GK BH 1992/719
GK BH 1992/719
1992.11.01.
A felszámolási eljárásban a zálogjoggal biztosított kölcsönügyletek kielégítési elsőbbséget élveznek a zálogtárgy értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt hat hónappal kikötötték. Ha a hitelek felvételére forgóeszközök vásárlása céljából került sor, a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a zálogtárgyakhoz a hitelező által nyújtott kölcsönökből jutott-e az adós [1986. évi 11. tvr. 30. § (1) bek. d) pont, (4) bek.; Ptk. 251. §].
Az Ny.-i Állami Gazdaság felszámolása iránt az egyik bank rt. (a továbbiakban: Rt.) hitelező terjesztett elő kérelmet a Fővárosi Bíróságnál.
A Fővárosi Bíróság az adós felszámolási eljárását - annak tartós fizetésképtelensége miatt - megindította, és ennek a Magyar Közlönyben való közzétételét 1990. február 28-án kelt végzésével elrendelte. A bíróság a felszámolót és a hitelezőket - köztük a rt.-t - a hitelezői igények vonatkozásában egyeztetés lefolytatására hívta fel, és ennek alapján kérte a hitelezői igények pontos megjelölését. Az Rt. hitelező és az adóst képviselő felszámoló 1990. szeptember 21-én egyeztetést tartottak, melyben a hitelezői igényt 244 531 000 Ft-ban állapították meg.
A felszámoló a hitelszerződéseket megvizsgálva megállapította, hogy a követelésből 52 600 000 Ft és járulékai (összesen: 72 983 000 Ft) iránt előterjesztett követelés - mint jelzáloggal biztosított követelés - az 1986. évi 11. tvr. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolandó. A többi - az egyeztetési jegyzőkönyv 2. oldalán 2/a, b, c, d pont alatt felsorolt, összesen 139 319 000 Ft - követelés a tvr. 30. §-ának e) pontjába tartozik, mivel ezek a 2/a, b, d alatti követeléseket biztosító zálogtárgyak általános meghatározása nem teszi lehetővé a d) pontba történő besorolást. Az egyeztetésről szóló jegyzőkönyvet mindkét fél képviselője aláírta.
Az iratokhoz csatolt kölcsönszerződésekből az alábbiak állapíthatók meg:
Az 1986. november 12-én kelt, 40 millió forint kölcsön felvételére irányuló szerződés célja tartós készletnövekedés finanszírozása, elnevezése forgóalap-megelőlegezési hitel. Biztosítékként kikötötték, hogy a hitelezőt bankhitelt biztosító zálogjog illeti meg az adós tartós forgóeszköz-állományán 60 millió forint értékben.
Az 1988. április 8-án kelt, 13 550 000 Ft kölcsön felvételére irányuló szerződés forgóeszközkölcsön volt, célja a mirelitüzem forgóeszköz-szükségletének megelőlegezése. Biztosítékként zálogjogot kötöttek ki az adós tartós készletállományából 20 325 000 Ft értékű ingó vagyontárgyaira. Az 1988. december 9-én kelt 100 millió forint kölcsön felvételére irányuló szerződés rövid lejáratú eseti hitel volt, átmenetileg lekötött forgóeszközök finanszírozására. Biztosítékul zálogjogot kötöttek ki az adós teljes anyag-, késztermék-, félkész termék- és árukészletére. Az adós ezek mellett kötelezettséget vállalt arra is, hogy a hitel összegével egyező árbevételeit a hitelezőre engedményezi.
A Fővárosi Bíróság a becsatolt egyeztetési jegyzőkönyv alapján 1990. december 14-én hozott végzésével az Rt. hitelezői igényét 244 531 000 Ft-ban állapította meg, ebből 72 983 000 Ft iránti követelést a 30. § (1) bekezdésének d) pontjába sorolt, míg a többi követelést e) pontos követelésnek tekintette.
A végzés ellen az Rt. képviselője fellebbezett az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása iránt. Fellebbezésében 206 150 000 Ft összegnek a 30. § (1) bekezdése d) pontjába való sorolását kérte arra hivatkozva, hogy 6 000 000 Ft kivételével - az egyeztetési jegyzőkönyvben a 2/c alatti tétel követeléseit, a hitelszerződéseket biztosító zálogjog miatt a d) pont alapján kell kielégíteni.
Csatolta az adóssal kötött kölcsönszerződéseinek másolatát, utalt arra, hogy ezekben - egy kivétellel - zálogkikötés szerepel.
A felszámoló észrevételeiben a követelésnek az általa meghatározott - és az elsőfokú bíróság által figyelembe vett - módon történő besorolását kérte. Hivatkozott arra, hogy a fellebbező nem vette figyelembe az 1986. évi 11. tvr. 30. §-a (4) bekezdésének rendelkezését; nem állapítható meg, hogy a kötelezett mely zálogtárgyakhoz jutott hozzá a jogosult által nyújtott kölcsönből, mivel a zálogtárgyak nem azonosíthatók.
A hitelező fellebbezése kiegészítésében hivatkozott arra, hogy a 30. § (4) bekezdése alapján a zálogtárgyaknak nem kell azonosíthatóaknak lenniük, a zálogtárgyak köre állandóan változott.
A fellebbezés alapos.
Az 1986. évi 11. tvr.* 30. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából milyen sorrendben kell a tartozásokat kielégíteni. A d) pont alá tartoznak a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt hat hónappal kikötötték.
A jogszabály 30. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bankhitelt biztosító zálogjog jogosultjának a követelését az (1) bekezdés d) pontja alapján abban az esetben kell kielégíteni, ha a kötelezett a zálogtárgyhoz a jogosult által nyújtott kölcsönből jutott.
A hitelező fellebbezéséhez csatolta az adóssal kötött kölcsönszerződések másolatait. Ezen szerződések biztosítékaként - egy szerződés kivételével - zálogjog van kikötve az adós tartós forgóeszköz-állományára, készletállományára, árukészletére, valamint az egyik esetben egy ingatlanra.
Tekintettel arra, hogy az Rt. fellebbezésében új bizonyítékokra hivatkozik, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak meg kell vizsgálnia - szükség esetén könyvszakértő bevonásával -, hogy az adós a zálogtárgyakhoz - tehát pl. az árukészletéhez, forgóeszközeihez - a hitelező által nyújtott kölcsönből jutott-e, hiszen a hiteleket a szerződésekből kitűnően többségében forgóeszközök finanszírozásához vették fel. Vizsgálat tárgyává kell tennie az elsőfokú bíróságnak azt is, hogy az 52 600 000 Ft összegű kölcsönszerződést biztosító jelzálogjoggal terhelt ingatlan az 1986. évi 11. tvr. 30. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak megfelel-e, mert csak ebben az esetben lehet a 30. §-a (1) bekezdésének d) pontjába tartozó követelésként besorolni.
Mindezek tisztázása után hozhat majd az elsőfokú bíróság a jogszabálynak megfelelő, megalapozott határozatot.
(Legf. Bír. Fpkf. II. 30 889/1991. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-t az 1991. évi IL. tv. 84. §-ának a) pontja 1992. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. Figyelemmel arra, hogy a zálogjoggal biztosított követelések kielégítési elsőbbségét az új tv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja is ismeri, az eseti döntésben kifejtettek a jövőben is érvényesülnek.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás