BK BH 1992/676
BK BH 1992/676
1992.11.01.
Az országon átutazó külföldi állampolgártól lefoglalt, külföldön vásárolt gépkocsinak téves elkobzása a csempészet megvalósulásának hiányában [Btk. 312. § (1) bek. a) pont és (2) bek. c) pont, 314. § (4) és (5) bek., Be. 375. §, 39/1976. (XI. 10.) PM—KkM r. 20. § (1) bek., 47. § (1) és (2) bek., 48. §, 90. § (2) bek.].
A külföldi állampolgár terhelttel szemben a csempészet büntette miatt indított nyomozást a városi ügyészség határozatával - a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély volta miatt - megszüntette, és őt megrovásban részesítette, majd a városi bíróságnál a Be. 375. §-ában szabályozott eljárásban a terhelttől lefoglalt vámáruk elkobzását indítványozta.
A városi bíróság az elkobzásra irányuló ügyészi indítványt elutasította, elrendelte a vámáruknak az értékesítésre felajánlását, és kötelezte a terheltet a felmerült 3400 forint bűnügyi költségből 988 forintnak a megfizetésére azzal, hogy a fennmaradó 2420 forint bűnügyi költséget az állam viseli.
A végzés ellen az ügyész a bűnügyi költségről történő téves rendelkezés, míg a terhelt és jogi képviselője a bizonyítási eljárás lefolytatása, ennek alapján a terhelt felmentése és a gépkocsi - valamint egyéb vámáruk lefoglalásának megszüntetése végett terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet.
A városi bíróság a tárgyalás eredményeként hozta meg a jogerőre emelkedett - és a törvényességi óvással megtámadott - végzését. Végzésében hatályon kívül helyezte a korábbi végzésének a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos téves rendelkezését; az elkobzásra irányuló ügyészi indítványt elutasította, és a vámáruknak a vámhivatal részére történő értékesítésre felajánlását rendelte el. A döntés alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a külföldi állampolgárságú terhelt a vámhivatalnál jelentkezett magyarországi belépésre. A vámvizsgálat előtt nem jelentette be, hogy aznap egy 303 600 forint értékű Volkswagen típusú gépkocsit vásárolt, és arra a magával vitt rendszámtáblákat szerelt fel. A végzés jogi indokolása szerint a terhelt annak ellenére, hogy elolvasta a rendelkezésére bocsátott, anyanyelvén írt tájékoztatót, vámbiztosítékot nem tett le, írásbeli vámáru-nyilatkozatot nem adott, illetve a vámárut a határon nem mutatta be. Ily módon megszegte a módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést. Ezzel pedig megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet büntettet.
A gépkocsi - és lefoglalt egyéb vámáru - elkobzását, illetve a terheltnek elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését méltányosságból, a Be. 314. §-ának (4) és (5) bekezdése alkalmazásával mellőzte; ez okból az ügyészi indítványt elutasította. Kifejtette még, hogy a gépkocsi a terheltnek nem adható ki, mert azt a vámellenőrzés alól elvonta; vámbiztosítékot nem tett le, emiatt az nem vámkezelhető. Ez okból a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet I. melléklet 4. pontja alapján csak a vámhivatal útján, gazdálkodó szervezet által történő értékesítésnek lehet helye.
A jogszabály szerint az értékesítését követően, a befolyt összeg 50%-át vám címén kell elszámolni, míg a fennmaradó összeget a raktározott vámáru értékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazásával az utasnak vagy a küldemény címzettjének ki kell fizetni.
A végzés ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
A Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében csempészetet az követ el, aki vámárut vámellenőrzés alól elvon, vagy vámszempontból lényeges körülmények tekintetében a hatóság előtt valótlan nyilatkozatot tesz.
A városi bíróság által megállapított tényállás szerint a terhelt elolvasta ugyan a "Váminformációk külföldi állampolgárok számára" címet viselő, anyanyelvén írt tájékoztatót, ennek ellenére vámbiztosítékot nem tett le. A szóban forgó tájékoztató azonban - amint arra a terhelt az eljárás során előterjesztett védekezésében hivatkozott is - a személygépkocsikkal kapcsolatban semmilyen külön kötelezettséget, vámelőírást a külföldi utas részére nem tartalmaz. A tájékoztató a gépjárművekkel kapcsolatban a vámszervek kötelességéről, jogosultságáról ad információt, miszerint a vámszervek kötelessége nem csupán a törvények betartására terjed ki, hanem "néhány ellenőrző vizsgálat során a gépjárművek, valamint a kézipoggyász ellenőrzésére is". Ezt követően az utasokat együttműködésre hívja fel: "amennyiben Önt is hasonlóképpen ellenőriznek, kérjük megértő türelmét és segítségét, mert így rövidebb lesz az ellenőrzés". A "Váminformáció"-nak a fentebb idézett rendelkezéséből tehát a külföldi utas csak arról szerezhet tudomást, hogy adott esetben a magyar vámszervek a gépkocsiját - mint ahogy a kézipoggyászát is jogosultak részletesen átnézni és ellenőrizni. Ezen túlmenően a közlekedési eszközül használt - tranzitútvonalon közlekedő - személygépkocsival kapcsolatos kötelezettséget a terhelt által elolvasott és aláírt tájékoztató nem ír elő. A terhelt - meg nem cáfolt védekezése szerint - nem volt tisztában azzal, hogy vámbiztosítékot kell letennie; ennek - amennyiben az előírást ismeri - eleget kívánt volna tenni, mert (az iratokból is megállapíthatóan) az országba történő belépéskor 500 DEM-mel rendelkezett. A terheltnek a kellő ismeret hiányára utaló védekezését a tájékoztatónak a tartalma önmagában is alátámasztja. Ezek az adatok bűnösség szempontjából jelentősek.
A Btk. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Az ilyen tévedés a Btk. 22. §-ának d) pontja értelmében büntethetőséget kizáró ok.
A Legfelsőbb Bíróság azonban nem a tévedés szabályainak nem alkalmazása, hanem a csempészet büntette elkövetésének a megállapítása miatt találta a városi bíróság végzését törvénysértőnek.
A terhelt az iratokból megállapíthatóan a tájékoztató aláírása után az eljáró pénzügyőr kérésére a gépkocsinak a birtokában levő okmányait adásvételi szerződést, számláit, a gépkocsi típuskönyvét - azonnal átadta. Miután az országba való belépésre gépkocsival jelentkezett, és az azzal kapcsolatban rendelkezésre álló iratokat is bemutatta, az árut a vámellenőrzés alól nem vonta el, arra nézve ily módon tett szóbeli nyilatkozatot, írásbeli nyilatkozattételre pedig a terhelt nem volt köteles. A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló, többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 47. §-ának (1) bekezdése értelmében az ideiglenes jelleggel behozott, a 48. §-ban felsorolt vámárukat behozatali előjegyzésben kell vámkezelni; a 47. §-ának (4) bekezdése kifejezett rendelkezést tartalmaz a magyarországi tartózkodás idejére, ideiglenesen, használat céljára behozott gépjárművekre. Ez azt tartalmazza, hogy az e célból behozott gépjárműveket szóbeli árunyilatkozat alapján lehet behozatali előjegyzésben vámkezelni. Az együttes rendelet 47. §-a (2) bekezdésének előírása szerint a behozatali előjegyzés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll.
A gépkocsi azonosítására vámszempontból annak motorszáma és alvázszáma szolgál, ezek az adatok pedig a terhelt által behozott gépkocsi esetében is a gépkocsinak és a terhelt által egyidejűleg átadott gépkocsi típuskönyvének, valamint közjegyzővel hitelesített adásvételi szerződés adatainak az egybevetésével megállapíthatók voltak. Emiatt pedig a vámvizsgálat szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a gépkocsin milyen rendszám volt. A rendszámtábla ugyanis a közúti forgalomban részt vevő gépkocsik közlekedésrendészeti szempontból történő nyilvántartásának, azonosításának, illetve megkülönböztetésének a céljait szolgálja.
A terhelt tehát a maga részéről a vámeljárás lefolytatását szóbeli nyilatkozattal kezdeményezte. Az viszont, hogy a későbbiekben azt már nem folytatták, nem rajta, hanem a vámszerveken múlt.
Írásbeli vámáru-nyilatkozat megtételének szükségességét - gépkocsi esetében - csupán a belföldi forgalom számára történő behozatal, a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetére írja elő a jogszabály.
A terhelt a fentebb kifejtettek szerint nem valósította meg a csempészet bűntettének törvényi tényállását. A gépkocsit csupán átutazóban kívánta az országon átszállítani; a vámellenőrzés alól a gépkocsit nem vonta el, mert belépésre jelentkezve az annak azonosítására, származási helyére vonatkozó okmányokat átadta, s ily módon a gépkocsiról szóbeli árunyilatkozatot adott.
Vámszempontból lényeges körülmény tekintetében tehát valótlan nyilatkozatot nem tett. Írásbeli nyilatkozat adására nem volt kötelezett; arról a tényről pedig, hogy vámbiztosíték-fizetési kötelezettsége is fennáll, a rendelkezésre bocsátott tájékoztatóból tudomást nem szerezhetett. Tévesen jutott tehát arra a megállapításra a városi bíróság, hogy a terhelt a csempészet büntettet elkövette.
Tévesen hivatkozott arra is, hogy az eljárás tárgyát képező áru nem vámkezelhető.
A 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 90. §-ának (2) bekezdése bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése esetére csupán a vámmentesség kedvezményét zárja ki, de vámkezelési tilalmat nem tartalmaz. Ennek hiányában pedig a lefoglalt gépkocsinak a terhelt részére történő kiadása lett volna indokolt.
Végül törvénysértő a végzésnek az a rendelkezése is, amellyel a vámeljárás lefolytatásának a módját előírta. A módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet I. számú mellékletének 3. és 4. pontja szerint ugyanis az utas részére nem vámkezelhető árut választása szerint külföldre visszaviheti vagy jogában áll azt állami vállalat útján történő értékesítés céljából a vámhivatalnak felajánlani. A városi bíróság azáltal, hogy a vámeljárás érdemi lefolytatásáról döntött, az elkövetőt a választási lehetőségtől, de a vámeljárásban meglevő alapvető garanciális jogosultságától, a jogorvoslat lehetőségétől is megfosztotta.
A kifejtettekre figyelemmel állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a városi bíróságnak a végzése a gépkocsi értékesítésre felajánlását kimondó, továbbá az ügyészi indítvány elutasításának jogi indokolását tartalmazó részében törvénysértő. Ezért a végzésnek az itt említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a személygépkocsi - egyéb tárgyak, okiratok lefoglalását a Be. 102. §-a (1) és (2) bekezdésének az alkalmazásával megszüntette, és azokat a terheltnek kiadni rendelte. (B. törv. IV. 1606/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás