PK BH 1992/698
PK BH 1992/698
1992.11.01.
A perköltség megállapításánál irányadó szempontok [Pp. 78. §; 12/1991. (IX. 29.) IM r.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesnek az alperes javára szóló végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasította, és a pervesztes felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek - az őt képviselő ügyvéd részére - 20 000 forint perköltséget.
Az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezés ellen az alperes fellebbezett, s kérte a perköltség felemelését 250 000 forintra. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perköltség összegét „nagyságrendbeli tévedéssel” állapította meg, nem vette figyelembe az ügy bonyolultságát és azt, hogy a felperes rosszhiszemű, perelhúzó magatartást tanúsított.
A fellebbezés részben alapos.
Az alperesnek az első fokú eljárás során felmerült perköltsége a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjából és készkiadásaiból áll. Az első fokú ítélet meghozatalakor már hatályban volt és a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazandó 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az első fokú eljárásban a bírósági polgári peres ügyben legalább ezer forint, legfeljebb a perérték öt százalékát kitevő összegű ügyvédi munkadíjat állapíthat meg, és ehhez járul még a rendelet 2. §-a alapján a felmerült készkiadás.
Az adott esetben a pertárgy értéke a felperes által támadott végrendelettel az alperesre hagyott érték, azaz a hagyaték tiszta értéke, mely a keresetlevél benyújtásakor - a hagyatéki leltár adatai szerint - 2 517 831 forint volt. Az ügyvédi munkadíjat tehát ebből az összegből kiindulva kell megállapítani, figyelembe véve az ügy bonyolultságát és a perrel kapcsolatban kifejtett ügyvédi tevékenységet.
Az alperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a per különösen bonyolult volt, nem alapos, mert az eljárás megközelítőleg egy éves időtartama, valamint a perbe vitt jogkérdés, illetve a bizonyítás nem igényelt az ilyen perekben általában szokásosnál nagyobb ügyvédi (szakmai) tevékenységet.
Nem helytálló az alperesnek a felperes rosszhiszemű, perelhúzó magatartására való hivatkozása sem, hiszen a felperes képviselője már a keresetlevélben utalt arra, hogy a végrendelet érvényességét két okból is vitatja, és bizonyítékai túlnyomó részét is megjelölte. Az pedig, hogy az elsőként megjelölt érvénytelenségi okkal összefüggésben lefolytatott bizonyítási sikertelenségét követően további bizonyítást indítványozott a másik érvénytelenségi ok fennállásával kapcsolatban, rosszhiszemű pervitelnek nem tekinthető. Egyébként a rosszhiszemű, perelhúzó magatartásnak a perköltségre kiható jogkövetkezménye a Pp. 80. §-ának (2) bekezdése alapján csak akkor van, ha ezáltal a fél felesleges költségeket okoz, de erre jelen esetben az alperes sem hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított 20 000 Ft perköltség aránytalanul alacsony, az alperes 250 000 forintra vonatkozó igénye azonban eltúlzott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az eset összes körülményeit - különösen az ügy bonyolultságát, az alperes képviselőjének a per előkészítése során és a perben kifejtett tevékenységét - mérlegelve, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ügyvédi munkadíj címén 50 000 forint, készkiadásként 10 000 forint az az összeg, amelyet a pervesztes felperes az alperesnek első fokú perköltségként a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni.
A fentiek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és a felperest terhelő perköltség összegét 60 000 forintra felemelte. (Legf. Bír. Pf. II. 20 177/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás