KK BH 1992/664
KK BH 1992/664
1992.10.01.
A kárpótlás iránti igényt csak a Szovjetunió területén — a második világháborúval összefüggésben — eltöltött hadifogság alapozza meg [93/1990. (XI. 21.) Korm. r. 1. § (2) bek. d) pont]
A felperes 1945. május 10. napján Csehszlovákiában esett hadifogságba, majd onnan Magyarországon keresztül Romániába szállították. A hadifogolytáborból 1945. szeptember 2. napján szabadult.
A felperes 1990. április 12. napján kérte, hogy az alperes kárpótlási hivatal hatósági bizonyítványban igazolja személyes szabadságának korlátozását.
Az alperes 1991. március 8-án kelt levelében a felperes kérelmét elutasította.
A felperes keresetében az alperes döntésének felülvizsgálatát kérte, arra hivatkozva, hogy a kárpótlás szempontjából nem a fogság helyének, hanem a hadifogság tényének van jelentősége. Rámutatott, hogy a vizsgált időszakban Csehszlovákia és Románia szovjet megszállás alatt állt, így hadifogságát a Szovjetunió egyik gyarmati jellegű tartományában töltötte.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a jogszabály alapján személyes szabadságot korlátozó intézkedés hatálya alatt az a személy állt, akit a második világháborúval összefüggésben 1944. október 1-je után a Szovjetunióba hurcoltak, illetve ott hadifogságba esett. A bíróság álláspontja szerint nemzetközi jogi értelemben sem Csehszlovákia, sem Románia nem volt része a Szovjetuniónak, ezért az alperes alappal utasította el a felperesi kérelmet.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Rámutatott, hogy ő ugyanolyan sérelmet szenvedett, mint aki ténylegesen eljutott a Szovjetunió területére. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a szovjet hadsereg foglyaként hurcolták Csehszlovákia területéről Romániába. Álláspontja szerint a jogalkotónak nem lehetett célja a hadifoglyok közötti különbségtétel csak azért, mert egyesek eljutottak a Szovjetunió területére.
A felperesi fellebbezés nem alapos. A 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt az a személy állt, akit munkavégzés céljából vagy hadifogság címén a második világháborúval összefüggésben 1944. október 1-je után a Szovjetunióba hurcoltak, illetve ott hadifogságba esett. Helyesen mutat rá az első fokú ítélet arra, hogy sem Csehszlovákia, sem Románia nem volt része a Szovjetuniónak, így ez a jogszabályi rendelkezés a felperes esetében nem alkalmazható. Tekintettel arra, hogy az alperes döntése jogszerű volt, a felperes keresetét mint alaptalant el kellett utasítani.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az abból levont jogi következtetés is, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 25 475/1991. sz.)
* Lásd még az 1992. évi XXXII. tv-t.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás