BK BH 1992/681
BK BH 1992/681
1992.11.01.
A katonai szolgálat teljesítését vallási meggyőződésből megtagadó terhelttel szemben felfüggesztett szabadságvesztés és pénzmellékbüntetés kiszabása javító-nevelő munka helyett [Btk. 336. §, 83. §, 89.§, 64. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság ítéletével a terheltet a katonai szolgálat megtagadásának büntette miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt az általános iskola 8 osztályát és az ipari iskola három évfolyamát végezte el, mechanikai műszerész szakképzettségű. A bányavállalatnál dolgozik, nőtlen, eltartásra szoruló kiskorú hozzátartozója nincs, büntetlen előéletű.
A terheltet a Magyar Honvédség megyei hadkiegészítési parancsnoksága 1990. augusztus 30. napjára behívóparanccsal hívta be sorkatonai szolgálatának a teljesítésére. A terhelt szóban közölte, hogy a "Jehova tanúi" vallási felekezet tagja, és ennek megfelelően mindennemű katonai szolgálat teljesítését megtagadja, de nem vállalja a polgári szolgálat teljesítését sem. Ezt a nyilatkozatot írásban is megtette a következményekre történő figyelemfelhívás után.
Az elsőfokú bíróság ítéletét - a terheltnek a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezése alapján - felülbírálva a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a terheltet 2 évi - havi 20%-os bércsökkentés mellett - a szénbányavállalatnál műszerészként letöltendő javító-nevelő munkára ítélte. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a "vádlott havi 7560 nettó jövedelemmel rendelkezik, vagyona nincs. A vádlott 1990. augusztus 30. napján a behívóparancsra megjelent".
A javító-nevelő munka büntetést a terhelt 1991. április 1. napjától folyamatosan tölti.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság törvényt sértett, amikor a terheltet - a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglalt enyhítési lehetőség alkalmazásával, szabadságvesztés helyett - javító-nevelő munkára ítélte.
A büntetés kiszabásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság előjáróban utalni kívánt az alábbiakra:
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (a módosított 1949. évi XX. törvény) 70/H. §-a szerint "A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli szolgálatot, illetőleg a törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek."
Azt, hogy a fegyver nélküli katonai vagy a polgári szolgálat lelkiismereti okra tekintettel történő engedélyezésére mikor kerülhet sor, a módosított 1976. évi I. törvény rendelkezései részletesen szabályozzák.
Erre figyelemmel helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolásában arra, hogy az alkotmány, illetőleg a honvédelmi törvény az állampolgárok lelkiismereti szabadsága, továbbá a szabad vallásgyakorlás érvényesülése érdekében biztosítja azt, hogy akik katonai szolgálatot lelkiismereti okból nem kívánnak teljesíteni, az általános honvédelmi kötelezettségüket polgári szolgálatként - többnyire humanitárius munkakörben - teljesíthessék.
A fentiekből következik, hogy a terheltnek az a magatartása, amellyel a "Jehovai tanúi" hitelveivel azonosulva a katonai szolgálat teljesítését megtagadta, méltányolhatónak nem tekinthető. Erről annál kevésbé lehet szó, mivel a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény 4. §-a szerint: "A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni, a jog gyakorlása azonban - ha a törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettségek teljesítése alól." Miután a terhelt alapvető állampolgári kötelezettségének teljesítését tagadta meg, ezért a magatartása a társadalomra jelentősen veszélyes.
A cselekmény tárgyi súlyát ennélfogva az elsőfokú bíróság értékelte helyesen. A Btk. 336. §-ának I. tételében meghatározott katonai szolgálat megtagadása bűntettének büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés. A terhelt javára értékelt enyhítő körülmények - így a fiatal felnőttkornak pedig nem tulajdonítható olyan súly, amely a Btk. 87. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kivételes enyhítési lehetőség alkalmazását indokolttá tehette volna.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság ítéletének a büntetés kiszabása tekintetében törvénysértő voltát megállapította, a Btk. 83. §-ában meghatározott büntetéskiszabási elvekre figyelemmel pedig - szem előtt tartva a büntetésnek a Btk. 37. §-ában meghatározott célját - úgy találta, hogy a terhelt és mások újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartását az elsőfokú bíróság által alkalmazott azonos mértékű szabadságvesztés szolgálja megfelelően.
Ezért a másodfokú bíróság ítéletének vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a terheltet 1 évi börtönbüntetésre [Btk. 43. § a) pontja] ítélte.
Ugyanakkor lehetőséget látott a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére. A Legfelsőbb Bíróság VII. sz. Büntető Elvi Döntésének II/2. pontja szerint ugyanis a szabadságvesztés felfüggesztéséről a bíróság a Btk. 89. §-ának rendelkezései alapján a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a Btk. 83. §-ában meghatározott és ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elveket figyelembe véve dönt. Az említett körülmények és a büntetési cél érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, következésképpen a bíróságnak szem előtt kell tartania, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése nem állhat szemben az általános megelőzés követelményével. Előtérbe kerül azonban az egyéni megelőzés: miután a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére - a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése szerint - különösen "az elkövető személyi körülményeire figyelemmel" kerülhet sor. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek, a bíróság általában csak jelentős, társadalomra veszélyességű cselekmény miatt szab ki szabadságvesztést, és a büntetés célja rendszerint az 1 évet meg nem haladó büntetés végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető.
Ugyanakkor többnyire nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása, ha az elkövető:
- jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű vagy a közélet tisztaságát veszélyeztető) nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követett el;
- ha gondatlansága nagyfokú és a bekövetkezett eredmény is súlyos;
- ha az elkövetők szervezetten követték el a bűncselekményt.
Ezen túlmenően nem lehet indokolt a büntetés felfüggesztése az olyan esetekben sem, amikor az egyéb okból állna ellentétben az általános megelőzés követelményével.
A jelen ügy fiatal felnőtt terheltje "Jehova tanúi" vallási felekezet hitelveit vallja, és erre tekintettel tagadta meg a katonai szolgálat teljesítését. Ugyanakkor életvitele, munkavégzése ellen a bűncselekmény elkövetéséig semmilyen kifogás nem merült fel. A törvényességi eljárás adatai szerint keresetéből csekély nyugdíjjal rendelkező özvegy édesanyját is támogatja, végül pedig megállapítható, hogy a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásánál jelenleg elszaporodottság nem észlelhető.
Mindezekre figyelemmel a büntetési célt a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése is kellően szolgálja [BH 1991/7. 271. sz.].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette, a (3) bekezdés keretei között közepes tartamú próbaidőt talált szükségesnek, így azt 3 évben határozta meg.
Ugyanakkor a megfelelő keresettel rendelkező terhelttel szemben a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján pénzmellékbüntetés kiszabását is indokoltnak találta, mivel a fenti főbüntetés csak megfelelő súlyú pénzmellékbüntetéssel együtt, azzal összhatásban biztosíthatja kellően a büntetési cél érvényesülését.
A pénzmellékbüntetés mértékét a Btk. 64. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretek között 35 000 forintos összegben határozta meg, a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról pedig a Btk. 65. §-ának megfelelően rendelkezett.
Felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a javító-nevelő munka büntetés végrehajtása során levont összegek visszatérítése iránt le kell folytatni a Be. 386. §-a szerinti különleges eljárást. (B. törv. V. 1340/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás