BK BH 1992/737
BK BH 1992/737
1992.12.01.
A büntetőügyben eljárt bíró büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a határozat meghozatala során a hivatali kötelességét szándékosan megszegve járt el, és az a kötelességszegés a meghozott határozatra is kihatással volt [Btk. 13. §, 81/1945. (II. 5.) ME r. 13. § 3. pont, 15. § 2. és 3. pont].
A népbíróság az 1946. szeptember 5. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét népellenes bűntettben [az 1945. évi VII. tc. által törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) ME rendelet (Nbr.) 15. §-ának 3. pontja] állapította meg, és ezért 3 évi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és a politika jogai gyakorlásának 5 évi időtartamra felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítélte. Ugyanakkor a terheltet a háborús bűntett (Nbr. 13. § 3. pont) és a népellenes bűntett (Nbr. 15. § 2. pont) miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet 1924. évben nevezték ki törvényszéki bíróvá a Budapesti Büntető Törvényszékre, ahol a vádtanácsba osztották be, később különböző büntetőtanácsokban, majd az uzsorabíróság egyik tanácsában működött.
A terhelt a bírói működése során - egyebek között - olyan büntetőügyeket is tárgyalt, amelyekben a hitfelekezet elleni izgatás, az állami és társadalmi rendszer erőszakos felforgatására irányuló izgatás, a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűncselekmény, sajtó útján az alkotmány ellen irányuló lázítás bűncselekménye volt a vád tárgya. Az ítéletben megállapított ténybeli következtetés szerint a terhelt a jobboldali politikai felfogású személyekkel szemben felmentő vagy enyhe ítéleteket, míg a baloldali politikai érzületű személyekkel szemben szigorú büntetéseket tartalmazó ítéleteket hozott.
A terhelt 1941. évben a Budapesti Ítélőtábla bírája lett, majd 1944. november 22. napján Szálasi Ferenc kúriai bíróvá nevezte ki. A terhelt a kinevezést elfogadta, és később a Kúriával együtt Sopronba települt ki, ahol 1945 márciusáig teljesített szolgálatot.
Az ítélet indokolásában a Budapesti Népbíróság az alábbiakat fejti ki.
"A vádlottnak a fenti tényállásból kitűnő cselekvőségei kétségtelen bizonyossággal mutatják, hogy mint joghatósággal bíró közalkalmazott következetesen fasisztabarát hivatali működést fejtett ki. A vádlott egyike volt a Horthy-rendszer alatt azoknak a magyar bíráknak, akik nem alkalmazták a törvényt egyenlő mértékkel jobb- és balfelé. A baloldali megmozdulásokat minden esetben szigorral büntettek, de a jobboldali megmozdulásokkal szemben feltűnően enyhe álláspontot foglaltak el, holott az adott törvényes rendelkezések között módja lett volna azokat már csírájukban elfojtani. A népbíróság nem kívánja a múlt rendszerben hozott politikai vonatkozású ítéleteket felülbírálni, de lehetetlen észre nem venni a felsorolt ítéletekben megnyilvánuló célzatosságot, mely kétségtelenül a vádlott fasiszta irányú beállítottságára mutat. Ezt megerősíti és betetőzi a nyilas Kúriához történt kinevezése s ennek a kinevezésnek az elfogadása is."
Mindezekre tekintettel a Budapesti Népbíróság a terhelt bűnösségét a Nbr. 15. §-ának 3. pontjában ütköző népellenes bűntettben állapította meg.
A népügyészség a terhelttel szemben vádat emelt a Nbr. 13. §-ának 3. pontjába ütköző háborús bűntett miatt is, mert a nyilas hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas közigazgatásban önként fontos állást vállalt.
A népbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igazságszolgáltatás nem vonható a közigazgatás fogalma alá, az igazságszolgáltatás keretén belül történt kinevezés, valamint állásvállalás a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállási elemeit nem meríti ki.
A népügyészség a terhelttel szemben vádat emelt az Nbr. 15. §-ának 2. pontjában meghatározott népellenes bűntett miatt is, minthogy a terhelt az uzsorabírósági ügyekben a közhivatali ténykedése során a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előírt ténykedést túlhaladva olyan tevékenységet fejtett ki, amely a személyes szabadságot, a testi épséget veszélyeztette, és egyes személyek vagyoni romlását idézte elő.
A népbíróság e vádpont tekintetében is felmentő rendelkezést hozott, kiemelve, hogy a bíró sem törvényt, sem rendeletet nem hajt végre, hanem jogszabályt alkalmaz, ezért az Nbr. 15. §-ának 2. pontja eleve nem vonatkozhat az ítélőbíró tevékenységére. Ezenkívül az árdrágító visszaéléseket és a fizetési eszközökkel való visszaélést pönalizáló törvényes rendelkezések nem a nép egyes rétegei ellen irányulnak, hanem a nép érdekeit szolgálják.
A népügyésznek a felmentő rendelkezések miatt és súlyosítás végett bejelentett fellebbezése alapján a Népbíróságok Országos Tanácsa 1947. május 29. napján bírálta felül a népbíróság ítéletét, amelynek az Nbr. 13. §-ának 3. pontjába ütköző háborús bűntett miatt emelt vád alól történő felmentő rendelkezését és a terhelt cselekményének az Nbr. 15. §-ának 3. pontja szerint minősítő rendelkezését - anyagi semmisségi okból - a büntetés kiszabására is kiterjedő hatállyal megsemmisítette. A terhelt összes vád tárgyává tett cselekményét a Nbr. 13. §-ának 3- pontja I. fordulatában meghatározott, folytatólagosan elkövetett háborús bűntettnek minősítette, ezért a terheltet 5 évi börtönbüntetésre mint főbüntetésre és a politikai jogai gyakorlásából 10 évi felfüggesztésére, állásvesztésre és nyugdíjigényének elvesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte.
A Népbíróságok Országos Tanácsa az első fokon eljárt népbíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontját az alábbi módosításokkal és kiegészítésekkel fogadta el helyesnek. A Népbíróságok Országos Tanácsa a bűnösség körébe vonta a terheltnek azt a ténykedését, hogy Szálasi Ferenc kinevezését elfogadva a Kúria bírája lett, majd a Kúriával Sopronba települt, és ott 1945 márciusáig szolgálatot teljesített. A NOT álláspontja szerint a terheltnek ez a magatartása magába foglalja az Nbr. 13. §-a 3. pontjának II. fordulata szerinti háborús bűntett törvényi tényállását is. A Népbíróságok Országos Tanácsa az ítéletének a jogi indokolásában nem találta elfogadhatónak a terheltnek azt a védekezését, amely szerint nem tett mást, mint a lelkiismeretének megfelelően alkalmazta a törvényeket. A határozat indokolása ezzel kapcsolatban a következőket tartalmazza: "A bírói függetlenség nem jelent felelőtlenséget. A szándékos kötelességszegésért vagy törvénysértésért a Btk. alapján is felel a bíró. "A népbírósági rendeletek átfogják az állami élet egész területét, tekintet nélkül arra, hogy azokat ki, milyen módon és milyen minőségben követte el. Az ítélet a továbbiakban így folytatja: "Ezek a határozatok nem ismernek kivételt a bíróval szemben sem, és a bírói függetlenség sem menlevél a rendeletben meghatározott háborús vagy népellenes bűntett elkövetése esetén."
Végül a NOT nem találta mentségnek azt sem, hogy a terhelt a terhére megállapított határozatokat háromtagú tanácsban hozta, álláspontja szerint a tanács másik két tagja társtettesként látszik felelősnek.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.
Számos tény igazolja annak a megállapításnak a helyességét, hogy a terhelt ellen indított büntetőeljárás jellegében magán hordozza mindazokat az ismérveket, amelyek a korabeli ilyen eljárás jellemzői.
Azoknak az ügyeknek a kiválogatása, amelyek politikai jellegű cselekmények tárgyában születtek, merőben önkényesen történtek. A terhelt a népbírósághoz intézett beadványában a védője útján - ügyszámok megjelölése mellett - kérte további 14 büntetőügy iratainak a beszerzését, erre azonban nem került sor.
Hiányos a bíróság rendelkezésére álló iratanyag is, amelyből nem lehet megállapítani, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a terhelt mint a tanács tagja működött közre, végsőleg milyen jogerős határozat meghozatalára került sor.
A büntetőeljárás koncepciós jellege kizárttá tette, hogy az eljárt bíróságok megalapozott tényállást állapíthassanak meg az ügyben, de a terhelt terhére rótt háborús bűntett elkövetése az anyagi jogi rendelkezések tükrében még az előzetes koncepció által irányított tényállás alapján sem volt megállapítható.
A Népbíróságok Országos Tanácsa a jogerős határozatban a terhelt bűnösségét az Nbr. 13. §-a 3. pontjának 1. fordulata szerinti háborús bűntettben állapította meg. E törvényhely szerint háborús bűnös az, aki nem vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához. A tényállásban részletezett ítéletek - amelyek a további ténybeli és jogi következtetések alapjául szolgáltak - 1924. október 1. napja és 1938. október 15. napja között jöttek létre, ebben az időben a nyilas mozgalomnak a hatalom megszerzéséhez történő segítségnyújtás szándéka annál kevésbé merülhetett fel, mivel éppen az a büntetőtanács, amelynek a terhelt is tagja volt, Szálasi Ferenc büntetőügyében 1937. december 15. napján hozott bűnösséget megállapító és szabadságvesztést kiszabó ítéletet.
A Népbíróságok Országos Tanácsa által hozott ítélet a jogi indokolás körében kifejtette azt is, hogy a tettazonosság keretén belül a terhelt cselekménye megvalósította az Nbr. 13. §-a 3. pontjának 2. fordulata szerinti háborús büntettet is, és ezzel kapcsolatban a Budapesti Népbíróság ítéletének a felmentő rendelkezését tévesnek ítélte az, aki a nyilas hatalom megszerzése után kapott kinevezés vagy megbízatás alapján a nyilas közigazgatásban vagy honvédelem keretében önként - az Nbr. 11. §-ának 4. pontjában fel nem sorolt - egyéb fontos állást vállalt. Álláspontját arra alapította, hogy a népbírósági rendeletek az állami élet egész területét átfogják, arra való tekintet nélkül, hogy ki, milyen minőségben valósította meg az ott írt elkövetési magatartást, így nem kivétel ez alól a bíró sem, akinél a bírói függetlenség nem szolgálhat "menlevélként" a háborús és népellenes bűncselekmények miatti felelősségre vonás alól. Végül a Népbíróságok Országos Tanácsának határozata ebből a szempontból nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a terhelt a tanács elnökeként határozatszerkesztőként vagy szavazó bíróságként vett-e részt a vád alapjául szolgált ítéletnek meghozatalában.
A Népbíróságok Országos Tanácsa ítéletében foglalt ezen megállapítások alapvetően tévesek.
Az Nbr. 13. §-a 3. pontjának 2. fordulata a nyilas közigazgatásban vagy honvédelemben kinevezés vagy megbízatás alapján betöltött egyéb fontos állás vállalását jelölte meg a szóban forgó bűncselekmény elkövetési magatartásaként. A Népbíróságok Országos Tanácsa által hozott ítélet a szóban forgó bűncselekmények a terhelt által történt megvalósítását azáltal látta megvalósultnak, hogy a terhelt 1944. november 22. napján Szálasi Ferenctől elfogadta az akkori Kúriára való bírói kinevezést, majd a Kúriával Sopronba települt ki, és 1945 márciusáig ott szolgálatot teljesített.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának álláspontja szerint a terheltnek ez a magatartása sem alkalmas a háborús bűntett törvényi tényállásának a megvalósítására. Ezzel kapcsolatban a Budapesti Népbíróság első fokon hozott ítélete helyesen fejtette ki, hogy az igazságszolgáltatás nem vonható a "közigazgatás" fogalma alá. A vádbeli időben hatályban volt, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1894. évi IV. tc. 1. §-a a következőket tartalmazta: "Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak. "Az akkori bírósági törvénynek ez az alapvető rendelkezése mindenben megfelelt a már akkor is érvényesült montesquieu-i elvnek, amely a hatalmi ágak megosztásának és elkülönítésének a szükségességét hangoztatta.
A tételes jogi szabályozásból is nyilvánvaló, hogy a kúriai bírói kinevezés elfogadása és a Kúria keretében ítélkezési tevékenység kifejtése semmiképpen sem vonható a nyilas közigazgatás keretében történő fontos állás elvállalásának.
Mindezektől függetlenül is az igazságszolgáltatás keretében a bírói funkció ellátása során végzett ítélkezési tevékenység kívül esik a büntetőjogi felelősségre vonhatóság körén.
A Budapesti Népbíróság első fokon hozott ítéletének az indokolása kifejtette ugyan, hogy nem kívánta a múlt rendszerben hozott, politikai vonatkozású ítéleteket felülbírálni, tartalmában mégiscsak ezt tette, minthogy egyes konkrét, politikai hátterű büntetőügyek mikénti elbírálásából vont le - bár megalapozatlan - ténybeli és jogi következtetést arra nézve, hogy a terhelt ítélkezése fasiszta irányú beállítottságára utal.
Az igazságszolgáltatás valamennyi társadalmi rendszerben alapvető funkciót lát el, ennek hiányában a társadalomban öntörvényű, anarchisztikus irányzatok lennének úrrá, amelynek végső fokon magát az egész társadalmat elemi részekre bomlasztanák. Ekként az igazságszolgáltatás az állami életben nélkülözhetetlen funkciót lát el. Ezzel függ össze, hogy az igazságszolgáltatás nem állhat valamely szűk párt- vagy más érdekcsoport szolgálatában, mert ahol ez megtörténik, megszűnik az igazságszolgáltatásnak a fentiekben jellemzett belső szabályozó szerepe. A bíróságoknak az elbírálás alatt álló konkrét ügyek megítélése során a hatályos jogszabályok alkalmazása a feladata, és az emberi életviszonyokat érintő határozatok meghozatalánál a bíróságot nem a hatalom megszerzésének vagy megtartásának a célzata vezeti. Ugyanakkor maga a bírói ítélkezés, az elbírálás alatt álló konkrét ügyekben hozott határozatok megalapozottsága, valamint a határozatok indokolásának a színvonala kizárólag szakmai kérdés.
A bírói munka csak úgy látható el, ha törvényi garanciák biztosítják, hogy az ítélkezésben részt vevő személy a belső meggyőződésének és lelkiismeretének megfelelően hozott határozatok miatt ne legyen kitéve indokolatlan zaklatásnak és büntetőjogi felelősségre vonásnak. Ezt a garanciális érdeket biztosítja a bíró függetlensége, amelyet az elbírálás alatt álló cselekmények idején is biztosítottak a tételes jogi rendelkezések.
Ez azt is jelenti, hogy a bírót az általa hozott határozatok miatt kizárólag abban az esetben lehet büntetőjogilag felelősségre vonni, ha a hivatali kötelességét szándékosan megszegve járt el, és ez a kötelességszegés az általa meghozott ítéletre lényeges kihatással volt. Ennek a szándékos kötelességszegésnek a megállapítására alapul szolgálhat elsősorban a hivatali bűncselekmény, vagy az ehhez kapcsolódó más szándékos bűncselekmény elkövetése, melynek hiányában a bíró büntetőjogi felelősségre vonásának nem lehet helye, függetlenül attól, hogy egyes bíróként vagy a bírósági tanács tagjaként járt-e el.
A terhelt ügyében eljárt bíróságok a fenti alapvető garanciális elvek figyelmen kívül hagyásával jártak el, amikor a terhelt bűnösségét megállapították, és vele szemben büntetést szabtak ki.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a népbíróság és a Népbíróságok Országos Tanácsa mint másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, ezért a fent jelzett bíróságok határozatait hatályon kívül helyezte és a terheltet a háborús és népellenes bűncselekmények miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - minthogy nem követett el bűncselekményt - felmentette. (Eln. Tan. B. Törv. 637/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás