KK BH 1992/661
KK BH 1992/661
1992.10.01.
A polgármester a 10 000 főnél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselő-testület tagjának tekintendő [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 14. § (2) bek., 31. § (2) bek.].
A felperes köztársasági megbízott keresetében kérte az I. községi önkormányzat alperes képviselő-testületi határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint jogszabálysértő az alperes határozata, amellyel a polgármester szavazati jogát korlátozta. A bíróság helyt adott a felperes keresetének, és a határozatot a Pp. 339. §-a alapján hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a helyi önkormányzatokról szóló, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) egyes rendelkezéseit egymással összefüggésben lehet csupán értelmezni. Eszerint a 10 000 főnél kisebb lélekszámú településen megválasztott polgármester is tagja a helyi képviselő-testületnek. Az Ötv. 31. §-ának (2) bekezdése a 10 000 főnél nagyobb lélekszámú településen megválasztott polgármesterről azért mondja ki külön, hogy a képviselő-testület tagja, mert az ilyen településeken kívül álló személy is lehet polgármester, míg a kisebb számú településeken nem. Bár a 10 000 főnél kisebb lélekszámú települések esetében a törvény kifejezetten nem mondja ki, hogy a megválasztott polgármester tagja a képviselő-testületnek, a törvény egyéb rendelkezései azonban ezt kellően alátámasztják. Utalt az elsőfokú bíróság az önkormányzati törvény 12. §-ának (2) bekezdésére, mely szerint a képviselő-testület elnöke a polgármester, továbbá a törvény 9. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint a képviselő-testület hatáskört ruházhat a polgármesterre. Az alkotmány kimondja a helyi önkormányzatok egyenlőségét. Ez a jogelvet sértené, ha egyes településeken a polgármester a képviselő-testület tagja lenne, míg másoknál pedig nem. Az indokolás szerint az alperes az önkormányzati törvény 14. §-ának (3) bekezdését tévesen értelmezte. Az nem értelmezhető úgy, hogy a polgármestert szavazati jog csak az esetben illeti meg, ha a határozathozatalnál szavazategyenlőség van.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását a felperes keresetének elutasítását. Elsősorban arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem adott választ arra, hogy határozata milyen tételes jogszabályt sért, hanem a felperes álláspontját elfogadva, csupán a jogalkotó kutatta, és a jogszabály értelmezése alapján vonta le ezt a következtetést. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének végrehajtása esetén sértenék a jogszabályt, éspedig a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról rendelkező, 1990. évi LXIV. törvény 8. §-át, amelynek d) pontja meghatározza, hogy az alperes esetében a képviselő-testület tagjainak száma 9 fő. Ezen jogszabálynak megfelelően került sor 9 képviselő megválasztására. A 9 képviselő-testületi tagot a polgármester nélkül választották meg a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően, így a polgármester a képviselő-testület tizedik tagja lenne, ha elfogadható lenne az az álláspont, hogy a polgármester is tagja a képviselő-testületnek.
Utalt az alperes arra, hogy téves az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy csupán a 10 000-nél nagyobb létszámú településen lehet a polgármester kívül álló személy. Vitatta, hogy az alkotmányban biztosított egyenlőséget sértené, az, hogy ha a polgármesternek - mint az önkormányzat szervének - eltérő hatáskört biztosítanának, úgyszintén nem sérti a képviselő-testület önállóságát, függetlenségét sem az, ha egy szavazással el nem dönthető vitás kérdésben a nem képviselő-testületi tag polgármester szavazata dönt. Az alperes álláspontja szerint, ha a polgármester a képviselő-testület tagjaként minden esetben szavazati joggal rendelkezne, úgy a polgármestert két szavazata illetné. Első ízben már szavazatával a polgármester szavazategyenlőséget hozhat létre, a megismételt szavazáskor pedig úgyszintén az ő szavazata dönti el a kérdést. A jogalkotónak pedig bizonyára nem állt szándékában szavazási többletjogosítvánnyal felruházni a polgármestert a képviselő-testület többi tagjához viszonyítva. Végül utalt arra, hogy amennyiben a jogalkotó szándéka az volt, hogy a polgármester minden esetben tagja legyen a képviselő-testületnek, úgy nem lett volna akadálya ezt a törvényben kimondani. Nyilvánvalóan nem véletlen ennek elmaradása.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte fellebbezési ellenkérelmében. Megismételte az első fokú eljárás során már előadottakat, kiegészítve azzal, hogy nem áll fenn jogszabálysértés amiatt, mert az alperes esetében a megválasztott 9 képviselő-testületi tagon túlmenően a képviselő-testület 10. tagja lesz a polgármester. A választójogi törvény szerint a 10 000 főnél kisebb lélekszámú településeken lehetőség van arra, hogy egy jelölt képviselőként és polgármesterként is induljon a választáson. Ebben az esetben, ha a jelöltet képviselő-testület létszáma a jogszabályban meghatározottal azonos, ha azonban a jelölt csupán polgármesterként indul a választáson, úgy vele a képviseleti-testület létszáma eggyel növekszik. Álláspontja szerint a jelen perben nem volt eldöntendő kérdés az önkormányzati választások törvényessége, ezért az elsőfokú bíróság értelemszerűen nem foglalkozott a képviselő-testület létszámának kérdésével. Fellebbezési ellenkérelme mellékletében a felperes felsorolta a megye azon településeit, ahol a polgármester képviselőként is indult a választásokon, és ilyen minőségben is megválasztásra került, illetőleg azon településeket, ahol csak polgármesterként indult a jelölt a választásokon. Az utóbbi települések száma az előbbit lényegesen meghaladja.
A megyei bíróság az alperes fellebbezését nem találta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes volt az érdemi döntése is. A megyei bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának azon részével nem értett egyet, hogy a 10 000 főnél nagyobb lélekszámú településen van lehetőség kívül álló polgármester választásra. Az ennél kevesebb lélekszámú településeken is van arra lehetőség, hogy a képviselőjelöltként nem induló személy induljon a polgármesteri választáson. Egyebekben a megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi indokolásával is. Egyetértett azon álláspontjával, hogy az önkormányzati törvény egyes rendelkezéseit önmagukban kiragadva értelmezni nem lehet, az egyes rendelkezéseket egymással összefüggésben. Így egyetértett az elsőfokú bírósággal a megyei bíróság abban, hogy a polgármester a 10 000 főnél kisebb lélekszámú településen is a képviselő-testület tagjának tekinthető. Ezen álláspont mellett szól az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Ötv. 12. §-ának (2) bekezdése. Az elnök a képviselő-testület kívül álló, harmadik személyekkel szemben képviseli. Ilyen jogosítvány nyilvánvalóan nem illethet meg olyan személyt, aki a képviselő-testületnek nem tagja.
A megyei bíróság álláspontja szerint nem jelent törvénysértést az, hogy a választójogi törvény szerint az alperes esetében a képviselő-testület tagja 9 fő lehet, és így a polgármesterrel együtt már 10 főből áll a képviselő-testület. Az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezés arra utal, hogy hány képviselő-testületi tag megválasztására van jogi lehetőség. A választójogi törvény nem zárja ki azt, hogy ha a 10 000 főnél kisebb lélekszámú településen a polgármester képviselő-testületi tagként a választáson nem indul, úgy személyével a jogszabályban meghatározott létszámú képviselő-testület tagjainak száma eggyel növekedjék. A választójogi törvény szerint - mint arra a felperes fellebbezési ellenkérelmében utalt - lehetőség lett volna arra, hogy a polgármesterjelölt képviselő-testületi tag jelöltként is induljon a választáson. Ez esetben nem növekedett volna a képviselő-testület tagjainak száma.
A megyei bíróság tehát elfogadta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a polgármester tagja a képviselő-testületnek, így nyilvánvaló, hogy a polgármestert szavazati jog minden esetben megilleti. Az alperes szervezi és működési szabályzata is kimondja, hogy szavazati jog a polgármestert is megilleti.
Az Ötv. 14. §-ának (2) bekezdése szabályozza a döntéshozatalból való kizárás lehetőségét. Eszerint a képviselő-testületi döntéshozatalból az zárható ki, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. E jogszabályi rendelkezésből pedig az következik, hogy nincs jogi lehetőség arra, hogy a képviselő-testület szavazati joggal rendelkező személyt - így a polgármestert - általánosságban minden esetre kizárjon a döntéshozatalból. Az alperes határozata ezt a jogszabályi rendelkezést sérti, ily módon helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor azt a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, 2. Pf. 20 403/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás