7/1992. (I. 30.) AB határozat
7/1992. (I. 30.) AB határozat1
1992.01.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 97. § (1) bekezdésének második mondata, amely szerint ,,Rendelkezéseit a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetében kell alkalmazni'', alkotmányellenes, ezért azt 1992. szeptember 30-i hatállyal megsemmisíti. Az e törvény 97. § (1) bekezdésének első mondata alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet pedig elutasítja.
A megsemmisítés folytán a törvény 97. § (1) bekezdésének szövege 1992. október 1-jétől — amennyiben azt addig törvény nem egészíti ki — a következő lesz: ,,Ez a törvény — a (2) bekezdésben foglaltak kivételével — 1991. január 1-jén lép hatályba.''
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 97. § (1) bekezdése szerint ,,Ez a törvény — a (2) bekezdésben foglaltak kivételével — 1991. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetében kell alkalmazni''.
II.
Az indítványozó az Itv. idézett hatálybaléptető rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés első mondata a hatálybalépés időpontjának megállapításával sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (3) bekezdését, mert az Itv. csak 1990. december 24-én került kihirdetésre, és a törvényt kihirdető Magyar Közlönyt a címzettek az Itv. hatálybalépése körüli napokban kapták meg. Indítványozó szerint a sérelmezett rendelkezés második mondata a vagyonszerzési ügyek tekintetében visszaható hatállyal állapított meg illetékkötelezettséget azáltal, hogy néhány illetékmentességet és kedvezményt megszüntetett és az illetékkötelezettség keletkezésének időpontja nem esik egybe az Itv. hatályánál irányadónak vett illetékkiszabásra bejelentés, illetőleg a más módon tudomásra jutás időpontjával. Ezért az Itv. hatálybalépése előtt keletkezett ilyen ügyekben az új törvény alkalmazásának előírása sérti a Jat. 12. § (2) bekezdését.
III.
A Jat. indítványozó által hivatkozott 12. § (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. E § (3) bekezdése szerint pedig a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
Az Itv. 3. §-a a vagyonszerzési illetékkötelezettség keletkezésének főbb szabályait — a korábbi hatályos 1986. évi I. törvény (a továbbiakban: IT.) 3. §-ával szövegszerűen is egyezően — a következők szerint állapítja meg:
,,(1) Az öröklési illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik.
(2) Az ajándékozási illetékkötelezettség
a) ingatlanajándékozás esetén az ajándékozási szerződés megkötése napján,
b) ingó, vagyoni értékű jog ajándékozása esetén a szerződésről kiállított okirat aláírása napján; ha a szerződésről csak külföldön állítottak ki okiratot, azon a napon, amelyen az illetékkötelezettséget megállapító esemény [2. § (3) bekezdés] bekövetkezett,
c) ha az ingó, a vagyoni értékű jog ajándékozásáról nem állítottak ki okiratot, a vagyonszerzéskor
keletkezik.
(3) A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség
a) a szerződés megkötése napján,
b) árverési vétel esetében az árverés napján,
c) ingatlannak, ingónak, vagyoni értékű jognak bírósági, hatósági határozattal történő megszerzése esetén a határozat jogerőre emelkedése napján,
d) az a)—c) pontban nem említett esetekben a vagyonszerzéskor keletkezik.''
IV.
Az indítvány az alábbiakban kifejtettek szerint részben megalapozott.
Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Jat. szabályainak megsértése csak akkor valósít meg alkotmányellenességet, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetőleg rendelkezésbe is ütközik. Erre figyelemmel vizsgálta az Alkotmánybíróság a Jat. idézett előírásaira alapozott indítvány alapján az Itv. sérelmezett hatálybaléptető előírásai alkotmányosságát.
1. Az illetékek Itv. általi újraszabályozását elsődlegesen a korábbi kétszintű szabályozás — az IT. és a végrehajtásáról rendelkező 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet (a továbbiakban ITR.) — megszüntetése indokolta, mert az nem volt összhangban a Jat.-nak és az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvénynek azzal a rendelkezésével, amely szerint az adókat, adójellegű kötelezettségeket, s így az illetékeket is törvényben kell szabályozni. Erre tekintettel az IT. módosításáról rendelkező 1989. évi LII. törvény 5. § (3) bekezdése — a törvényi szintű szabályozás előkészítése érdekében — úgy rendelkezett, hogy a PM rendelettel megállapított illetékjogszabályok 1990. december 31-ig alkalmazhatók és ezáltal az új törvény 1991. január 1-jei hatálybalépésének követelményét támasztotta. E rendelkezésre figyelemmel a Kormány az illetékekre vonatkozó törvényjavaslatot a Parlamentnek már 1990. október 8-án benyújtotta. Az Országgyűlés az Itv.-t az 1990. december 10-i ülésén fogadta el, és az 1990. december 24-én, a Magyar Közlöny 132. számában került kihirdetésre.
A jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges ,,kellő idő'' megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapíható meg. Mivel az Itv. sem az illetékezési rendszerben, sem az azt alkalmazó szervezetben nem idézett elő számottevő változást, az Alkotmánybíróság az új törvény alkalmazására való felkészüléshez feltétlenül szükséges idő hiányát nem minősítette olyan mértékűnek, amely a jogbiztonságot súlyosan sértette volna. Ezért az Alkotmánybíróság az Itv. 97. § (1) bekezdésének első mondata alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
Az Alkotmánybíróság mégis megjegyzi, hogy előnyös lenne, ha a Jat. kiegészítése vagy az Alkotmány 7. § (2) bekezdésében kilátásba helyezett új jogalkotási törvény világos előírást tartalmazna a törvények és esetleg más jogszabályok alkalmazására való felkészüléshez szükséges időtartamra vonatkozóan. Természetesen addig sem hagyható figyelmen kívül a Jat. 12. § (3) bekezdésének általános előírása.
2. Az Itv. kifogásolt 97. § (1) bekezdésének második mondatában foglalt előírás a vagyonszerzési ügyeknél a törvény hatályát az illeték megállapítására irányadó rendelkezések alkalmazása szempontjából az illetékkiszabásra bejelentés, illetőleg a tudomásra jutás időpontjára tekintettel állapítja meg, tehát arra nem az illetékkötelezettség keletkezésének az időpontja irányadó. E hatálybaléptető rendelkezésből az következik, hogy az Itv. rendelkezéseit kell alkalmazni mindazon illetékügyekben is, amelyek e törvény hatálybalépése előtt keletkeztek és a szabályszerű vagy esetleg késedelmes bejelentésük vagy a tudomásra jutásuk a hatálybalépés után következett, illetve következik be. Az ilyen ,,átnyúló'' ügyek száma pedig jelentős mértékű, mert az illetékezési gyakorlat azt mutatja, hogy az ajándékozási és a visszterhes vagyonátruházási ügyeknél is számos esetben, az öröklési ügyeknél pedig — a hagyatéki eljárások időigényessége miatt — gyakrabban előfordul, hogy a vagyonszerzés az illetékkötelezettség keletkezését követően hosszabb idő elteltével kerül bejelentésre, vagy jut az illetékhivatal tudomására. Mivel az Itv. csak 1990. december 24-én került kihirdetésre és 1991. január 1-jén már hatályba lépett, ezáltal a kifogásolt rendelkezés a vagyonszerzési ügyek szabályszerű bejelentésének az illetékjogszabályok által előírt, az érintettek részére nyitva álló — 15, illetőleg 30 napos — időtartamát sem vette figyelembe [ITR. 16—18. §-ai és a 82. § (2) bekezdése, az Itv. 89—91. §-ai, valamint 76. §-a].
Az Itv. a vagyonszerzési illetékek körében a korábban hatályos IT.-ben foglaltaknál általában és túlnyomórészt kedvezőbb, vagy azokkal azonos illetékkötelezettséget állapít meg. Az Itv. az illetékfizetésre kötelezettek rendkívül szűk körére vonatkozóan azonban a korábbiaknál hátrányosabb illetékfizetési feltételeket határoz meg. Így többek között:
— a gépjármű öröklési, ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetékek mértékét emelte (Itv. 24. §, IT. 16. §),
— az IT.-ben foglalt néhány illetékmentességet és kedvezményt [mint pl. az IT. 9. § (1) bekezdés f) és j) pontjában, valamint a g) pontjában az üdülő, hétvégi ház és zártkerti ingatlan tekintetében megállapított öröklési illetékmentességet, illetőleg kedvezményt, továbbá a 10. § (2) bekezdésben foglalt ajándékozási illeték kedvezményt] megszüntetett.
Az Alkotmánynak a Magyar Köztársaságot független, demokratikus jogállamnak minősítő 2. § (1) bekezdéséből elengedhetetlenül következik a jogbiztonság követelménye. Az Itv. 97. § (1) bekezdésének második mondata sérti a jogállam egyik lényeges jellemzőjéből, a jogbiztonságból fakadó — a Jat. 12. § (2) bekezdésében is megfogalmazott — tilalmat azáltal, hogy az illetékfizetésre kötelezettek meghatározott szűk köre tekintetében visszamenő hatállyal hátrányosabb illetékfizetési kötelezettséget eredményezett. Az Alkotmánybíróság ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi azt is, hogy az Itv. 97. § (1) bekezdésének második mondata akkor nem lett volna alkotmányellenes, ha a törvényalkotó az Itv. rendelkezéseinek alkalmazását kizárta volna azokban a hatálybalépését megelőzően keletkezett vagyonszerzési ügyekben, amelyek esetében az illetékezőre hátrányosabb illetékfizetési feltételeket eredményezett, illetve súlyosabb kötelezettséget állapított meg, vagy ha a törvény rendelkezéseinek alkalmazhatóságát a vagyonszerzési ügyek tekintetében nem a bejelentéshez vagy a más módon való tudomásra jutáshoz, hanem az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjához kötötte volna. Mivel az Alkotmánybíróságnak jogalkotási hatásköre nincs, az alkotmányellenes rendelkezés megsemmisítésén túlmenően a törvény kiegészítését, illetve módosítását nem végezhette el. Az alkotmányellenes rendelkezésnek a megsemmisítő határozat közzétételéhez viszonyított későbbi (1992. szeptember 30-i) hatályú megsemmisítésével az Alkotmánybíróság lehetőséget kívánt teremteni arra, hogy a törvényalkotó időközben megalkossa az Itv. tartalmához illeszkedő, alkotmányos rendelkezést, illetőleg szabályozást.
Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján elvégzett utólagos absztrakt normakontroll keretében a megsemmisítésen túl nem állt módjában, hogy az alkotmányellenes rendelkezés következtében hátrányt szenvedettek sérelmeit e határozatában általános előírással orvosolja. A visszamenő (ex tunc) hatályú megsemmisítés jogbiztonsági szempontból nem volt alkalmazható, mert a vagyonszerzési ügyek érintettjeinek túlnyomó többsége számára a megsemmisített rendelkezés nem eredményezett hátrányt. Ezek tekintetében az ilyen semmisítés a jóhiszeműen szerzett jogok sérelmével járna. Hátrányos hatás visszaható hatályú megszüntetése alkotmánybírósági döntéssel csak bírói kezdeményezés alapján folytatott konkrét normakontrollal, valamint alkotmányjogi panasszal összefüggő egyedi ügyben érvényesíthető. Ezért lenne célszerű, ha a törvényalkotó a megsemmisített rendelkezést felváltó új alkotmányos szabályozás keretében egyidejűleg rendezné a megsemmisített rendelkezés folytán hátrányt szenvedettek sérelmeinek orvoslási lehetőségét is.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás