GK BH 1992/714
GK BH 1992/714
1992.11.01.
A biztosított súlyos gondatlanságának minősül, és ezzel a biztosító mentesül a gépkocsiban baleset folytán bekövetkezett - a casco biztosítási szerződés alapján járó - kár megtérítési kötelezettsége alól, ha a biztosított nem a valóságnak megfelelően jelenti be a balesetet szenvedett gépkocsi vezetőjének személyazonosságát, s ezáltal a rendőrség a szükséges vizsgálatokat - például véralkoholszint-mérés - nem végzi el [Ptk. 544. § (1)-(2) bek.].
A felperes tulajdonát képező AI 66-83 frsz.-ú Mercedes típusú személygépkocsi 1990. június 28-án 4 óra 45 perckor Budapesten a III. Flórián tér és a Szentendrei út kereszteződésében összeütközött a K. E. által vezetett és szabályosan közlekedő NY 99-73 frsz.-ú személygépkocsival.
A helyszíni vizsgálat során a felperesi gépkocsiban utazó Sz. M., a kft. ügyvezető igazgatója és Cz. J. úgy nyilatkoztak, hogy a felperesi gépkocsit általuk felkért ismeretlen taxisofőr vezette, aki a baleset után a helyszínről azonnal eltávozott. A rendőrség ismeretlen tettes ellen indított nyomozást, ezt azonban 1990. novemberben azzal az indokolással szüntette meg, hogy a felperesi gépkocsit nem ismeretlen személy, hanem Cz. J. vezette. Cz. J. ellen szabálysértési eljárás indult közúti közlekedés rendjének a megzavarása miatt, amelyben Cz. J.-t 4000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte a szabálysértési hatóság.
A felperes a keresetében 1 180 000 Ft kárának és a perköltségnek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a rendőrség megállapítása szerint a gépkocsit Cz. J. vezette a baleset időpontjában. A felperesi álláspont szerint a gépkocsira érvényes casco biztosítási szerződése volt a káresemény időpontjában, ezért az alperes a szerződés alapján köteles a 20 000 Ft önrészesedés levonása után fennmaradó kárát megtéríteni. Állítása szerint Cz. J. nem volt ittas a baleset időpontjában. Utalt arra is a felperes, hogy ügyvezető igazgatója korábban - bár a gépkocsiban tartózkodott a balesetkor - úgy tudta, hogy a perbeli személygépkocsit ismeretlen taxisofőr vezette, ezért ennek megfelelően jelentette be a kárigényét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes a balesetet követő napon bejelentette a kárigényét a kötelező felelősségbiztosítás alapján, mert arra hivatkozott, hogy a balesetet a másik gépkocsi okozta. A kárbejelentőn azt közölte, hogy a perbeli gépkocsit ismeretlen személy vezette, Cz. J.-t mint tanút jelölte meg, aki a gépkocsiban utas volt. Később azonban azt állította, hogy a gépkocsit Cz. J. vezette, ez a szagazonosítást végző kutyákkal is bizonyítást nyert. Sz. M. ezzel a magatartásával mind a rendőrhatóságot, mind az alperest megtévesztette. Ennek folytán a rendőri intézkedéskor Cz. J.-nél a véralkohol-vizsgálatot nem végezték el. Ezért a Ptk. 544. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján - mivel a lényeges körülmények kiderítése a felperes hibájából nem lehetséges - az alperes felelőssége nem állt be.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, és megállapította, hogy az alperes casco biztosítási felelőssége fennáll. Döntését azzal indokolta, hogy Sz. M. véralkohol-vizsgálata negatív volt, Cz. J. pedig a balesetnél nem sérült meg, ezért - rendőri intézkedési mulasztás folytán - maradt el a véralkohol szintjének a vizsgálata. A szabálysértési hatóság szagazonosító kutyák segítségével megállapította, hogy a gépkocsit Cz. J. vezette. Az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a casco biztosítási szerződés 17. és 17/a pontjában írt felelősséget kizáró feltételek egyike is fennállna, ezért a felelőssége fennáll.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, és az első fokú közbenső ítélet megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy a káresemény időpontjában Cz. J. vezette a gépkocsit.
A fellebbezés alapos.
A perbeli gépkocsira nem vitásan casco biztosítási szerződés volt érvényben a káresemény időpontjában. A casco biztosítási szerződés 17. pontja alapján mentesül a biztosító a gépjárműben, alkatrészeiben keletkezett kár megtérítése alól, amennyiben bizonyítja, hogy azt a biztosított súlyosan gondatlanul okozta. A 17/a pont szerint súlyosan gondatlannak minősül a magatartás, ha a gépjárművet a biztosított (szerződő) érvényes vezetői engedély nélkül, vagy 0,8 ezreléket elérő alkoholos befolyásoltság állapotában vezette, illetőleg a vezetést ilyen személynek engedte át. Vagyis a perbeli biztosítási szerződés alapján lényeges körülmény, hogy aki a biztosítási esemény bekövetkeztekor a gépkocsit vezette, rendelkezett-e jogosítvánnyal, illetve nem állt-e 0,8 ezreléket elérő alkoholos befolyásoltság alatt.
Ezeknek a lényeges körülményeknek a kiderítéséhez szükséges adatokat - a Ptk. 544. §-ának (1) bekezdése alapján -, továbbá a biztosítási esemény bekövetkezését a biztosítottnak a szabályzatban megállapított idő alatt (a perbeli esetben a biztosítási szerződés 28. pontja alapján - figyelemmel a Vbász 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - 2 nap) be kell jelentenie és a szükséges felvilágosításokat meg kell adnia, és lehetővé kell tennie a bejelentés és felvilágosítás tartalmának az ellenőrzését. Ezen kötelezettségek teljesítéséhez fűződő fontos érdek védelmére - így a visszaélések megakadályozása céljából is - a törvény a kötelezettségek megszegéséhez a Ptk. 544. §-ának (2) bekezdése alapján súlyos jogkövetkezményeket fűz, mert mentesíti a biztosítót a biztosítási szerződésben vállalt kötelezettsége alól, ha a biztosított bejelentési kötelezettsége nem teljesítése miatt a lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak.
A perbeli esetben a rendelkezésre álló adatok alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes mint biztosított a Ptk. 544. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségének nem mindenben tett eleget, mert valótlanul jelölte meg a gépkocsit vezető személyt. A rendőrségi eljárásban a felperes ügyvezető igazgatója mindvégig azt állította, hogy ismeretlen taxisofőr volt a perbeli gépkocsi vezetője, akiről még személyleírást is adott. Elmondta azt is, hogy nem aludt, a forgalmi jelzőlámpa jelzését is látta. Ezzel áll összhangban Cz. J.-nek a rendőrségi vallomása is, aki még azt is mondta, hogy Sz.-szel az utazás alatt beszélgettek. Ennek megfelelően jelentette be a felperes a káreseményt az alperesnél másnap a kötelező felelősségbiztosítás alapján.
Ezzel szemben a biztosítótól kapott elutasító levél kézhezvétele után és a jelen perben is már Cz. J.-t jelölte meg a gépkocsit vezető személyként, utalva arra, hogy amikor a vezető beült a gépkocsiba, ő már aludt. A gépkocsivezető személyével kapcsolatos - a biztosítási szerződésben szereplő - feltételek a biztosító helytállási kötelezettsége szempontjából lényeges körülménynek tekintendők. A nyomozati eljárás anyagából megállapítható, hogy az ismeretlen gépkocsivezető verziója hamis volt. A rendőri intézkedés során a felperes képviselője a gépkocsi vezetőjét nem a valóságnak megfelelően jelölte meg, holott a körülményekből megállapíthatóan azt ismernie kellett. Nem állapítható meg az a motiváció, amely a valóság eltitkolására indította. Az első fokú ítélet ezzel kapcsolatos megállapítása puszta feltételezés. Amennyiben az intézkedő rendőrnek a gépkocsivezető személyét bejelenti, nem lett volna elkerülhető a véralkohol-vizsgálat. Ez nyilván azért maradt el, mert Cz. J.-t utasként jelölte meg. Ilyen körülmények között a bizonyítási teher nem az alperesre, hanem a felperesre hárul, tehát annak a lényeges feltételnek a felderíthetetlenségét, hogy a gépkocsivezető alkoholos befolyásoltság alatt állt-e vagy sem, neki kell viselnie. Sz. M. szavahihetőségét az említett ellentmondások kétségessé tették, ezért nem fogadta el a másodfokú bíróság bizonyítékként tanúvallomásának azt a részét sem, amelyben azt állította, hogy Cz. J. nem ivott. A biztosítási esemény szempontjából lényeges körülmény a felperes ügyvezető igazgatójának magatartása miatt vált felderíthetetlenné, ezért a Ptk. 544. §-ának (2) bekezdése szerint a biztosító fizetési kötelezettsége nem állt be.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 32 299/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás