GK BH 1992/710
GK BH 1992/710
1992.11.01.
A hibás teljesítésből eredő kártérítés alapjául szolgáló kijavítási költség elhatárolása az elemi csapás folytán szükségessé vált - a biztosítási összeg kifizetésénél figyelembe vett - javítási munka költségétől [Ptk. 310. §].
Az üzletházat a II. r. alperes tervei alapján az I. r. alperes építette. Az épület kültéri, úgynevezett sávos álmennyezetet az I. r. alperessel kötött szerződés alapján a IV. r. alperes gyártotta, és azt a III. r. alperes szerelte fel. Az átadás alatt lévő épület álmennyezetet 1983. május 2-án viharos erejű szél megrongálta, bizonyos területeken leszakította. Az I. r. alperes a viharkárt bejelentette a biztosítónál, majd az álmennyezetet az eredeti tervek szerint helyreállította, és a javításról szóló számlát a biztosítónak benyújtotta. A biztosító az I. r. alperes biztosítási szerződése alapján a helyreállítási munkák térítéseként 1 135 561 Ft-ot fizetett ki az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a helyreállítás után készre jelentette az épületet, azt azonban a felperes nem vette át. Erre csak azt követően került sor, hogy egy új konstrukciójú álmennyezet készült. Ennek költségét a felperes jogfenntartással kifizette az I. r. alperesnek, majd a létesítmény késedelmes és hibás teljesítése miatt az alperesek ellen kötbér, és a kijavítási költség megfizetése iránt keresetet terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság szakvélemény alapján, a megismételt eljárás eredményeként, ítéletével az összesen 2 582 108 Ft összegű javítási költségből a IV. r. alperest 907 238 Ft kártérítésként való megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy mint a per tárgyát képező álmennyezeti szerkezeti elemrendszer gyártójának tudnia kellett: a tőle megrendelt és csak belsőtéri felhasználásra alkalmas elemek az adott esetben külső térre kerülnek felhasználásra. A figyelmeztetési kötelezettség [Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése] elmulasztása miatt a bíróság a IV. r. alperes felelősségét és közrehatását 35%-ban állapította meg. Ennek megfelelően került sor az előbbi összegű marasztalásra.
Az ítélet elleni fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság ítéletével a IV. r. alperes által fizetendő összeget felemelte 1 291 054 Ft-ra, mert a IV. r. alperes felelősségét és a kár keletkezésében való közrehatását a tervezőével azonos mértékűnek ítélte meg.
A IV. r. alperes az ítéletekkel szemben perújítási kérelmet nyújtott be. A per korábbi szakaszaiban beszerzett szakvélemények közötti ellentmondásra és arra hivatkozott, hogy amint azt már a fellebbezésében is előadta, tőle a III. r. alpereshez olyan szakemberek mentek át dolgozni, akik felismerhették volna az álmennyezet meg nem felelőségét. Úgy ítélte meg, hogy az előbbiek értékelése esetén a bíróság reá kedvezőbb határozatot hozhat. A IV. r. alperes hangsúlyozta az I. r. alperes felelősségét, és arra is hivatkozott, hogy az I. r. alperes a tető meghibásodása miatt viharkár címén, a biztosítótól biztosítási összeget vett fel, amely összeggel a marasztalt alperesek által fizetendő kártérítés összegét csökkenteni kell. A kereset elutasítását, illetve felelőssége mértékének 10%-ra való csökkentését kérte.
Az elsőfokú bíróság a IV. r. alperes perújítási kérelmét azzal utasította el, hogy az abban felhozottakat a IV. r. alperes az első fokú ítélet elleni fellebbezésében már előadta, azokat a Legfelsőbb Bíróság jogerősen elbírálta. Nincs tehát olyan el nem bírált új tény, bizonyíték, amely alapján a IV. r. alperesre nézve kedvezőbb döntés volna hozható.
A IV. r. alperes ezen ítélet ellen is fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az 1990. május 23-án hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a per újabb tárgyalását rendelte el. Ezt azzal indokolta, hogy a bíróságok korábban nem vizsgálták azt: az I. r. alperes által felvett biztosítási összeg a hibás álmennyezet kijavítási költségének és az alpereseket terhelő kártérítés összegének meghozásánál mennyiben vehető figyelembe. Ezt a tényt és kérelmet a IV. r. alperes csak a perújítási kérelmében adta elő. Mivel ez olyan el nem bírált tény, amelynek elbírálása és megalapozottsága befolyásolhatja a IV. r. alperes által fizetendő kártérítés összegét, erre a tényre, mint perújítási okra a IV. r. alperes alaposan hivatkozott [Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. Az egyéb perújítási okokat a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően olyanoknak értékelte, amelyek perújítás alapjául nem szolgálhatnak.
A megismételt eljárásban a IV. r. alperes a perértékeket 1 135 561 Ft-ban, a biztosító által az I. r. alperes részére ténylegesen kifizetett összegben jelölte meg.
A felperes és az I. r. alperes a perújítási kérelem elutasítását kérte. Az I. r. alperes állította, hogy a biztosítótól általa felvett összeg nincs összefüggésben a per tárgyát képező kártérítési igénnyel.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként hozott határozatával a IV. r. alperes perújítási kérelmét elutasította, és a megtámadott ítéletet hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a biztosítótól beszerzett iratokat és a per egyéb adatait figyelembe véve azt állapította meg, hogy az I. r. alperes vagyonbiztosítása alapján a biztosító 1983. december 28-án valóban 1 135 561 Ft-ot fizetett az I. r. alperesnek az álmennyezet szélvihar miatti meghibásodása miatt szükségessé vált javítási költség címén. Az üzletház műszaki átadása az 1983. május 2-i vihart megelőzően már megkezdődött. A helyreállítást az I. r. alperes végezte el, részben azért, hogy a műszaki átadás-átvétel lefolytatható legyen, részben pedig, mert ekkor még fel sem merült a hibás teljesítés kérdése. A felperes ugyanis csak az 1983. októberi kijavítási terv alapján, 1983 novemberében rendelte meg az új konstrukciójú álmennyezetet.
Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy a biztosító által az I. r. alperes részére fizetett összeg nem azonos a felperes szavatossági kifogása alapján felmerült és a kijavítási terv szerint végzett munka költségével. Nem azonos a károsult személye és a kártérítés jogcíme sem. A vihar által okozott kár elhárítása az I. r. alperes részéről nem szüntette meg a hibás teljesítést. A szakvélemény ismeretében szükség volt a kijavítási tervre és a konstrukciós hiba kiküszöbölésére. Az I. r. alperes által végzett helyreállítási munka tehát független a IV. r. alperes terhére jogerős ítélettel megállapított kártérítési felelősségtől. A bíróság ezért nem vizsgálta, hogy az I. r. alperes a viharkár helyreállítása során milyen mértékű javítást végzett, az szükségszerű volt-e, s a biztosító az I. r. alperes által végzett munkával arányban álló biztosítási összeget fizetett-e ki. A biztosító által az I. r. alperesnek fizetett kártérítést nem találta figyelembe vehetőnek a IV. r. alperest terhelő kártérítés (Ptk. 310. §) összegének meghatározásánál.
A fenti ítélet ellen a IV. r. alperes fellebbezett a perújítási kérelmének helyt adó határozat meghozatala érdekében. Fellebbezésének korábbi előadását megismételve arra hivatkozott, hogy valójában nem a vihar volt az oka az álmennyezet meghibásodásának. Szerinte ebben a kérdésben az I. r. alperes tévedésben tartotta a biztosítót, és tévesen állította azt is, hogy a megrongálódott álmennyezet az eredeti módon indokolt kijavítani. A belső térre gyártott termék megfelelő felerősítés nélkül ugyanis külső térbe építve semmiféle terhelést nem bír el. Erre tekintettel a IV. r. alperesnek az az álláspontja, hogy a biztosítótól felvett összeggel az I. r. alperes alaptalanul gazdagodott.
A IV. r. alperes kifejtette azt az álláspontját, hogy az adott körülmények között a viharkár helyreállításának időpontjában nem volt jóhiszemű eljárás az eredeti módon történő helyreállítás, és a költségeknek a biztosítóval szemben való érvényesítése. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást arra nézve: a biztosító által fizetett összeg terhére az I. r. alperes valójában milyen munkákat végzett, és azok mennyiben voltak indokoltak. Szerinte az állag- és a balesetvédelem érdekében szükséges munkák költségein felül az I. r. alperesnek a biztosítótól kapott összeget a kijavítási terv szerinti, megfelelő kijavításra kellett volna fordítania.
A IV. r. alperes fellebbezésében utalt arra, hogy a biztosító egységárelemzés hiányában - csak becsléssel tudta megállapítani a javítás összegét. Szerinte ez is indokolttá tette volna a további bizonyítást. A IV. r. alperes hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes az elvégzett munkánál nagyobb összeget vett fel a biztosítótól. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a biztosítási összeg kifizetésének alapjául szolgáló, illetve a kijavítási költségekben megnyilvánuló kár esetében a jogosultak nem azonos személyek, és maga a kár sem azonos. Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy helyes volt az I. r. alperesnek az az eljárása, amellyel a műszaki átadás befejezhetősége érdekében az eredeti állapotot helyreállította. Nincs jelentősége annak, hogy a beruházó csak 1983 novemberében rendelte meg az új konstrukciójú álmennyezetet. Május közepén ugyanis már mindenki előtt ismert volt, hogy a beruházó csak a rendeltetésszerű használatra alkalmas létesítményt veszi majd át, figyelembe véve az elkészítendő szakvéleményt is.
Az I. r. alperes ellenkérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására. A fellebbezési tárgyaláson a felperes is ilyen nyilatkozatot tett.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során Legfelsőbb Bíróság által megadott iránymutatásnak megfelelően járt el. Az újabb eljárásban az ügy eldöntése szempontjából azt a lényeges kérdést vizsgálta, amelyre a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésének indokolása szerint köteles volt. A felmerült vitás kérdés tisztázása céljából részletes bizonyítást folytatott le. Ennek során figyelembe vette a felek által becsatolt, illetve a biztosítótól kért adatokat, és ezeket az adatokat helyesen értékelte. A tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes következtetéseket is vont le. A döntés megalapozott és kellően megindokolt. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a Pp. 254. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 37. G. 47 280/1989. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 31 549/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás