BK BH 1992/673
BK BH 1992/673
1992.11.01.
A személyi szabadság megsértése valósul meg, ha a helyiségbe a sértett önként megy be, de a későbbi eltávozási szándékának a megvalósításában az elkövető az ajtót rájuk zárva megakadályozza [Btk. 175. § (1) bek.].
A városi bíróság az I. r. és a II. r. vádlottat társtettesként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás büntette miatt szabadságvesztésre és mellékbüntetésre ítélte, a III. r. vádlottat pedig próbára bocsátotta.
A bíróság az I. r. vádlottat a 2 rb. személyi szabadság megsértése miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás szerint a II. r. és a III. r. vádlottak az I. r. vádlott tanyája felé tartottak. Útközben észrevették egy külföldi személygépkocsit, amely a tarlón parkolt. Az I. r. vádlott közölte társaival, hogy az állatok etetése után menjenek vissza és ijesszék meg az autó tulajdonosait.
23 óra körüli időpontban az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak visszatértek a két német állampolgárhoz, akik autójuk mellett hálózsákon, a tarlón aludtak. Röviddel ezt megelőzően kötöttek a külföldi állampolgárok házasságot, és kelet-európai útjuk során a volt Szovjetunióba tartva ezen a helyen pihentek meg.
Az I. r. vádlott zöld gyakorlóruhában volt, velük volt az I. r. vádlott két kutyája is. Az I. r. és a II. r. vádlottak ital hatása alatt álltak. A II. r. és a III. r. vádlottak a kutyákkal odamentek az autójuk mellett hálózsákban alvó német állampolgárokhoz, rájuk világítottak a zseblámpával, mire a német állampolgárok felébredtek. A II. r. vádlott közölte velük, hogy mezőőr, és megmutatta - a nyomaték kedvéért - a MÁV-igazolványát. Határozottan felszólította a sértetteket, hogy mivel tárcsázhatnak a környéken, veszélyes ott aludniuk, és arra hívta fel őket, miközben a hálószákjaikat is felkapta, hogy kövessék őt.
A német állampolgárok magyarul nem beszéltek, a vádlottak sem beszéltek németül. A vádlottak fellépésére a sértettek beültek a gépkocsijukba, és követték az I. r. vádlottat, azt feltételezték, hogy hivatalos személy. A II. r. és a III. r. vádlottak távolabb, a fasornál mentek utánuk. A tanyán az épülettől kb. 70 méter távolságra levő ún. "lapos részen" álltak meg, a sértettek kiszálltak a gépkocsiból, megnyugodtak, tekintettel arra, hogy az I. r. vádlott barátságosan viselkedett. 24 óra tájban az I. r. vádlott a sértettekkel betért a tanyaépületbe, amely saját tulajdona volt, és megmutatta, hogy hova tehetik le hálózsákjaikat és hol aludhatnak.
A külföldi nászutas pár ezt követően lepihent a hálózsákon alvás céljából. Az I. r. vádlott ekkor elhagyta az épületet. Amikor a tanyaépületből az I. r. vádlott távozott, a sértettek még nem aludtak. Az I. r. vádlott az épület bejárati ajtaját kulccsal kívülről bezárta. A kulcs fordulását a zárban a sértettek is hallották. Az egyik sértett a bejárati ajtóhoz ment, megpróbálta azt kinyitni, majd dörömböltek, hogy engedjék ki őket, de ez eredményre nem vezetett. Az ajtó vagy az ablak kitörését menekülés végett azonban nem kísérelték meg, mert további következményektől tartottak. A sértettek ezt követően kb. 2 óra hosszáig voltak a tanyaépületbe bezárva.
Az I. r. vádlott az épületből a kocsi közelében várakozó II. r. és III. r. vádlottakhoz ment, és felhívta társait, hogy nézzék meg, mi van a személygépkocsiban. Azt nem közölte a vádlott-társaival, hogy a sértettek a házból feltehetően nem tudnak kijönni. A II. r. vádlott a gépkocsiponyva tetejét egy kis helyen megszakította, majd az I. r. és a II. r. vádlott kinyitotta a gépkocsi ajtaját. Az autóban mindhárom vádlott kutatott, és abból kivették egy Minolta fényképezőgépet tartozékaival, egy áruházi katalógust, autófényezőt, szürke nyelű kést, egy fekete pénztárcát, amelyben hitelkártya, 1400 forint és 200 svájci frank, valamint egy jogosítvány volt, összesen 83 168 forint értékben.
Ezután a vádlottak a fényképezőgéphez tartozó vakut magukkal vitték, és a szomszédos tanyára mentek, hogy az ott lakókat megijesszék, a vakuval villogtattak. Hajnali 2 óra körül mentek vissza az I. r. vádlott tanyájára. Az I. r. vádlott először a II. r. vádlottat küldte be az épületbe, hogy zavarja el a sértetteket, de ennek a II. r. vádlott nem tett eleget. A III. r. vádlott félt az I. r. vádlottól, ezért bement a házba, ahol a hálózsákban fekvő német állampolgárokat mutogatással felhívta a ház elhagyására. A nyomaték kedvéért a nyakához tette a kezét és egy mozdulattal jelezte, hogy veszélyes tovább a házban maradniuk.
A sértettek sietve az autójukhoz mentek, majd távoztak a tanyáról.
A kár lefoglalással megtérült.
A városi bíróság a személyi szabadság megsértésének vádja alóli felmentés indokaként - egyebek mellett - arra utalt, hogy az elkövetési magatartások általában tevőleges, aktív tevékenységet tételeznek fel, bár nem kizárt a szándékos mulasztással történő megvalósítás sem, a bűncselekmény azonban kizárólag szándékosan követhető el. Minthogy a törvényi tényállás alapesete különös célzatot nem tartalmaz, a személyi szabadság megsértése mind egyenes, mind elsődleges szándékkal elkövethető. Az elkövető tudatának át kell fognia azonban a bűncselekmény tárgyi körülményeit. Abban az esetben, ha a cselekményt gondatlanságból vagy véletlenül követik el, a bűncselekmény megállapítására nincs törvényes alap.
A bíróság azt állapította meg, hogy kétséget kizáróan nem bizonyítható az, hogy az I. r. vádlottnak a társakkal együtt olyan szándéka lett volna, amikor a sértetteket a házába hívta, hogy a sértetteket a személyi szabadságuktól megfossza.
A szabadságtól való megfosztás jogellenes magatartást tételez fel. Hiányzik viszont a cselekmény jogellenessége, ha azt valamely büntethetőséget kizáró olyan körülmény fennállása zárja ki, amely a társadalomra veszélyesség vonalán képez büntethetőségi akadályt. Az adott esetben ilyen a sértettek beleegyezése, akik beleegyeznek abba, hogy az I. r. vádlott házába menjenek.
A városi bíróság - mindezt szem előtt tartva - a vádlottaknak ezt a cselekményét a lopás bűntettéhez kapcsolódó és önálló bűncselekmény megállapítását nem eredményező eszközcselekményként értékelte.
A megyei bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet, az I. r. vádlott bűnösségét személyi szabadság megsértése vétségében is megállapította, helyt adva az erre irányuló ügyészi fellebbezésnek.
A másodfokú bíróság rámutatott, ebben a körben nincs jelentősége, hogy a sértettek az I. r. vádlott tanyájára, illetőleg az ott található épületbe önként mentek-e be, vagy pedig kényszer hatására. Lényeges viszont az, hogy amikor az I. r. vádlott az épületből távozott, az ajtót kulccsal rájuk zárta. A bezárt helyiségből a sértettek megpróbálták eltávozni, amely nem járt sikerrel.
Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a sértettek a bezárt helyiségből kitörhettek volna. Ilyen kötelezettségük a sértetteknek nem volt, s a körülmények (két német juhászkutya az udvaron) ettől vissza is tartották őket. Téves az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolása abban a vonatkozásban is, hogy a személyi szabadság megsértésének vétségét a vagyon elleni cselekmény büntetlen eszközcselekményének tekintette.
Az adott esetben valóságos anyagi halmazat jött létre jött létre a lopás és a személyi szabadság megsértése bűncselekményei tekintetében.
Ezen indokok alapján a megyei bíróság az I. r. vádlott bűnösségét 2 rb. a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadság vétségében is megállapította. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2. Bf. 904/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás