PK BH 1992/756
PK BH 92/12/756
1992.12.01.
I. A másolat készítésére alkalmas üres kép- vagy hanghordozó anyag első belföldi forgalomba hozója a tényleges felhasználástól függetlenül, e felhasználás lehetőségének a megteremtésére tekintettel tartozik szerzői díjat fizetni [9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 14/A. §].
II. A másolat készítésére alkalmas üres kép- vagy hanghordozó anyag forgalomba hozójával szemben nem lehet bírságot megállapítani önmagában azon a címen, hogy az előírt szerzői díjat nem fizette meg [1969. évi III. tv. (Szjt.) 53. §].
1991. május 4-én kelt külkereskedelmi szállítási szerződésben egy idegenforgalmi kft., valamint az alperes megállapodtak egy külföldi céggel, hogy szórakoztató elektronikai cikkeket, köztük kazettákat fognak Magyarországra szállítani. E szerződés alapján az alperes összesen 13 690 000 Ft vámértékű különböző szórakoztató műsorok felvételére alkalmas videokazettákat hozott be az országba, és vámkezeltetett. A vámáru-nyilatkozatban az alperest vevőként jelölték meg. A Szerzői Jogvédő Hivatal felperes felhívta az alperest ezek után a kazetták után 1 095 200 Ft szerzői jogdíj megfizetésére. A felhívás eredménytelen volt. Ezért a felperes keresetében a bíróságtól kérte az alperest kötelezni ennek az összegnek, kamatainak, perköltségnek, valamint az állam javára ezzel azonos összegű bírságnak a megfizetésére kötelezni.
Az alperes elutasítást kért. Arra hivatkozott, hogy a videokazettákat az idegenforgalmi kft. hozta be és számlázta le az alperes részére, ezért első forgalmazónak ez a cég tekintendő, és nem az alperes.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 095 200 Ft szerzői díjat, ennek a kamatait, 20 000 Ft perköltséget, és térítsen meg az államnak 65 712 Ft kereseti illetéket. A bírság kiszabását mellőzte. Az indokolás szerint a másolat készítésére alkalmas üres kazetták utáni szerzői díjfizetési kötelezettség a 15/1982. (XI. 20.) MM rendelettel kiegészített 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 14/A. §-ának (2) bekezdésén alapszik. Az árut az alperes vámoltatta, vevőként a vámáru-nyilatkozaton az alperes szerepel, ezért első forgalomba hozónak az alperes tekintendő, így köteles az áru értékének 8%-át kitevő szerzői díjat fizetni. Bírság kiszabását nem látta indokoltnak, mert az üres kazetták szerzői védelem alatt álló műveket nem tartalmaznak.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet elutasító rendelkezésének a megváltoztatásával az alperest az állam javára közérdekű célra fordítandó bírság fizetésére kötelezni.
Az alperes a tárgyaláson nem jelent meg, védekezést nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A 15/1982. (XI. 20.) MM rendelettel módosított 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 14/A. §-ának a rendelkezése szerint a másolat készítésére alkalmas üres kép- vagy hanghordozó anyag első belföldi forgalomba hozója által fizetendő díj részben a kép- vagy hanghordozón nyilvánosságra hozott művek szerzőit megillető díj, részben az előadóművészek, részben a hangfelvétel előállítóit megillető díj. Az Szjt. 53. §-a szerint azonban a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként csak a szerzői jog által védett mű jogosulatlan felhasználása esetében lehet megállapítani, és csak akkor, ha a jogsértés a felhasználónak felróható.
Az adott esetben valamely szerzői jog által védett mű jogosulatlan felhasználása nincs bizonyítva. A törvény a tényleges felhasználástól függetlenül, a felhasználás lehetőségének a megteremtésére tekintettel írja elő üres kép- és hanghordozók esetében szerzői díj fizetését. Ez a lehetőség azonban önmagában nem azonosítható a tényleges felhasználással. A bírságra okot adó jogsértés a jogosulatlan felhasználással valósul meg. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a jogszabály alapján megállapított díjat ismételt felhívásra nem fizette meg, nem jelenti a bírság alapjául szolgáló jogsértés megvalósulását. A jogsértés jogkövetkezményeit csak a jogsértővel szemben lehet alkalmazni. Az üres hang- és képhordozó forgalomba hozója nem azonos az üres kazettára utóbb felvett mű felhasználójával, nem felelős a kép- és hanghordozó felhasználásáért. A jogosulatlan felhasználással megvalósuló jogsértés következményeit ezért csak a jogosulatlan felhasználóval szemben lehet alkalmazni; a forgalomba-hozóval szemben önmagában azon a címen, hogy a kép- és hanghordozót az előírt szerzői díj megfizetése nélkül hozta forgalomba, nem lehet bírságot megállapítani.
Egyébként a felróható magatartás sincs bizonyítva. A perben vitás volt, hogy kit kell első forgalomba hozónak tekinteni, a bíróságnak kellett döntenie ebben a kérdésben, az alperes terhére. Önmagában nem lehet felróható magatartásnak tekinteni azt, ha valaki vitatja valamely követelés jogosságát, és védekezést terjeszt elő a perben, amely védekezés utóbb megdől. Ettől eltérő állásfoglalás a védekezés szabadságának a korlátozását eredményezné. A követelés keletkezésénél kell felróható magatartásnak érvényesülnie, nem a követelés teljesítésével kapcsolatban.
Mindezekre tekintettel a közérdekű bírság kiszabásának nincs jogi alapja. A Legfelsőbb Bíróság a fenti indokok alapján, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta az első fokú ítélet elutasító rendelkezését. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 368/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás