PK BH 1992/687
PK BH 1992/687
1992.11.01.
Szerzői mű alkotóját ért biztatási kár megtérítésének feltételei [Ptk. 6. §; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 26-27. §; 8/1970. (VI. 24.) MM r. 2. §].
A felperes a keresetében 15 000 forint szerzőidíj-igényt érvényesített, mert az alperes szóbeli megbízása alapján reklámfotókat készített, és a 21 000 forint szerzői díjból az alperes csak 6000 forintot teljesített.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és 6000 forint visszatérítése iránt viszontkeresetet emelt. Álláspontja szerint a felperes reklámfotói alkalmatlanok a megállapodásban megjelölt büfé ételkínálatának bemutatására, ezért azokra nem tart igényt. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy megrendelése nem fotóművészeti alkotás elkészítésére vonatkozott, és a megbízás alkalmával az árban sem állapodtak meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 6000 forint megfizetésére kötelezte. Az első fokú ítélet indokolása szerint a felperes által elkészített fényképfelvételek annak ellenére, hogy esztétikusak és művészi színvonaluk sem vonható kétségbe, nem voltak alkalmasak az alperes családtagja által üzemeltetett büfé árukészletének valósághű bemutatására. A fényképfelvételek ugyanis magasabb színvonalú szolgáltatásra utalnak, mint amit a büfé a valóságban biztosítani tud, ezért a szerződéses cél elérésére alkalmatlanok. Miután a felperes a fényképfelvételeket az alperes távollétében, az alperes fiának adta át, és azok csak néhány napig voltak tárlókban elhelyezve, ezért az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felvételeket az alperes nem használta fel, és díjfizetésre sem köteles. A kifizetett 6000 forint szerzői díjat ezért megalapozottan követelte vissza.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset szerinti marasztalás, valamint a viszontkereset elutasítása érdekében a felperes fellebbezett.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 26. és 27. §-ai értelmében a felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - írásban kell megkötni. Ezzel összhangban a művészi fényképek felhasználási szerződéseinek feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 8/1970. (VI. 24.) MM rendelet 2. §-ának (4) bekezdése kimondja: a felhasználási szerződés írásba foglalásán kívül írásban kell megtenni a szerződéssel kapcsolatos további jognyilatkozatokat is.
Az alperes a belsőépítész foglalkozású ismerőse által ajánlott fotóművész felperesnek szóban adott megbízást a fia által üzemeltetett büfé reklámfotóinak elkészítésére, a fényképek árában azonban sem szóban, sem pedig írásban nem állapodtak meg, ezért az ellenszolgáltatás meghatározásának hiányában, szóban megkötött megállapodásra nem alkalmazhatók az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei sem. Az érvényes szerződés létrejötte tehát nem, az viszont megállapítható, hogy a felperes az alperes biztatására készítette el a fényképfelvételeket, és miután az alperes jelen volt a fényképfelvételek elkészítésénél, a bemutatandó árukészletet az alperes családja állította össze, ezért az alperes a perben alaptalanul állította a fényképfelvételek felhasználásra való alkalmatlanságát. Az elkészült fényképfelvételek művészi színvonalát a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredménye is megerősítette, és az alperes által a felperesnek adott megbízás, valamint a fényképfelvételek elkészítésére vonatkozott. Az alperes késztetésére elkészült fényképek alkalmasságát pedig az alperes csak akkor vitatta, amikor a felek között az elkészült mű díjazása kérdésében vita támadt. Az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor a felperes díjazásra való igényét alaptalannak találta és elutasította.
Az Szjt. 3. §-a értelmében alkalmazásra kerülő Ptk. 6. §-a alapján a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. E jogszabály törvényi feltételei a felperes vonatkozásában maradéktalanul megvalósultak. Nem kétséges ugyanis, hogy a felperes jóhiszeműen készítette el a fényképfelvételeket, és a szerződéskötés elmaradása miatt kárt szenvedett. A felperes kára az az ellenérték, amelyet a felek a felhasználási szerződésben kiköthették volna. Ennek mértékét a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban beszerzett Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményének figyelembevételével a 4/1988. (II. 12.) MM rendelettel módosított 8/1970. (VI. 24.) MM rendelet attrap kategóriára vonatkozó díjtételei alapján fényképenként 3000 forintban, összesen 21 000 forintban állapította meg. E díjtételek alkalmazásával, a jelentős költséggel elkészített művészi fényképek után a felperes megfelelő kárpótláshoz jut. A felperes a részére visszaküldött fényképfelvételeket más célra felhasználni nem tudja, ezért az alperes által megtérítendő marasztalási összeg e címen sem volt mérsékelhető.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest 15 000 forint megfizetésére kötelezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás