MK BH 1992/736
MK BH 1992/736
1992.11.01.
Ha a dolgozó megbízási jogviszony alapján teljesíti a feladatait, e jogviszonya nem minősíthető munkaviszonynak abból az okból, hogy a kapott utasítások alapján kellett munkát végeznie, miután a megbízást is a megbízó utasítása szerint és érdekeinek megfelelően kell teljesíteni. Az e jogviszonyból származó jogviták elbírálása az általános hatáskörű helyi bíróság hatáskörébe tartozik [Ptk. 474. § (2) bekezdés].
Az alperes kereskedelmi osztályvezető munkakörben állt az sz.-i állami gazdaságnál munkaviszonyban. A peres felek 1990. május 15-én "megbízásra szóló munkaszerződést" kötöttek. Ebben az alperes elvállalta, hogy a felperes ügyvezető igazgatójának az irányításával, a felperes részére külkereskedelmi tevékenység folytatása érdekében üzletszerző feladatokat lát el. A szerződésben kikötötték, hogy az alperest "az általa hozott, megvalósult külkereskedelmi üzlet forintban számított értékének 0,5 százaléka illeti meg, amelyet a jövedelemadó-levonás terhel." A felek a szerződést 1990. szeptember 28-án vállalkozási szerződéssé alakították át.
Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében előadta, hogy 1990. május 15-e és szeptember 28-a között az üzletszerzői tevékenysége eredményeként az egyesület 2 324 000 dollár értékű üzletet kötött. Ennek 0,5 százaléka 11 623 dollár, amelynek forint értéke bruttóban 720 626 forint. A jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék levonása után a nettó összeg 360 313 forint. A felperes 1990. augusztusában 24 000 forintot fizetett ki, ezért 336 313 forint nettó összeg és annak kamatai megfizetését igényelte.
A Polgármesteri Hivatal munkaügyi döntőbizottsága határozatával kötelezte a felperest 750 969 forint bruttó munkabér megfizetésére azzal, hogy ebből az összegből vonja le a személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítási járulékot.
A felperes keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a jutalék megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésre irányult. Előadta, hogy az alperes a szerződések megkötésénél tolmácsként vett részt, a szerződéseket az egyesületi üzleti tárgyalásai eredményeként kötötték meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a 750 969 forint megfizetésének kötelezettsége alól. Ítéletében kifejtette, hogy a jugoszláviai L. városban levő B. A. Kft.-vel az alperes munkáltatójának, az sz.-i állami gazdaságnak volt üzleti kapcsolata. A gazdaság különböző állatok értékesítését vállalta a jugoszláv kft-nek, ehhez azonban szükség volt egy exportjoggal rendelkező cég bevonására. Ezért a felperes egyesület közbeiktatásával az A. K. Kft.-n keresztül kötött adásvételi szerződést a már megjelölt jugoszláv kft.-vel. Az alperes a szerződéskötések idején az állami gazdaság kereskedelmi osztályvezetője volt, és baráti kapcsolatban állt a jugoszláviai kft. ügyvezetőjével. A vele kötött adásvételi szerződéseknél tolmácsként vett részt, ennélfogva részére az üzletszerzői tevékenységért munkabér, illetve jutalék nem fizethető.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben elsődlegesen azt a kérdést kellett eldönteni, hogy az alperes munkaviszony vagy más, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett-e munkát a felperes részére.
Az MT 32/A. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony különösen a bedolgozói munkaviszony és a tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági jogviszony. Az MT 32/D. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a mellékfoglalkozás és az első állás munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését a dolgozó köteles az első állás szerinti munkáltatónak előzetesen bejelenteni. Az első állás szerinti munkáltató összeférhetetlenség esetén a további foglalkoztatást megtiltja.
A per adatai szerint egyértelmű, hogy az alperes nem jelentette be a főállású munkáltatójának a felperessel létesített jogviszonyt, megállapítható azonban az is, hogy a peres felek jogviszonyának alapja nem munkaszerződés volt.
A szerződéseket minden esetben azok tartalma és célja szempontjából kell elbírálni. Tény, hogy a peres felek megbízásra kötöttek "munkaszerződést", és azt megbízóként és megbízottként írták alá.
Peradat: a felperes 1990. december 10-én kelt és az alpereshez küldött levelében kinyilvánította, hogy az 1990. május 15-én megkötött megbízási, továbbá az 1990. szeptember 28-án megkötött vállalkozói szerződést a Ptk. rendelkezései szerint létesítette, munkaviszonyt nem hozott létre, ennélfogva az alperes követelését munkaügyi eljárásban nem érvényesítheti.
E jognyilatkozattal függetlenül is megállapítható, hogy a perbeli szerződés alapján a munkaviszony tartalmi elemei közül egy sem érvényesülhet.
Az alperes csupán a munka eredményének szolgáltatására - üzletszerzésre - volt köteles. Önmagában az, hogy a kapott utasításoknak megfelelően végzett munkát (például Jugoszláviába utazott), nem jelenti azt, hogy a felperessel munkaviszonyban állt, mert megbízatást is a megbízó utasítása szerint és érdekeinek megfelelően kell teljesíteni [Ptk. 474. §-ának (2) bekezdése].
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy az alperes nem munkaviszonyból eredő követelést érvényesített a felperessel szemben, ezért a munkaügyi bíróság hatáskörét túllépve járt el.
A Legfelsőbb Bíróság egyebekben rámutat arra, hogy az ítélet megalapozatlan is.
A jugoszláv S. B. 1990. december 28-án kelt magyar nyelvű nyilatkozata szerint az alperes közreműködésével kötötte 1990 májusától az A.-val és a felperessel az adásvételi szerződést. Az A. ügyvezető igazgatója tanúvallomásában előadta, hogy az alperes több jugoszláv partnert hozott a kft.-hez. Az állami gazdaság ágazatvezetője szerint az alperes, valamint a jugoszláv kft. ügyvezető igazgatója között kialakult jó kapcsolatra tekintettel jött létre az állami gazdaság és a jugoszláv partner között a szarvasmarha-értékesítéssel kapcsolatos megállapodás. A felperes ügyvezető igazgatója ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy az alperes ezeken a tárgyalásokon csak tolmácsként vett részt. A munkaügyi bíróság ezeket az ellentmondásokat nem oldotta fel, nem hallgatta ki tanúként az állami gazdaság igazgatóját.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét, a munkaügyi döntőbizottság határozatára is kiterjedően, hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi eljárást, valamint a pert megszüntette. (M. törv. II. 10 978/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás