BK BH 1992/748
BK BH 1992/748
1992.12.01.
A tárgyalásra előállított elmebeteg vádlott távollétében csak akkor tartható meg a tárgyalás, ha ebben az időpontban olyan állapotban van, hogy jogai gyakorlására képtelen [Be. 192. § (3) bek. b) pont, 250. § II/d pont].
A megyei bíróság a vádlottat az emberölés bűntettének vádja alól felmentette, és elrendelte a kényszergyógykezelését. A vádlott elmebeteg, schizoaffectív psychosisban szenved. Elmebetegsége lappangva alakult ki, a cselekmény elkövetésekor már fennállott. Emiatt képtelen volt cselekménye következményeinek felismerésére és arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék. Elmebeli állapota miatt a bűnismétlésétől tartani kell.
Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett, továbbá velük együtt a törvényes képviselő a kényszergyógykezelés elrendelése miatt jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész a fellebbezési tárgyaláson - eljárási szabálysértés miatt - az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
Az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló legfőbb ügyészi indítványt a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, mert a tárgyalást a törvény rendelkezése ellenére a vádlott távollétében tartotta meg [Be. 250. § II/d. pont]. Ennek következtében a vádlott a törvényes jogait nem gyakorolhatta. Az elsőfokú bíróság a törvény előírásainak megfelelően a vádlottat a tárgyalásra megidézte ugyan, a tárgyalás megnyitása után azonban, annak ellenére, hogy a vádlottat elő is állították, a Be. 192. §-a (3) bekezdésének b) pontjára figyelemmel - az igazságügyi elmeszakértői vélemény alapján, amely szerint a vádlott elmeállapotánál fogva jogai gyakorlására nem képes - úgy döntött, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartja meg.
Az előbbiekben említett rendelkezés szerint az elmebeteg vádlott távollétében a tárgyalás csak akkor tartható meg, ha állapota annyira súlyos, hogy az ténylegesen gátolja a tárgyaláson való megjelenését. A vádlott jogai gyakorlására való képtelensége pedig abban nyilvánul meg, hogy a betegségénél fogva tudati állapotának kóros volta miatt nem fogja fel az eljárási cselekmények lényegét, nem lehet vele kapcsolatot teremteni, együttműködni, illetve képtelen a nyilatkozatok megtételére. Ha ilyen körülmények nem állanak fenn, az elmebeteg vádlott részvétele a tárgyaláson kötelező, nélküle a tárgyalás nem tartható meg, és nem lehet megfosztani őt a törvényben biztosított eljárási jogainak a gyakorlásától.
Az igazságügyi szakértők a nyomozóhatóság kérésére adott kiegészítő elmeorvosi szakvéleményükben azt állapították meg, hogy mivel "az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (a továbbiakban: Intézet) véleményéből következtethetően betegsége miatt a vádlott kórházi kezelésre szorul, ezért bírósági tárgyaláson nem jelenhet meg, jogai gyakorlására ez idő szerint nem képes". Ennek az elmeorvos szakértői véleménynek az alapján döntött az elsőfokú bíróság a több mint két hónappal későbbi tárgyaláson annak megnyitását követően - úgy, hogy a Be. 192. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján a tárgyalást a vádlott távollétében tartja meg, mert jogai gyakorlására nem képes, annak ellenére, hogy idézésre a vádlottat az Intézet a tárgyalásra előállította. Az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás megnyitása után a megjelent vádlott akkori állapotára figyelemmel nyilatkoztatnia kellett volna az elmeorvos szakértőket, hogy a vádlott ebben az időpontban képes-e jogai gyakorlására és ettől függően dönteni a Be. 192. §-a (3) bekezdése b) pontjának az alkalmazhatósága kérdésében.
Egyébként a vádlott jogai gyakorlásának képtelenségét megállapító - már említett - elmeorvosi vélemény nem aggálymentes. Az orvos szakértők nem indokolták meg véleményüket, csak sommásan kijelentették, hogy a vádlott a jogai gyakorlására képtelen. Az Intézet orvosai véleményükben a vádlott gyógykezelését szükségesnek tartották, de arra nincs adat, hogy nem volna kihallgatható állapotban. Ellenkezőleg, az ezt követően kelt rendőri jelentésből kitűnik, hogy az Intézet főorvosának tájékoztatása szerint a vádlott kihallgatható. Az a tény, hogy a vádlott kihallgatható állapotban van, a jogok gyakorlására való képességre vonatkozóan véleményt nyilvánító igazságügyi elmeorvos szakértők figyelmét elkerülte. Miután a vádlottat a tárgyalásra az Intézet előállította, eszerint tehát állapota olyan mértékben javult, hogy nem csupán kihallgatható, hanem a tárgyalásra szállítható is volt, és miután kísérője sem kapott olyan utasítást, hogy a vádlott kihallgatására a tárgyaláson nem kerülhet sor, mindezekből az következtethető, hogy a vádlott a tárgyaláson a jogai gyakorlására képes lehetett.
Törvényt sértett tehát az elsőfokú bíróság amikor a vádlott távollétében tartotta meg a tárgyalást, és hozott ítéletet. Ez az eljárásjogi törvénysértés pedig a Be. 250. §-a II/d. pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezési ok.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A tárgyalási szaktól megismételt eljárás során az Intézettől véleményt kell kérni a vádlott egészségi, elmebeli állapotáról, és azt figyelembe véve a tárgyalás megnyitása után a szükséghez képest nyilatkoztatni kell az igazságügyi orvos szakértőket is; ezek után dönthet a bíróság a vádlott tárgyalási jelenléte és meghallgatása kérdésében. (Legf. Bír. Bf. I. 1288/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás