• Tartalom

PK BH 1992/699

PK BH 1992/699

1992.11.01.
Nem lehet pénzbírsággal sújtani a tanút, ha a tárgyalást nem az ő távolmaradása miatt kellett elhalasztani, és utóbb távolmaradásának kimentésére alkalmas előadást tett [Pp. 185. § (1) és (2) bek.].
A peres felek 1989. augusztus 30-án dr. G. Cs. ügyvéd közreműködésével előszerződést kötöttek, amelynek biztosítékául a felperes foglalót adott az alperesnek. A felperes a foglaló visszafizetése iránt indított perben dr. G. Cs. tanúkénti kihallgatását kérte, részére a titoktartás alól a felmentést megadta. Az alperes szintén hozzájárult a nevezett tanúkénti kihallgatása esetére a titoktartás kötelezettsége alóli felmentéshez.
A városi bíróság ezt követően elrendelte dr. G. Cs. tanúkénti kihallgatását, valamint az alperes személyes megjelenés kötelezettségével történő idézését, meghallgatása végett. Az 1990. november 15. napjára kitűzött tárgyaláson a tanú és az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az alperest képviselő ügyvédet helyettesítő ügyvédjelölt nem tudott arra nyilatkozni, hogy mi az oka az alperes távolmaradásának, és a tárgyalás elhalasztását kérte. Az elsőfokú bíróság végzésével a tárgyalást elhalasztotta, új határnapot tűzött ki, és a tanút 2000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A végzés indokolása szerint a Pp. 185. §-ának (1) bekezdése alapján ezért szabott ki pénzbírságot, mert a tanú a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és távolmaradását előzetesen nem mentette ki.
A végzés ellen a tanú fellebbezett. Ebben előadta, hogy az idézésben megjelölt időben - másik bíróság intézkedésére - büntetőügyben kirendelt védőként járt el. Arra is hivatkozott, hogy a felek képviselőitől előzetesen úgy értesült, hogy a tárgyalás elhalasztását kérik. A tárgyalás elhalasztása nem az ő távolmaradása miatt történt, hanem azért, mert az alperes nem jelent meg, és a helyettesként eljáró képviselő kérte a tárgyalás elhalasztását. Ezért kérte mulasztását igazoltnak tekinteni és a végzés hatályon kívül helyezését, vagy a pénzbírság összegének a csökkentését.
A másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. A határozat indokolása szerint a tanú a Pp. 185. §-ának (1) bekezdése szerinti kötelezettségének nem tett eleget, és elmaradását alapos okkal előzetesen nem mentette ki.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 185. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság azt a tanút, aki szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, pénzbírsággal sújthatja. A tanúval szemben alkalmazható kényszerítő eszközök - így a pénzbírság is - azt a célt szolgálják, hogy az eljárás ne húzódjék el indokolatlanul, és az igazság kideríthető legyen. A tanú által elmulasztott tárgyalás érdemi megtartása azonban nem a tanú távolmaradása miatt, hanem azért maradt el, mert a személyes megjelenés kötelezettségével idézett alperes nem jelent meg, és képviselőjének helyettese halasztást kért, a tárgyalás elhalasztásának oka tehát az volt, hogy nem kerülhetett sor az alperes személyes meghallgatására, illetve az alperes mulasztása eleve kizárta, hogy a tanú kihallgatása a jelenlétében történjék meg. A bíróság úgy alkalmazta a tanúval szemben a kényszerítő eszközt, hogy figyelmen kívül hagyta azt a célt, amelynek érdekében a jogszabály ezt a lehetőséget biztosítja.
Az első fokon eljárt bíróság azt sem vette figyelembe, hogy a tanú a vele szemben alkalmazott intézkedést követően elmaradásának kimentésére vonatkozó előadást tett fellebbezésében, amelyet el kellett volna bírálnia. A Pp. 185. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis, ha a tanú elmaradását az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. Ellenkező esetben a kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye [Pp. 185. § (3) bekezdése]. Téves ezért a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a távolmaradás csak előzetesen menthető ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság végzését, és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva mellőzte a pénzbírság kiszabását. (P. törv. I. 20 040/1992. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére