BK BH 1992/739
BK BH 1992/739
1992.12.01.
Az önhibából eredően szeszes italtól befolyásolt állapotban élet elleni bűncselekményt elkövető terhelt esetében kizárólag a tárgyi oldal vizsgálata alapján kell állást foglalni a szándékosság vagy gondatlanság, illetőleg az egyenes vagy eshetőleges szándék, avagy a tudatos vagy a hanyag gondatlanság fennállása kérdésében [Btk. 13. §, 14. §, 166. § (1) bek., III. sz. BED].
megyei bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért 5 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a kényszergyógyítását. Kötelezte, hogy a magánfélnek 8000 forintot, az államnak pedig 600 forint illetéket fizessen meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 44 éves, alkoholista életvezetésű vádlott erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése miatt már több esetben volt elítélve. A vádlott a vádbeli napon egész napon át jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd délután betért a büfébe. Itt tartózkodott a sértett is, aki üdítőitalt fogyasztva a kártyázókat nézte.
A vádlott - aki csak látásból ismerte a sértettet, és vele sohasem került összeütközésbe - ráütött a sértett bal vállára, és amikor az a széken ülve megfordult, a vádlott nagy erővel, "fonák mozdulattal hátba szúrta a sértettet a nála levő, disznóöléshez használatos nagyméretű késsel. A szúrás a jobb mellkason behatolva a középső tüdőlebenyt sértette, vér- és légmellet okozva. A szúrás után a kés a sértett testében maradt, a vádlott pedig igyekezett elmenekülni a helyszínről. A közvetlen életveszéllyel járó sérülés azonnali műtéti beavatkozást tett szükségessé, és ennek során távolították el a kést is.
A vádlottnál fennálló, alkoholos eredetű jellemelfajulás (characteropathia) a beszámítási képességére nem volt kihatással.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a tényállást az eljárási szabályok megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárás során feltárt adatok perrendszerű értékelése alapján - lényegében egyértelmű bizonyítékok alapján - megalapozottan állapította meg.
Teljes határozottsággal megállapítható volt, hogy a vádlott a vádbeli napon reggeltől kezdődően folyamatosan italozott, és - 2, 38 ezrelékes - közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt az elkövetéskor.
A Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntésében foglaltak értelmében mindazokban az esetekben, amikor az elkövető önhibájából eredő, szeszes ital hatása alatt kialakult tudatzavart állapotban követi el a bűncselekményt, kizárólag a tárgyi oldal vizsgálata alapján kell állást foglalni a bíróságnak a cselekmény jogi megítélése kérdésében. Az alanyi oldal teljességét feltételezve kell tehát állást foglalni abban a kérdésben, hogy egyfelől a cselekmény szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett cselekményként értékelhető-e; másrészt, hogy a szándékosságnak, illetőleg a gondatlanságnak melyik esete állapítható meg.
Az adott büntetőügyben megállapított tények szerint a vádlott egy igen nagy pengehosszúságú ún. disznóölő késsel, nagy lendülettel, ún. fonák mozdulattal és nagy erővel adta le a neki háttal ülő - így védekezésre nem képes - sértett háta irányában azt a szúrást, amely csaknem a sértett halálát eredményezte.
A tárgyi oldal szempontjából jellemző körülményeket értékelve a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eredményhez fűződő pszichikus viszony tekintetében csak az okszerű következtetés vonható le, hogy a vádlott tudata az elkövetési magatartás kifejtésekor nemcsak átfogta a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét, hanem azt kifejezetten kívánta is. Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor olyan következtetésre jutott, hogy a vádlottat csupán eshetőleges ölési szándék vezette a szúrás leadásakor. A helyes jogi következtetés szerint az eredményhez fűződő pszichikus viszony az egyenes ölési szándékra jellemző sajátosságokat viseli magán. Ennyiben tehát a Legfelsőbb Bíróság eltért az első fokon eljárt megyei bíróság álláspontjától a cselekmény jogi megítélése tekintetében.
A bűncselekmény elkövetésekor fennálló bűnösségi forma tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérő megítélés szükségessé tette a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát is. A Legfelsőbb Bíróság az egyenes ölési szándék megállapítására tekintettel a büntetés kiszabása során mellőzte az enyhítő körülmények köréből a szándékosság eshetőleges jellegét, ugyanakkor súlyosító körülmény, hogy a vádlott az alkoholos jellemelfajulással oksági kapcsolatban álló ittas állapotban, gátlástalanul és minden motiváció nélkül követte el a bűncselekményt. A bűncselekmény elkövetése kizárólag a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotával, valamint a vádlott személyiségének jellemző tulajdonságaival magyarázható, és arra utal, hogy a szeszes ital hatása alatti állapot folytán hajlamos hasonló jellegű erőszakos bűncselekmények elkövetésére. A vádlott bűnismétlő voltán túlmenően további súlyosító körülmény, hogy különös bűnismétlő, minthogy a korábbi öt esetben történt elítélését valamennyi esetben az tette szükségessé, hogy szándékos és erőszakos jellegű bűncselekményt valósított meg, többnyire szeszes italtól befolyásolt állapotban.
Mindezek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az első fokon eljárt megyei bíróság által a vádlottra kiszabott fő- és mellékbüntetés eltúlzottan enyhének tekinthető, mert az nem juttatja kellően kifejezésre a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyát, azt, hogy a kísérlet nem csupán befejezett, hanem közeli is volt, és a személyi társadalomra veszélyesség kiemelkedő fokára tekintettel a kiszabott büntetés nem volt alkalmas a büntetési cél elérésére sem.
Az ilyen jellegű, rendkívül durva, motiválatlan, kizárólag a szeszes italtól befolyásolt állapottól vezérelve elkövetett bűncselekmények tárgyi súlya jelentős, az elkövetéshez orvul felhasznált, igen nagy méretű, ún. disznóölő kés - mint rendkívül veszélyes eszköz - az adott esetben valóban kizárttá tette a gyanútlanul, teljesen józan állapotban, a szórakozóhelyiségben tartózkodó sértett védekezésének a lehetőségét.
Ugyanakkor a vádlott beismerő vallomásának sem volt különösen jelentős mértékben értékelhető enyhítő hatása, figyelemmel az eljárás során előterjesztett - rosszhiszeműnek tekinthető - védekezésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottra kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamát lényegesen súlyosította, és úgy találta, hogy a 7 évi börtönbüntetés, valamint az ugyanilyen tartamú közügyektől eltiltás áll arányban a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő - fokozott - társadalomra veszélyesség súlyával, a bűnösség fokával, valamint a már korábbiakban elemzett bűnösségi körülményekkel. (Legf. Bír. Bf. III. 1271/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás