BK BH 1992/76
BK BH 1992/76
1992.02.01.
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt valósítja meg a vasúti jelző betáplálókábelének elvágása és ezáltal a hamis foglaltsági jelzés révén a baleseti veszély reális lehetőségének előidézése [Btk. 184. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a II. r. és a III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett lopás büntettében állapította meg, ezért az I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt 1 évi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat mint különös visszaesőt 10 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra; a III. r. vádlottat pedig végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
Mindhárom vádlottat felmentette a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény miatt ellenük emelt vád alól.
A tényállás lényege a következő.
A vádbeli napon délelőtt az I. r. és a III. r. vádlottak italozás után úgy döntöttek, hogy elmennek a régi vasúthoz kábeleket vágni.
Miután a régi vasútnál levágható kábelt nem találtak, átmentek ahhoz a részhez, ahol a régi vasút az újhoz csatlakozik. Egy szatyorban különféle eszközöket vittek magukkal, a szatyorból kivették egy vasfűrészt, és azzal a régi vágánynak az új pályához való csatlakozásánál található ún. szigeteltség betápláló kábelét elvágták és feldarabolták. A kábel elvágása következtében a T. irányból Sz. felé közlekedő vonatok szempontjából ún. hamis foglaltsági jelzés alakult ki.
Ezt a foglaltsági jelzést észlelte a sz.-i vasúti forgalom-szolgálattevő 12 óra tájban, miután a vádlottak a kábelvágást véghezvitték.
A kábelvágás előtti, alatti és utáni percekben vonatközlekedés nem volt egyik pályán sem, így sem közvetlen, sem közvetett veszélyhelyzet nem alakult ki, ugyanis a kábelek csupán erre az egy jelzőre vonatkozóan működtek, és elvágásuk miatt mutatott a jelző tilos jelzést. Ez a jelző ún. hívófénnyel is ellátott, ami azt jelenti, hogy tilos jelzés jelentkezése esetén villogó fénnyel jelzi a mozdony vezetőjének, hogy tovább haladhat.
A vasút részére az elvágott 35 méter rézkábelt a rendőrség kiadta.
A MÁV-nak okozott kár 5300 forint, amely megtérült.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a felmentés miatt, bűnösség megállapítása végett és súlyosításért mindhárom vádlott vonatkozásában. A városi bíróság a helyes tényállásból jogszerű következtetéssel állapította meg a vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett lopás büntettében, a bűncselekményt az anyagi jog szabályainak megfelelően minősítette.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottakat a közlekedés biztonsága elleni bűntett vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. A megyei bíróság az elsőfokú ítélet indoklásából mellőzi azt a megállapítást, hogy a vádbeli időben nem csupán közvetlen, de közvetett veszélyhelyzet sem volt. Közvetett veszélyhelyzet ugyanis a jelen cselekménynél eleve fennállott.
Az állandó ítélkezési gyakorlat a veszélyeztetési eredmény megvalósulásához nem kívánja meg a baleset bekövetkezését, sem pedig a veszélyhelyzet közvetlen voltát, elegendő ezek bekövetkezésének reális lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság több iránymutatásában rámutatott arra, hogy a működőképtelenné vált, megrongált jelzőrendszer esetében mindig megállapítható a veszély reális lehetősége.
Az elsőfokú bíróság a veszélyeztetést azért nem találta megállapíthatónak, mert az adott esetben azon a vasúti pályaszakaszon, ahol a vádlottak a jelzőhöz szolgáló betápláló kábelt elvágták, az elkövetés idején nem volt forgalom, sem közvetlenül a cselekmény előtt, sem azalatt, valamint közvetlenül azután sem jött vonat. A kábel elvágása következtében beállt hamis foglaltsági jelzés pedig csak akkor eredményezett volna veszélyhelyzetet, ha éppen féktávolságon belül halad ott vonat, ez esetben ugyanis a vonatot vészfékezéssel meg kellett volna állítani.
Végül az elsőfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a vasútbiztonsági előírások olyan szigorúak, hogy azok végső soron - az emberi tényezőket nem számítva - kizárják a balesetek bekövetkezésének a lehetőségét.
A városi bíróságnak ez az okfejtése téves.
Az valóban tény, hogy a vasúti közlekedési szabályok és a különböző biztonsági előírások olyan zárt rendszert alkotnak, amelyben az egyes előírások éppen a biztonság fokozása végett részben átfedik egymást. Helyes megítélés mellett azonban éppen ebből adódik, hogy ennek a zárt láncolatnak megbontása - egy jelzőberendezés működésképtelenné tétele - már reális veszélyt jelent. Ez már maga után vonhatja - az emberi tényezőktől függően is - a balesetek bekövetkezésének a lehetőségét.
Az adott esetben a vádlottak egy fontos pályaszakaszon ahol minden órában számos vonat halad át - a betápláló kábel elvágásával hamis foglaltsági jelzést hoztak létre. Ezzel a ténykedésükkel reális veszélyt idéztek elő, melyet a vasúti dolgozók szüntettek meg, akik a hibát gyorsan kijavították.
Az elsőfokú bíróság tehát az anyagi jogszabály téves alkalmazásával mentette fel a vádlottakat a Btk. 184. §-ának (1) bekezdésében írt bűncselekmény vádja alól; a fentiekre figyelemmel a megyei bíróság a vádlottak bűnösségét a közlekedés biztonsága elleni bűntettben is megállapította.
A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság a vádlottak terhére további súlyosító körülményként értékelte a halmazatot, és a lopásnak dolog elleni erőszakkal elkövetését. Az egyéb bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel.
Noha az alaki halmazatban álló cselekmények közül az adott esetben a legsúlyosabb megítélésű a közlekedés biztonsága elleni cselekmény, az elsőfokú bíróság által a vádlottakra kiszabott büntetések a bűnösség körének bővülése mellett is megfelelőek, azoknak súlyosítása nem indokolt. Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított büntetéseket halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak.
Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, azokat a megyei bíróság helybenhagyta. (Komárom-Esztergom Megyei Bíróság Bf. 215/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás