BK BH 1992/72
BK BH 1992/72
1992.02.01.
I. Szolgálatra alkalmatlan katonával szemben szökés bűntette miatt megrovás alkalmazása [Btk. 71. § (1) bek., 343. § (1) bek.].
II. A katona alkalmatlanságának megállapításáig köteles szolgálatát teljesíteni, és ezzel kapcsolatos tévedésre — eredménnyel — nem hivatkozhat [Btk. 27. § (2) bek.].
A katonai bíróság a sorkatona vádlottat szökés büntette miatt végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a katonai szolgálatot teljesítő honvéd többször állt orvosi kezelés alatt, amellyel összefüggésben egészségügyi szabadságot engedélyeztek számára.
Az orvosi bizottság a vádlottat tájékoztatta arról, hogy felülvizsgáló bizottság elé állítják, amely nagy valószínűséggel leszerelését fogja kezdeményezni.
A vádlott a szabadságáról nem tért vissza a szolgálati helyére, hanem - a szolgálat alóli végleges kivonási szándékkal - továbbra is a polgári lakhelyén tartózkodott. Emiatt elfogatóparancsot adtak ki ellene. Ezzel egyidejűleg - nem a katonai bíróságon - eljárás folyt a vádlott ellen garázdaság vétsége miatt, amelynek során kiadott elfogatóparancs alapján előzetes letartóztatásba helyezték. A vádlott ekkor az arra vonatkozó kioktatás ellenére, hogy alakulatához kell visszatérnie, nem ment vissza, hanem lakóhelyén alkalmi munkát vállalt.
Az illetékes orvosi bizottság a vádlottat kóros személyiségszerkezete miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítette, ennek alapján tartalék állományba helyezték.
I. A Legfelsőbb Bíróság a vádlottal szemben a szökés büntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
Megállapította, hogy tévedett az első fokon eljárt katonai bíróság, amikor a vádlottat bűnösnek mondotta ki, és büntetést szabott ki vele szemben. Az eljárás során mindvégig rendelkezésre álltak azok az adatok, amelyek katonai szolgálatra való alkalmatlanságára utaltak. A személyiségzavarban szenvedő és emiatt a szolgálat teljesítésére alkalmatlan vádlottnál ezt a körülményt utóbb meg is állapították, és tartalék állományba helyezték. A vádlott tehát annak a szolgálatnak a szabályait szegte meg, amelynek ellátására nem lett volna kötelezhető. Erre tekintettel a cselekmény olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy - a vádlott kóros személyiségszerkezetére is figyelemmel - a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Btk. 71. §-ának alkalmazásával - a büntetőeljárás megszüntetésével egyidejűleg - a vádlottat megrovásban részesítette.
II. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy téves az a védői álláspont, amely szerint a vádlott felmentésének van helye, figyelemmel arra, hogy a cselekményt abban a téves feltevésben hajtotta végre, hogy az nem bűncselekmény, és erre a feltevésre alapos oka volt, mert közölték vele, hogy alkalmasságát felülvizsgálják, és valószínűleg le fogják szerelni [Btk. 27. § (2) bek.].
A honvédelemről szóló módosított 1976. évi I. törvény rendelkezéseire figyelemmel a katona a vonatkozó parancsoknak megfelelően szolgálatát a szolgálati viszonyának fennállásáig köteles teljesíteni.
Önhatalmúlag nem dönthet úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a szolgálatra vonatkozó előírásokat. Nem jogosult tehát az alakulatától történő önkényes távolmaradásra még akkor sem, ha alkalmasságának megítélése kérdésében folyamatban van a bizottság elé állítása. A katona tehát mindaddig szolgálni köteles, míg az erre hivatkozott államigazgatási szerv a szolgálatra való alkalmatlanságát jogerősen meg nem állapította. A vádlott pedig tudta, hogy leszerelése nem történhet meg, tehát hogy továbbra is katona, ennek ellenére távol maradt szolgálati helyétől. A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésre tehát eredménnyel nem hivatkozhat. Ezért nem kerülhet sor tévedés címén felmentésére. (Legf. Bír. Katf. II. 240/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás