PK BH 1992/703
PK BH 1992/703
1992.11.01.
Ügygondnok jogállása a hagyatéki eljárás során [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 39. § (1) bek., 44. § (3) bek., 50. § (1) bek., 53. § (2) bek., 64. § (3)–(4) bek.].
Az 1990. szeptember 12-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt E. L.-né örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint kiskorú gyermeke: E. A. jogosult örökölni, míg túlélő házastársát E. L.-t özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg. A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott a 2914 m2 területű „Lakóház, udvar, gazdasági épület és kert” megjelölésű ingatlan egésze.
A hagyatéki eljárásban a túlélő házastárs - aki egyben a kiskorú örökös törvényes képviselője - előadta, hogy bár a telekingatlan még a házasságkötésük előtt került az örökhagyó tulajdonába, azon a házas együttélés alatt közösen építették fel a lakóházat, így az ingatlan 1/2 részére házastársi közös vagyon jogcímén igényt tart.
A közjegyző a kiskorú törvényes örökös és törvényes képviselője közti érdekellentétre tekintettel a kiskorú törvényes örökös részére ügygondnokul az örökhagyó édesapját (a kiskorú örökös nagyapját), T. I.-t rendelte ki. T. I. előadta, hogy az egész telekingatlant ő és házastársa ajándékozták az örökhagyónak, abból 2514 m2 kert művelési ágú területen a haszonélvezeti jogukat fenntartották, és azt ténylegesen használták is. Utóbb az 1991. február 12-i hagyatéki tárgyaláson a 400 m2 területű „házhely és udvar”, valamint a lakóépület 1/2 része tekintetében elismerte a túlélő házastárs közös vagyoni igényét, s 2514 m2 területű kertingatlant viszont kizárólag a kiskorú örökös részére kérte átadni. Erre tekintettel a közjegyző az ingatlan megosztása iránti eljárás megindítása céljából a tárgyalást felfüggesztette. Minthogy azonban az államigazgatási hatóság a telekmegosztást nem engedélyezte, a közjegyző a hagyatéki eljárást folytatta, és 1991. július 15. napjára újabb tárgyalást tűzött ki. Ezen a tárgyaláson T. I. mint a kiskorú örökös ügygondnoka és E. L. túlélő házastárs egyezséget kötöttek, és az ügygondnok hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan 1/2 része házastársi közös vagyon jogcímén a túlélő házastársat illesse meg.
A közjegyző a 4. sorszámú végzéssel az egyezséget jóváhagyta, és az ingatlan 1/2 részét a hagyatékból kihagyva megállapította, hogy a házastársi vagyonközösség jogcímén E. L. túlélő házastársat illeti meg, míg az ingatlan másik 1/2 részét törvényes lemenőági öröklés jogcímén az örökhagyó gyermekének: kk. E. A.-nak adta át a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A végzés indokolása szerint a közjegyző az egyezséget a He. 43. §-a (helyesen: 53. §) alapján jóváhagyta, mert a jóváhagyás „jogszabályt nem sért, a kiskorú érdekeivel ellentétben nincs, a felek méltányos érdekeinek megfelel”.
A végzés ellen az ügygondnok fellebbezett, és egyezségi nyilatkozatát „visszavonva” ragaszkodott ahhoz, hogy a 2514 m2 területű kertingatlan használata halálukig kizárólag őt és házastársát illesse meg, és azt kizárólag a kiskorú örökös örökölje.
A megyei bíróság végzésével a közjegyző végzését helybenhagyta. A végzés indokolása kiemeli, hogy a PK 261. számú állásfoglalás értelmében a hagyatéki eljárás során tett egyezségi nyilatkozat - annak a másik fél által történt elfogadása után - egyoldalúan már nem vonható vissza. Nincs azonban az érdekelt elzárva attól, hogy nyilatkozatát általános ügyleti megtámadási alapokon megtámadhassa.
Az egyezséget jóváhagyó végzés és ezzel összefüggésben a hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. Ha a hagyatékban a kiskorú örökösök is érdekeltek, a közjegyzőnek különös gonddal kell ügyelnie arra, hogy a kiskorúak érdekei sérelmet ne szenvedjenek [He. 53. § (2) bek.].
Ha a törvényes képviselő és az általa képviselt kiskorú között érdekellentét áll fenn, és a leltározás során a He. 115. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megfelelő intézkedés nem történt, a közjegyzőnek a He. 39. §-ának (1) bekezdése szerint ügygondnokot kell kirendelnie, aki a hagyatéki eljárásban a kiskorút képviseli. A He. 44. §-a (3) bekezdésének utolsó fordulata kimondja, hogy az ügygondnok egyezséget nem köthet, jogokról nem mondhat le, és kötelezettséget nem vállalhat, kivéve, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg. A fenti rendelkezésekből következik, hogy mindaddig, amíg a tényállás feltárása nem történt meg, nem lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy mi áll a kiskorú örökös érdekében, és ehhez képest a részére kirendelt ügygondnok milyen nyilatkozatokat tehet.
Az adott esetben az ügygondnok és a túlélő házastárs nyilatkozata lényegében egyező volt a tekintetben, hogy a telekingatlan a házasságkötést megelőzően került az örökhagyó tulajdonába. A túlélő házastárs szerint azonban az örökhagyó szülei a házhelynek megfelelő területről kettőjük javára mondtak le abból a célból, hogy azon lakóépületet emeljenek, és valójában csak a 2514 m2 területű kert művelési ágú ingatlanrész volt az örökhagyó részére szóló ajándék, amin a szülők a holtig tartó haszonélvezeti jogot fenntartották. Az ügygondnok lényegében ezzel egyezően csak a 2514 m2 területű kert tekintetében nem volt hajlandó elismerni a házastársi vagyonközösséget. Az érdekeltek ennek megfelelően tettek kísérletet az ingatlan megosztására is.
Ugyanakkor a hagyatéki iratokhoz csatolt tulajdonilap másolat szerint az egész telekingatlant az örökhagyó 1972-ben vétel jogcímén szerezte, és az egész ingatlanra áll fenn a szülők: T. I. és T. I.-né holtig tartó haszonélvezeti joga.
Az ellentmondó adatokból és nyilatkozatokból tehát nem derül ki, hogy a telekingatlant az örökhagyó milyen jogcímen (jogcímeken) szerezte. Ennek tisztázásához a tulajdonjog bejegyzésének alapjául szolgáló szerződés beszerzése nélkülözhetetlen. A szerződés birtokában lesz mód arra, hogy a közjegyző az érdekelteket az ingatlan közös vagyoni, illetve különvagyoni jellegére megnyilatkoztassa. Ha e vonatkozásban a nevezettek a tényeknek is megfelelő egyező előadást tesznek, tájékoztatni kell őket arról, hogy a különvagyonnak elismert telek vagy telekrész önálló ingatlanként való nyilvántartására nincs jogi lehetőség, csupán arra van mód, hogy a közös vagyon és a különvagyon arányát a házas ingatlan tekintetében meghatározzák. Ha erre egyező nyilatkozatot tudnak tenni, nincs akadálya annak, hogy a közjegyző a He. 64. §-ának (3) bekezdése értelmében rendezze az ingatlan jogi sorsát. Ellenkező esetben a közjegyzőnek - a He. 64. §-a (4) bekezdésében foglaltak szerint - megfelelő határidőt kell adnia ahhoz, hogy a túlélő házastárs igényét per útján érvényesítse, majd annak megtörténte után a per jogerős befejezéséig a hagyatéki eljárást függőben kell tartania.
Arra azonban nincs lehetőség, hogy a telekingatlan különvagyoni eredetére utaló tényelőadások után a kiskorú örökös ügygondnoka az egész ingatlan házastársi közös vagyoni jellegét elismerje. Az ügygondnok az általa képviselt fél érdekében köteles eljárni és a hagyatéki eljárással kapcsolatos jogcselekményeket elvégezni. Ennek során csak a jogszabályban meghatározott kivételes esetben jogosult egyezséget kötni, jogról lemondani vagy kötelezettséget vállalni. Az előbbiek szerint elismerő nyilatkozattal az ügygondnok valójában az örökhagyót megillető és így a kiskorú örökös örökrészét képező különvagyonról mondott le anélkül, hogy olyan ok állna fenn, amely a lemondást és ezzel együtt az egyezség megkötését indokolná. Az ügygondnok a jogszabállyal ellentétes egyezségkötési nyilatkozatát tehát a hagyaték átadásánál nem lehetett volna figyelembe venni.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott végzéseket a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 378/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás