem keletkezett vele szemben az ő követelésébe beszámítható ellenkövetelése. Hangsúlyozta, hogy éppen azért állapították meg a szokásoshoz képest alacsony összegben a bruttó haszonkulcsot, mert az alperes a szerződés 10. pontjában díjtalanul vállalkozott bizonyos szolgáltatásokra.
A fellebbezés az alábbiak szerint csak részben alapos.
A megismételt eljárásban kiegészített bizonyítás adatai alapján az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a tervezett vasbeton gerenda helyett alkalmazott acélgerendás megoldás ellenértékének felszámíthatóságával, illetve azzal kapcsolatban, hogy az alperes jogtalanul vont le felvonulási költség címén a felperes számlájából 57 718 Ft-ot. A kiegészített bizonyítás adatai szerint a felek között nem átalányáras, hanem tételes elszámolású szerződés jött létre. Az alperes tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munka átalányáras jellege folytán fel sem merülhetett a felperes részéről az acélgerendás megoldás alkalmazása miatt többletköltség érvényesítése.
Az irányadó tényállás az, hogy az alperessel jogviszonyban levő tervező a felperes javaslatára hozzájárult a tervmódosításhoz, és ezt építési naplóbejegyzés útján az alperesi megrendelő is elfogadta. Az alperesnek, aki fővállalkozóként végezte a munkát, mint szakvállalatnak tudnia kellett, hogy a hozzájárulásával megváltoztatott megoldás az eredetinél költségesebb. Ennek ellenére a módosítással egyidejűleg az építési naplóban nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a módosításhoz csak azzal a feltétellel járul hozzá: a költségeket a felperes viseli. Ilyen körülmények között, a GKT 79/1973. számú állásfoglalás indokolásában részletezett szempontokat is figyelembe véve, a tervezett gerendamegoldás megváltoztatása és ennek költségkihatása tekintetében a szerződés módosítása [Ptk. 240. § (1) bekezdése] állapítható meg. Ehhez képest pedig a felperes jogosult volt a módosított megoldás megvalósítási költségét leszámítani.
Azok a körülmények, amelyekre az alperes a fellebbezésében hivatkozott, a felperes igényét nem teszik megalapozatlanná. A rendelkezésre álló adatok szerint a módosított megoldás költsége 156 983 Ft volt. Nem vitás az, hogy a felperes által benyújtott számla alapján az alperes ezért a munkáért 70 353 Ft-ot korábban már megfizetett. Az alperes fellebbezése ezért annyiban alapos, hogy a felperes csak a különbözet, tehát a 86 626 Ft megfizetésére tarthat igényt. Ellenkező esetben az alperes az eredetileg tervezett és a módosított megoldás költségeit egyaránt kifizetné, és ezzel a felperes jogalap nélkül gazdagodna.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és annyiban változtatta meg, hogy 156 983 Ft helyett 86 626 Ft megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladó részében a gerendákkal kapcsolatos keresetet elutasította.
A lefolytatott bizonyítás adatai szerint a felperes a perbeli munkával a szokásosnál jelentősen alacsonyabb mértékű bruttó fedezetet érvényesített. Ugyanakkor az alperes a szerződés 10. pontjában vállalta, hogy biztosítja az öltözködés és a tisztálkodás lehetőségét, és ezért nem kötött ki ellenértéket. Az adott körülmények között, figyelemmel a szakértői véleményre is, az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy az alperes utólag nem csökkentheti az általa nyújtott szolgáltatás költségével a felperes számláját. A rendelkezésre álló adatok azt támasztják alá, hogy a szokásoshoz képest alacsonyabb mértékű bruttó fedezet kikötésére, az alperesi szolgáltatásra tekintettel került sor. Az alperes ezért jogtalanul csökkentette 57 718 Ft-tal a felperes számláját. Helyesen kötelezte tehát az elsőfokú bíróság az alperest ezen összeg és kamatai megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a már leírtak szerint részben megváltoztatta, egyebekben azonban helybenhagyta. (Pest Megyei Bíróság 3. G. 41 070/1990. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 31 340/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás