BK BH 1992/75
BK BH 1992/75
1992.02.01.
A rágalmazásnak híreszteléssel elkövetése esetén annak a személynek a büntetőjogi felelősségét kell vizsgálni, aki a sértő, a becsület csorbítására alkalmas tényállást vagy tényre közvetlenül utaló kijelentést nyilvánosan, mások előtt továbbadta, közzétette;
a mások becsületét csorbító tényközléseket tartalmazó újságcikk állításáért a cikk szerzője akkor is felelős, ha a cikk állításait megalapozó ismereteit mástól szerezte [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A kerületi bíróság az I. r. vádlottat az ellene 2 rendbeli, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének vádja alól felmentette; míg a II. r. vádlottal szemben az egyrendbeli, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, őt megrovásban részesítette, a további 1 rendbeli, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól pedig felmentette.
Az ügyben az egyik politikai párt vezetője és ennek hozzátartozója az I. r. vádlott - az egyik napilap főszerkesztője - és a II. r. vádlott - a napilap újságírója - ellen aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést.
A feljelentés szerint a napilap egyik számában olyan cikk jelent meg, amelynek tartalma becsületük csorbítására alkalmas. A cikkben többek között olyan tényállítások voltak, amelyek szerint az egyik magánvádló üldöztetési mániában szenved, ritkán mond igazat, minden munkatársát cselédnek tekinti, élelmezésüket a párt állja és a pozíciójukból eredően munka nélküli jövedelemre tettek szert.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádlók jelentettek be fellebbezést.
A fellebbezés az I. r. vádlott felmentését sérelmezve elítéltetését és megbüntetését, továbbá a II. r. vádlott bűnösségének a megállapítását és a megbüntetését indítványozta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A hatályon kívül helyezés az I. r. vádlott ellen eljárási okból, amiatt történt, mert az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta, míg a II. r. vádlott vonatkozásában a hatályon kívül helyezés megalapozatlanság okából történt.
A másodfokú bíróság határozatában észlelte, hogy a II. r. vádlottal szemben megállapított tényállás hiányos, részben iratellenes, és téves ténybeli következtetésekre épül. A bíróság indoklási kötelezettségének sem tett eleget, a megállapított tények egy része tekintetében egyáltalán nem tűnik ki az ítéletből az, hogy a felmerült bizonyítékok milyen értékelése, mérlegelése vezetett a tények ítéleti rögzítéséhez.
E hibákra tekintettel az elsőfokú ítélet alkalmatlan volt az érdemi felülbírálatra.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében a híreszteléssel elkövetett rágalmazás vonatkozásában az alábbi iránymutatást adta.
A rágalmazásnak híreszteléssel elkövetése esetén büntetőjogilag annak a személynek a felelősségét kell vizsgálni, aki a sértő tényközlést nyilvánosan, mások előtt (pl. a sajtóban) továbbadta, közzétette. A mások becsületét csorbító tényközléseket tartalmazó újságcikk állításaiért a cikk szerzője akkor is felelős, ha a cikk állításait megalapozó ismereteit mástól (másoktól) szerezte, minthogy a "híresztelés" önálló elkövetési magatartásként történt törvényi megjelölése folytán a közzététellel ő válik a cselekmény alanyává. Az ezzel ellentétes jogértelmezés a sajtó munkatársait egyértelműen felhatalmazná mindennemű sértő - valós vagy valótlan - tényközlés publikálására, ha azok más nyilatkozók közléséből származnának. Az újságírói felelősség ilyen kiiktatása a büntetőjogi szabályozással is ellentétes, de az alapvető sajtóetikai normákkal sem lenne összeegyeztethető.
Más kérdés, hogy - éppen a hiteles tájékoztatás, valamint a szabad véleménynyilvánítás érdekében - közzétehetők valós - bár sértő - tények is akkor, ha az ilyen tények közlését (híresztelését) közérdek vagy jogos magánérdek indokolja [Btk. 182. § (2) bek.]. A hatályos büntetőjogi szabályozás szerint ez a feltétele ugyanis annak, hogy büntetőjogi következmények nélkül - másokat ugyan sértő, de valós tények nyilvánosságra hozhatók legyenek. Összefoglalva: a valótlan, sértő tényközlések híresztelése minden esetben kimeríti a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás törvényi tényállását, akkor is, ha a híresztelő közzétett ismereteit másoktól szerezte. A valós, de sértő tények jogszerű közzétételének ("híresztelésének") feltétele, hogy e közzétételt a közérdek vagy jogos magánérdek indokolja: ennek hiányában azonban a valós, de sértő tartalmú tényközlések - értelemszerűen mint szükségtelenek - a társadalomra veszélyesek és jogellenesek.
A másodfokú bíróság szerint a sértő tényállítások és tényre közvetlenül utaló kifejezések használatának a rágalmazás megvalósulása szempontjából történő vizsgálata során a sérelmezett szöveg összefüggéseinek értékelése nem mellőzhető. Ennek keretében nemcsak a kiemelt mondatokra, kifejezésekre kell kitérni, hanem azokat a teljes szövegösszefüggéseikben kell elemezni.
A II. r. vádlott cselekményének a vizsgálata során meg kell határozni mindenekelőtt azt, hogy a magánvádlók által sérelmezett tényállítások közül melyek sértők és melyek nem. Ezek elemzése révén dönthető el, hogy a perben a valóság bizonyítására - törvényi feltételeinek megléte esetén - szükség van-e vagy sem.
Csak az ilyen módon lefolytatott megismételt elsőfokú bírósági eljárás után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy a törvénynek megfelelő határozatot hozzon. (Fővárosi Bíróság 20. Bf. VI. 5092/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás