PK BH 1992/702
PK BH 1992/702
1992.11.01.
A jogutódlás megállapításának szempontjai a lakás kiürítésére kötelező végrehajtandó ítélet jogosultjának elhalálozása esetében [14/1979. (IX. 17.) IM 4. § (1) bek.; Ptk. 598. §].
Jogerős ítélet kötelezte ifj. Cs. J.-t (a továbbiakban: kötelezettet), hogy özv. Cs. J.-né (a továbbiakban: jogosult) két szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba helyiségekből álló lakás kisebb szobáját kiürített állapotban bocsássa a jogosult birtokába, az ott elhelyezett ingóságait szállítsa el, a szoba használatát szüntesse meg, egyben a további birtoksértéstől eltiltotta.
A tényállás lényege szerint a korábban állami tulajdonban álló házingatlanban a peres feleknek külön-külön lakása volt. Az 1989. november 14-én kelt adásvételi szerződéssel a ház tulajdonjogát a jogosult leánya, D. F.-né, haszonélvezeti jogát pedig a jogosult vásárolta meg. A jogosult lakásának kisebbik szobáját 1987-ben, amikor betegsége miatt lakásából hosszabb ideig távol volt, elfoglalta a kötelezett, oda bútorokat helyezett el, és a szobába leányát költöztette.
A jogerős ítélet végrehajtásának elrendelése és a jogutódlás megállapítása iránt D. F.-né (a továbbiakban: végrehajtást kérő) terjesztett elő kérelmet előadva, hogy édesanyjával kötött, 1990. szeptember 21. napján kelt öröklési szerződés folytán egyedüli örököse.
Az elsőfokú bíróság végzésével a végrehajtást kérő jogutódlás megállapítása és a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét elutasította, lényegében arra alapítva, hogy a jogosult haszonélvezeti joga elhalálozásával megszűnt, s az az örökösre nem szállt át.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a végrehajtást kérő fellebbezett, kifejtve, hogy az öröklés és a jogutódlás egymástól eltérő jogi fogalmak, az adott esetben tulajdonjogára tekintettel őt illetik meg a jogosult holtig tartó haszonélvezeti joga alapján megillető jogosultságok.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A bíróság végrehajtásról szóló, módosított 1979. évi 18. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 4/1979. (IX. 17.) IM rendelet 4. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint „ha a végrehajtást kérő, illetőleg az adós személyében változás áll be, a végrehajtható okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult hatóság, ha pedig a változás a végrehajtható okirat kiállítása után derül ki, a végrehajtást foganatosítható bíróság a jogutódlás kérdésében - szükség esetén a felek és a jogutód meghallgatása és bizonyítása után - végzéssel határoz”.
A felhívott rendelkezés alapján lefolytatandó eljárásban a bíróság dönt a jogutódlás kérdéséről, mégpedig arról, hogy az igény érvényesítésének végrehajtási szakában a felek személyében az adott esetben a végrehajtást kérő elhalálozása miatt bekövetkezett változás folytán a helyébe lépő személy, jogutóda (örököse) a végrehajtást kérő követeléseit érvényesítheti-e. Ebben a körben pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló, módosított 1969. évi IV. törvény ötödik részének az öröklési jogra vonatkozó rendelkezései az irányadók.
A Ptk. 598. §-ának rendelkezése szerint az ember halálával hagyatéka, mint egész szállt át az örökösre. Ennélfogva az örökhagyó helyébe lépő örökös lesz az örökhagyó jogutódja, jogainak gyakorlója és kötelezettségeinek teljesítője. Az öröklés, mint egyetemes jogutódlás polgári jogi intézmény, és jellegében vagyonátszállás. Nem szállanak át azonban azok a jogok és kötelezettségek, amelyek polgári jogi jellegűek ugyan, de nem vagyoniak, hanem személyhez fűződnek (pl. személyhez fűződő jogok), és nem száll át az örökösre az örökhagyót illető haszonélvezeti jog sem, amely az örökhagyó halálával megszűnik. Öröklés útján azok a jogok és kötelezettségek szintén nem szállnak át, amelyek vagyoni jellegűek ugyan, de nem a polgári jogon alapulnak (pl. társadalombiztosítási jogszabályok alapján járó juttatások, családjogból folyó jogok és kötelezettségek).
Az adott esetben a jogosult haszonélvezeti jogára alapítva, mint a fentebb említett kétszobás lakás tényleges használója indított pert a kötelezettel szemben birtokháborítás megszüntetése iránt, s a bíróság marasztalása is ezen a jogcímen alapult.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a végrehajtást kérő halála folytán a haszonélvezeti jogból eredően a jogutódlás nem állapítható meg, mert a haszonélvezet a jogosult halálával megszűnt.
A végrehajtást kérő jogutódként a jogosult és a kötelezett jogviszonyába adásvételi szerződéssel korábban szerzett tulajdonjogára alapítottan sem léphet be, minthogy tulajdonjogát nem közvetlenül a jogosulttól szerezte öröklés útján való átszállással vagy más jogcímen.
Az pedig, hogy a jogosult lakáshasználati joga átszállásának hiányában a végrehajtást kérőt a kötelezettel szemben más jogcímen (pl. tulajdonjoga alapján) az ingatlan birtoklása, használata megilleti-e, és ha igen, milyen terjedelemben, a jogutódlás megállapítása, illetve végrehajtás elrendelése iránti eljárás kereteit meghaladja, külön perben bírálható el.
A megyei bíróság mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését, indokolását kiegészítve helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés]. (Bács-Kiskun Megyei Bír. 4. Pf. 20 834/1991/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás