70/1992. (XII. 21.) AB határozat
70/1992. (XII. 21.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1992.12.21.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tatabánya megyei jogú város önkormányzata alapokmányáról szóló 1/1991. (II. 14.) számú rendeletének 67. §-a nem törvénysértő, ezért a megsemmisítésére irányuló kezdeményezést elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Tatabánya megyei jogú város közgyűlése 1991. február 14-én megalkotta, majd többször — a köztársasági megbízott törvényességi észrevételeinek részleges figyelembe vételével is — módosította a város önkormányzata alapokmányáról (a szervezeti és működési szabályzatáról) szóló 1/1991. (II. 14.) sz. rendeletét (továbbiakban: SzMSz). A módosított SzMSz ,,VI. A szavazás rendje'' fejezetén belül elhelyezett 67. § ezt tartalmazza: ,,Szavazategyenlőség áll fenn akkor, ha
a) nyílt szavazásnál az »igen« szavazatok száma megegyezik a »nem« és a »tartózkodó« szavazatok összegével;
b) titkos szavazásnál a javaslat mellett és ellen leadott szavazatok száma megegyezik''. A köztársasági megbízott az a) pontban foglalt rendelkezést a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 14. § (1) és (3) bekezdésébe és a 16. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartja. Érvelése szerint: ,,A helyi képviselő-testületet az Ötv. a szavazategyenlőség esetén követendő eljárásra hatalmazza fel, s nem a szavazategyenlőség mibenlétének meghatározásához.'' Amikor az igen és nem szavazatok száma megegyezik, a szükséges többség nincs meg, de ebben az esetben a jogalkotó lehetőséget biztosít az érdekek, érvek és ellenérvek újbóli ütköztetésére. E szabályok megalkotását bízza a helyi testületre.
,,Amennyiben a tartózkodók száma miatt a szavazó (igen vagy nem) testület létszáma a határozatképesség alá csökken, úgy a kérdést le kell venni a napirendről. Azzal, hogy a tárgyalásra vissza kell térni. A tartózkodással a képviselő azt nyilvánítja ki, hogy az adott szavazásra kerülő indítvánnyal kapcsolatban nem akar (nem tud) szavazni, tehát úgy van ott, mintha jelen sem lenne. A képviselő passzivitása nem tekinthető aktív (nem) véleménynyilvánításnak.''
2. Az Ötv. 14. §-ának hivatkozott bekezdései szerint: ,,(1) A képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselőknek több mint a fele jelen van. A határozathozatalhoz a jelenlevő települési képviselők több mint a felének az egybehangzó szavazata szükséges.''
,,(3) Szavazategyenlőség esetén — ha a szervezeti és működési szabályzat másként nem rendelkezik — a képviselő-testület a következő ülésén újból határoz, ismételt szavazategyenlőség esetén a polgármester szavazata dönt.''
A törvény tehát csak a képviselő-testület működési rendjének alapvető szabályait állapítja meg. Az Ötv. 18. § (1) bekezdése azonban felhatalmazza a testületet arra, hogy ,,működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatában határozza meg''. S mivel az Ötv. a szavazástól való tartózkodásról egyáltalán nem rendelkezik, törvényesen jár el a képviselő-testület, ha a határozata kialakításának ezen figyelmen kívül nem hagyható tényezőjét az SzMSz-ében szabályozza. Az Alkotmánybíróság 1625/B/1991. AB határozatában (megtalálható Az Alkotmánybíróság Határozatai c. hivatalos lap 1992. évi júniusi számában) már korábban eldöntötte és megindokolta, hogy ,,egyaránt törvényes megoldásnak tekinthető, ha a képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában szabályozza a tartózkodás lehetőségét, és az is, ha nem.''
Tatabánya közgyűlése élt az Ötv. 18. § (1) bekezdése szerinti felhatalmazással és a 14. § (3) bekezdésében biztosított választási jogkörével, s amikor a szavazategyenlőség esetén irányadó határozathozatali eljárást megállapította, nem ,,a szavazategyenlőség mibenlétét'' — ahogy a köztársasági megbízott fogalmaz — határozta meg, nem hozott törvényi szabályozással ellentétes rendelkezést, hanem a testület számára egyértelműen eldöntötte, hogy a szavazategyenlőség megállapíthatóságához a tartózkodást — a törvény lehetséges értelmezése alapján — miként veszi figyelembe.
A szavazástól való tartózkodás természetesen a képviselő-testület határozatképességét befolyásolja. A köztársasági megbízott érvelése e vonatkozásban helytálló. Amennyiben a képviselők több mint felének az egybehangzó szavazata a tartózkodók száma miatt a határozatképesség alá csökken, érvényes határozat nem születhet. Ezt a törvényes követelményt azonban nem sérti az az SzMSz-beli rendelkezés, hogy adott szabályozás szerint a képviselői passzivitást, azaz a szavazástól való tartózkodást egybeszámolja a nem-mel való szavazásokkal. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint téves ezért az a köztársasági megbízotti okfejtés, hogy ha a képviselő egy indítvánnyal kapcsolatban nem akar vagy nem tud szavazni, akkor őt úgy kell tekinteni, mintha az ülésen jelen sem lenne. A képviselői jelenlét ugyanis csak a testület határozatképességét, nem pedig a határozathozatal megengedett szabályozási módját befolyásolja.
3. Az Alkotmánybíróságnak — vizsgálati eljárásai alapján — tudomása van arról, hogy számos helyi önkormányzat a szavazástól való tartózkodás lehetőségére nem tér ki szervezeti és működési szabályzatában. Ez is törvényes megoldás. Viszont azzal a következménnyel jár, hogy az Ötv. 14. §-ában foglalt rendelkezéseket eseti határozatok kapcsán kell értelmezniük, ami az önkormányzatok, a törvényességi ellenőrzésre hivatott köztársasági megbízotti hivatalok és bíróságok eltérő gyakorlatára ad okot. E törvényértelmezési nézetkülönbségek feloldására viszont az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Az Alkotmánybíróság ugyanis a működésre irányadó törvény szerint csak az Alkotmány rendelkezéseit értelmezi. Más jogszabályok, így az önkormányzati SzMSz-rendeletek törvényértelmezési rendelkezéseit azonban az Alkotmánybíróság -- kezdeményezés vagy indítvány alapján — felülvizsgálja. Vizsgálata eredményeként azokat csak akkor semmisíti meg, ha az Alkotmány vagy más magasabb szintű jogszabályok kifejezett előírásaiba ütköznek.
4. Miután az SzMSz az Ötv. törvényesen lehetséges értelmezése szerint szabályozott, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1067/H/1992.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás