BK BH 1992/685
BK BH 1992/685
1992.11.01.
Ez idő szerint nincs helye fellebbezésnek a bv.-bíró által hozott azon határozat ellen, amely szerint az elítéltet nem bocsátja feltételes szabadságra [Be. 247. § (1) bek., 249. § a) pont, 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 6. § (3) bek. c) pont, 8. §].
A honvéd vádlottat a katonai bíróság az 1990. augusztus 9. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás büntette és más bűncselekmények miatt, halmazati büntetésül - mint különös visszaesőt - 10 hónapi börtönbüntetésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és a járművezetéstől 1 év 6 hónapi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a büntetés tartama közkegyelem folytán az egynyolcadával csökken.
A vádlott a büntetését 1991. november 20. napjától tölti a bv.-intézetben, feltételes szabadságra bocsátása legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltésével lehet esedékes.
A másodfokú bíróság katonai tanácsa az 1992. május 26. napján meghozott határozatával akként rendelkezett, hogy az elítéltet nem bocsátja feltételes szabadságra.
A végzés ellen az elítélt fellebbezett, a feltételes szabadságra bocsátása érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a törvényben kizártnak találta.
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló és többször módosított 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 8. §-ának rendelkezése szerint a feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 4-48. § és 112. §) a büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt, az elítélt meghallgatása után határoz. Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátja feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. A bűnügyi költséget az állam viseli.
A tvr. 6. §-a pedig általános rendelkezésként a határozatok elleni fellebbezéssel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy a büntetés-végrehajtási bíró eljárása során hozott végzés ellen - eltérő rendelkezés hiányában - fellebbezésnek nincs helye; ha a végzés törvénysértő, azt hivatalból vagy az ügyész indítványára megváltoztatja [(3) bekezdés c) pontja].
Megállapítható, hogy ez a két rendelkezés a bv.-bírói határozat meghozatalakor is hatályban volt, és az jelenleg is hatályos. A hatályosságukon nem változtat az, hogy az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB határozata az 1979. évi 11. tvr. 6. §-a (3) bekezdése c) pontjának és ezzel összefüggésben a 108/1979. (IX. 8.) IM utasítás 36., 53., 104. és 109. §-ának az alkotmányellenességét megállapította. Ugyanis az alkotmánybírósági határozat rendelkező része az alkotmányellenesnek talált jogszabályi rendelkezéseket nem a kihirdetés napjával, hanem 1992. december 31-i hatállyal semmisítette meg. A határozat indokolása ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az alkotmánysértő jogi helyzetnek a jövőre nézve történő megszüntetését alapvetően az indokolja, hogy az azonnali hatályú megsemmisítés számos nehézség forrása lenne a büntetések és intézkedések végrehajtásának gyakorlatában. E nehézségek elkerülése érdekében az Alkotmánybíróság határozatában olyan határidőt állapított meg, amely alatt a Bv. tvr.-t módosító törvény megszületése reálisan várható. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy 1992. december 31-e után a bv.-bíró határozata elleni jogorvoslatra a Be. szabályait kell majd megfelelően alkalmazni.
A kifejtettekből következően a Bv. tvr. hatályosulása óta jelenleg is kizárt a fellebbezés a feltételes szabadságra bocsátást megtagadó bv.-bírói határozat ellen.
A törvényben kizárt fellebbezést a Be. 247. §-ának (1) bekezdése szerint az 1979. évi 11. tvr. 6. §-ának (7) bekezdésére figyelemmel a bv.-bírónak el kellett volna utasítania, de mivel ezt elmulasztotta, a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Be. 249. §-ának a) pontja alapján utasította el.
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 269. §-ának (4) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Bf. V. 944/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás